A Visegrádi Fellegvár Magyarország egyik leglátogatottabb és egyik legjelentősebb történelmi műemléke. A vár fontos helyet foglal el az ország történelmében, közkedvelt kirándulóhely, ami nagyban köszönhető a Dunakanyarnak, a várból a látogatók elé táruló páratlan panorámának. A vár - kiemelkedő szerepe, valamint az évtizedeken át tartó kisebb felújítások ellenére - jelenleg is rossz állapotban van. Nem rendelkezik központi fogadóépülettel, hiányoznak a turisztikai igényeket megfelelően kiszolgáló funkciók, mint például a várhoz méltó jegypénztár, vagy váróhelyiség. Ezek miatt a hiányosságok miatt kezdtem foglalkozni a témával.
A vár csak a szerpentin felől közelíthető meg, a vár parkolóján keresztül, ahová a túraösvények is vezetnek. A parkoló elfoglalja a vár előtti terület nagy részét, az ott várakozó autók és buszok kitakarják a vár látványát. A látogatók csak a parkolón át, a mozgó autók és a várakozó buszok között átjutva, méltatlan módon tudják csak megközelíteni a várat. Ez a megoldás nem felel meg a mai kor elvárásainak, s nem ad lehetőséget például a vár bejárata előtt fénykép készítésére, s nem biztosít megfelelő kereteket a turistacsoportok várakozására, a túrázók pihenésére.
Tervezési célul egy olyan látogatóközpont létrehozását tűztem ki, mely méltó módon szolgálja ki a vár látogatóinak igényeit, ugyanakkor sem látványában, sem szerepében nem konkurál a várral, csak kiegészíti azokkal a funkciókkal, melyek jelenleg hiányoznak. A kiszolgáló egységeket – az étteremet a hozzá tartozó konyhával, előadó- és kiállító termet, csomagmegőrzőt és mosdókat – a várhoz, mint történelmi emlékhelyhez nem illő, ám a látogatók által igényelt funkciókat, külön kívántam elhelyezni.
Tervezési helyszínül szándékosan nem a belső vár területét választottam, hogy ne egy a vártól idegen tömeg kerüljön elhelyezésre, mint ahogy a világban sok rekonstrukciónál már megtörtént. Ezért helyszínként a jelenleg is a vár kapujaként funkcionáló külső bástya utáni területet választottam, ez a mára megsemmisült külső várfal vonalán kívül helyezkedik el. Az elhelyezéssel is azt kívántam hangsúlyozni, hogy a látogatóközpont a várat szolgálja, nem pedig elnyomja azt.
A tervezés során a terepviszonyokhoz és a helyszínhez illeszkedő, jobb megközelítést és közlekedést lehetővé tevő látogatóközpontot kívántam létrehozni.
A tömegalakítás fő koncepciója, hogy megpróbáljon elbújni és belesimulni a tájba, a domboldalba, az erdőbe. A látogatóközpont a hegy oldalán, szinte elrejtve lett elhelyezve. Az épülettömeg nem látható sem a parkolóból, sem a Duna-partról, sem pedig a várból. Így egy olyan látogatóközpont jön létre, mely a vár látképében nem dominál, de mégis egy karakteres, határozott tömeg érzetét kelti a várba haladva, mely egyszerre vezeti és kiszolgálja a látogatót. A várlátogatás során az épület azonban már nem kíván többé rejtőzködni, hanem egy határozott részét képezi a várnak.
Az épület tömegét a földből induló és a kiszolgáló helyiségek fölé forduló faburkolatú födéme határozza meg, mely beborítja a tetőt majd lefordul az épület végénél. A belső oldalon az álmennyezet is ugyanilyen faburkolatú, így belülről is látható, ahogy a tömeg fölött végigfut. Az épület közlekedési irányait az épület fölött és az épületben végigfutó corten burkolatok határozzák meg. A földszinten és a -1 szinten az épületen végigfutó corten szalagok egymás tükröződései. A földszinten a corten lemez átfodul belsőépítészeti elemekbe, mint az ajándékbolt vagy a kávézó pultjába.
Az épület hangulatát a rajta végigfutó, több helyen átforduló corten acél felület határozza meg, mely a látogatót hivatott átvezetni az épületen. A látogatóközpontot meghatározó corten lemez a bejárati bástyánál kezdődik egy információs táblával, melyből ki van vágva a vár alaprajza, illetve piktogramok, melyek segítik a látogatók tájékozódását. A lemez korlátként folytatódik, majd később felfelé fordul és egy hurkot képez, így határozva meg a jegypénztár formáját. A jegypénztár és a vele egybeépült lift az egyedüli kortárs építészeti elem, mellyel a várba befelé haladva a látogató befelé találkozik. A jegypénztártól ismét korlátként folytatódik a corten szalag, mely egy kilátót képez az épület fölött, majd onnan továbbvezeti a látogatót és egy újabb hurkot képezve alkotja meg a jegyellenőrző kaput.
A várból kifelé haladó látogatót, a kapun keresztül haladva a corten burkolat levezeti a lefelé szűkülő lépcsőn a látogatóközpont fő szintjére, ahol a látogató kortárs építészeti környezetbe kerül. Innen a corten acél burkolat két irányba vezeti a látogatót: jobbra az ajándékbolt felé, illetve balra a közlekedőn keresztül a kávézó-étterembe. A látogató ezekből a helyiségekből juthat a teraszra, melyre rátakar az épület vége felé szélesedő előtető, így biztosítva árnyékot a közlekedőnek és az ajándékboltnak a nyári túlmelegedés ellen. A kávézó-étterem 40 fős helyiségét harmonikaajtó választja el a terasztól, így az jó idő esetén egybenyitható és így további 36 férőhellyel bővíthető. A közlekedő külső oldala transzparens üvegfelület, míg a másik oldalon corten acélszalag fut végig, melybe itt a Visegrád címerében is szereplő, Anjou királyok jelképéül szolgáló arany liliom van belevágva, és hátulról megvilágítva.
A corten szalag a közlekedőből lefordul a -1-es szintre is, ahol a lépcsőnél található egy teresedés, ahol a burkolatba rejtett csomagmegőrző szekrények vannak elhelyezve. A folyosón továbbhaladva találhatók a vizes blokkok, majd a 42 fős előadó-kiállító terem. Itt a vár állandó kiállításait kiegészítő tárlatokat, szervezett csoportoknak szóló előadásokat, oktatásokat lehet tartani. A helyiségbe belépve a corten szalag visszafordul a földszint felé, a látogatóval szemben pedig a faburkolatú födém látható, ahogy átfordul az épület tetejére, ahol egy üvegfelületen keresztül felláthatunk a teraszra és az égre.
A -1-es szintet a lépcsőtől a másik irányba zárja a corten acélszalag, mivel itt egy látogatók elől elzárt folyosón találhatók az irodák, a gépészeti helyiségek és az éttermet kiszolgáló konyha is. Ez a szint is megközelíthető lifttel.
A földszinten az épület erdő felőli oldalán nagyméretű, rozsdamentes acél-üveg nyílászárók találhatók, melyek célja, hogy nagyméretű transzparens felületet alkotva, megszüntessék a természet és a kiszolgáló terek közötti határt.
Az épület előtt kávézó - közlekedő terasz fut végig, mely szinte beleér az erdőbe, így a látogatók a várból kifelé tartva hirtelen az erdőben érezhetik magukat. Mivel a terasz a hegyoldalon van, a látogatók belepillanthatnak a pilisi parkerdő szépségébe is. A terasz folytatása egy, a fák lombjai között „lebegő” ösvény, mely visszaviszi a látogatókat a vár előtti rétre, illetve egy elforduló ága a turistaösvényre.
Az épület vasbeton szerkezetű, vasbeton lemezalappal. A tetőre ráforduló vasbeton lemezt fa tetőburkolat borítja, mely helyenként átfordul a homlokzatra is. A belső tér hegy felöli oldalán több helyen is látszóbeton felületek jelennek meg, míg az épület kifelé mutatkozó domináns anyaga a corten acél, fa és a transzparens nagy üvegfelületű nyílászárók. Az épület előtt, a fák elé belógó terasz az épülettől független acélszerkezetű. A terasz ugyanolyan faburkolattal borított, mint az épület teteje, míg a teraszt üvegkorlát választja el az erdőtől.
Az új parkoló a tisztás szélére kerül, míg a buszparkoló helyett csak K+R („kiss and ride”) létesül a turistabuszok számára. Ezáltal a vár előtti tisztás felszabadul, és a vár tornyai ismét láthatóak a panoráma útról, valamint a tisztásról. A vár előtti tér akár rendezvény helyszínként is használható, s a turisták végre lehetőséget kapnak a vár előtti fénykép készítésre.
Az új látogatóközpontnak köszönhetően a Visegrádi vár a mai kornak megfelelő, szerepéhez, súlyához méltó megközelíthetőséget és kiszolgálást kaphat.
Így a látogatók zavartalanul élvezhetik az ország egyik legszebb várát, ahol a mese, a történelem, a kultúra és a természet találkozik.
Márkus Péter