A történés és az idő

A MOME Doktori Iskola meghívására május 7-én délelőtt 10 óra 15-től Hanák Gábor történész tart előadást A történés és az idő címmel.

Hanák Gábor történész a Magyar Televíziónál, majd 1985-től 1991-ig a Budapest Filmstúdió vezetőjeként dolgozott. 1986-tól az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának lett munkatársa, majd igazgatója.

Az 1986-ban létrejött Interjútárnak egyik alapját az 1956-os forradalom szemtanúival forgatott interjúi adták. Napjainkban már mintegy 1300 – gyakran 10–20 óránál is hosszabb – életútinterjú található a gyűjteményben, amelynek folyamatos bővítésében Hanák Gábor jelenleg is részt vesz, rendszeresen filmre véve a személyes emlékezéseket.

Már egyetemistaként a Századunk munkatársa lett, s Bokor Péterrel közösen 2006-ig mintegy 500 adását mutatták be e méltán legnépszerűbb magyar dokumentumfilm-sorozatnak, amely a 2. világháború előtti és alatti és az 1945–1956 közötti magyar történelem árnyalt, a legjobb értelemben vett tudományos-népszerűsítő megközelítését adta. A sorozat, melynek utolsó tíz esztendejét Cseh Tamás arca határozta meg, akinek emlékét féltő gonddal ápolja és dokumentálja Hanák Gábor.

A Budapest Filmstúdió vezetőjeként olyan kiváló rendezők, mint Gábor Pál, Gaál István, Kardos Ferenc, Révész György, Erdős Pál és mások számára biztosított forgatási lehetőséget, és az ő idején készítették első filmjüket Fehér György, Enyedi Ildikó, Almási Tamás, Janisch Attila, Kamondi Zoltán és Téglásy Ferenc.

1992-től annak a Magyar Mozgóképkincs Alapítvány vezetője, amely az Interjútár munkáját, illetve a Magyar Nemzeti Filmarchívummal közösen létrehozott első digitálisan kutatható filmgyűjteményt, valamint az ORTT támogatta híradó-feldolgozásokat támogatja. Közben az alapítástól, 1993-tól egészen 1997-ig a Duna Televízió alelnöki tisztét is betöltötte.

„Az előadás azt a problémát veti fel, hogy az események jelentőségét, általában késve ismerjük fel, és ez nem változik az információk jelenkori mérhetetlen vizuális zubogása idején sem. A történész könnyen bánik a múlt adataival, de az azt megélő, azt tapasztalja, hogy a fontos tény később lesz az, ami - legtöbbször, csak amikor a történet már elmesélhetővé válik. Ha ez a késés túl nagy tragédiák forrása lehet, ha közelít az egyidejűséghez, a sokaság által felismerthez, nagy dolgok is születhetnek.”