Épületek/Középület

A tükrök mestere - Phillip K. Smith III. installációi

2018.04.25. 15:30

A kaliforniai sivatagban már számos látványos installációt létrehozott Phillip K. Smith III. építész-képzőművész, most Milánóban egy reneszánsz palota udvarán mutathatta be, milyen hatást tud elérni tükröződéseivel, fény- és árnyjátékaival a zárt, városi környezetben. Bán Dávid írása.

Hatalmas tükörgallér jelent meg a milánói belvárosának közelében álló 15. századi Palazzo Isimbardi udvarában. Első ránézésre persze szokatlanul hat a kontraszt az installáció és a hagyományos mintakövető épület között, de mindez korántsem meglepő. Az amerikai Phillip K. Smith III. térművész-építész munkája az idei Design Week alkalmából került a patinás helyszínre, a svéd COS divatcég megbízásából. Nem először kerül izgalmas installáció az udvarra, hiszen a COS már évek óta neves alkotókat hív meg, hogy a programok idejére valamilyen karakteres jelzést helyezzenek el, amely összeköti a teret a divattal.

Az április 22-én zárult eseményre készült installációhoz a megrendelő a lehető legnagyobb szabadságot adta az alkotónak. Smith elmondása szerint a COS képviselői csak annyit mondtak neki, hogy „szeretjük a munkáit, ez lenne a tér, beszéljünk egy hónap múlva”. Rámutatva a palazzo udvarára, egy időre magára hagyták az alkotót. A térbe végül egy hatalmas, tükörszerűen csillogó, a fényt visszaverő, rozsdamentes acélpanelekből álló félkörív került azzal a céllal, hogy a tér megnyíljon, a belső udvarra bevetüljön az égbolt kékje. Smith a nyüzsgő utcából a palotába belépők számára egy kisebb nyugodt oázist szeretett volna létesíteni, a megnyugtatásra szolgáló építészeti teret kialakítani. Az Open Sky című munka az égbolt leképezése lett a reneszánsz palota udvarának kövezetére.


 

Phillip K. Smith III. rendszeresen használja a visszatükröződő felületeket építészeti jellegű installációiban. Az építész-képzőművész kaliforniai műtermében készíti általában ideiglenes megjelenésű térinstallációit. Legfőbb „építőanyaga” maga a fény, annak mozgása, állandó változása, melyet tükrökkel, tükröződésekkel irányítja bele installációiba, vagy éppen különböző, de állandóan változó mesterséges színeket ad nekik. Az égen kívül inspirációként hat rá a végtelenbe tűnő hatalmas sivatag, az a táj, amely kaliforniai stúdióját is körbeveszi.


 

2013-ban egy elhagyatott sivatagi faházat alakított át tükrökkel játszó installációvá. A Lucid Stead elnevezésű munka az érzéki csalódásra épül. Minden második sor deszkázatot tükröződő felületre cserélt ki, így azt a hatást kelti, mintha a vízszintes sávokban átlátnánk az épületen. Az épület maga befogadja és egyúttal transzparenssé teszi a sivatagi látképet. Az egész projekt a fény és árnyák hatásokon, a sivatag nyugalmának szokatlan megtörésén alapszik. A nyílászárók különleges felületet kaptak, amely napközben nem különbözik a tükröződő sávoktól, este azonban a mögöttük elhelyezett LED világítás színezi meg azokat. Egy számítógépes program változtatja a színeket és a fényerőt, figyelembe véve a fényviszonyokat és a környező mozgásokat. Ahogy Smith elmondja: a sivatagi ház percepciója nagyban múlik azon, hogy miként közelítünk hozzá. Mindenképp időt, nyugalmat kell szánnunk rá, csak így bontakozik ki a fénnyel való játék. 


 

A sivatagban megjelenő, a fényekkel és tükröződésekkel játszó illúziókeltés, a műalkotássá átlényegült építészeti munkája hozta el az alkotó számára a nemzetközi hírnevet. A Desert Biennálé Desert X című kiállításán 16 művész alkotásait mutatták be. Phillip K. Smith III. The Circle of Land and Sky című munkájával itt már aktív részvételt várt el a látogatóktól. A dél-kaliforniai Coachella-völgyben felállított, köralakban elendezett 300 darab keskeny, megdöntött oszlop különböző tükröződését adják a sivatagnak. A munka megismeréséhez, feldolgozásához Smith arra kérte a látogatókat, hogy készítsenek fotókat és töltsék fel az Instagramra, így a tárlat valóban élni kezdett. Az égboltot itt hasonló módon csatornázta be a sivatagi látképbe, mint később Milánóban a COS installációban tette a Palazzo Isimbardi udvarán, ezáltal a kaliforniai munka egyfajta előképe lett az Open Sky-nak.



Akárcsak a milánói designhét, az 1999 óta megrendezésre kerülő, szintén kaliforniai Coachella Valley Music and Arts Festival is minden évben egyedi installációkat rendel kortárs művészektől. Smith a Desert X kiállítás sikere után kapott meghívást a népszerű zenei és művészeti fesztiválra, hogy 2014-ben ő építsen installációkat. A Lucid Stead munkájához hasonlóan kétarcú elemeket tervezett ide: olyan hatalmas oszlopokat, szabályos álló hasábokat épített, amelyek nappal tükröződnek, éjszaka pedig hatalmas, különböző színben világító neontömbökké alakulnak át. Nappal jól visszaadják a környező természeti formák kontúrjait, valamelyest a táj részévé válnak, éjszaka pedig külön életet kezdenek élni. 

A számos sivatagban és néhány amerikai múzeum előterében megjelenő installációja után a milánói alkotásával már közvetlen kapcsolatba kerül a hagyományos építészeti térrel. Hiszen itt egyértelműen kapcsolódik a 15. századi reneszánsz palotához, Smith tükröződései itt lépnek leginkább interakcióba az épített környezettel, találkoznak a leginkább zárt falak nyújtotta keretekkel. A megrendelő divatcég azonban jól felismerte a korábban nagy térségekben működő építészeti installációkban, a tükröződésekben és a fény-árnyék játékokban rejlő lehetőségeket, így Smith gondolatai szerencsésen találkoztak és valósultak meg a milánói környezetben is.

Bán Dávid