A Vadászati Múzeum esete a hatvani Grassalkovich-kastéllyal
Nehéz és komplex feladat előtt álltak a tervezők, amikor kiderült, hogy milyen speciális igényekkel bíró intézmény költözik a lelakott kastélyépületbe. A feladat megoldásában viszont nagy segítségükre volt egy szokatlan tényező: a szereplők közti aktív és folyamatos kommunikáció. Wittinger Zoltán beszámolója.
2014. március 29-én megnyitották a hatvani Grassalkovich-kastélyban megvalósult Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumot.
A kastély felújítási tervei az MNM Nemzeti Örökségvédelmi Központ munkatársainak vezetésével készültek, intézményünk kollégái végezték el a restaurátori és a régészeti kutatási munkákat. A tervezési folyamatban több mint tizenöt cég közel hatvan munkatársa vett részt. A kastély programját a tervezés korai fázisától kezdve együtt alakítottuk a leendő üzemeltetővel, így a műemléki helyreállítása mellett a Magyar Természettudományi Múzeummal közösen megfogalmazott múzeumi igényekre szabott térrendszer jött létre.
A múzeum mintegy 4700 m2 alapterületen valósult meg, 3100 m2 kiállítási, közönségforgalmi térrel. A kastély három szinten várja a látogatókat. A felújítás során az egykori légoltalmi pincét bevontuk a múzeum térrendszerébe, rekonstruáltuk a barokk térszerkezetet, restaurálásra kerültek a díszterem, a barokk lépcsőház és a kapualj fali és mennyezeti stukkói. Az egykor magtárként használt, a kastély kórházi funkciója idején műtőblokként működő nyugati épületszárnyban kétszintes kiállítótermet alakítottunk ki, ahol Európa egyik legnagyobb diorámája valósult meg. A kastély statikai problémáit orvosoltuk, 21. századi technológiát képviselő gépészeti rendszer épült ki.
A kastély felújításával egy időben annak egykori parkja is megújult. Az 1950-es évektől kezdve mostoha sorsú kert egykori térszerkezetét, az azóta megépült építmények hasznosítása mellett, a lehető legteljesebb mértékben rekonstruáltuk. A tervezési munka megkezdésétől az átadásig mindössze két év telt el.
Építéstörténet, előzmények
A hatvani Grassalkovich-kastély az 1544-ban bekövetkezett török hódítás korában kialakított vár piacterének helyén épült. A kastélyt 3,5-5 m vastagságú tégla és cseréptöredékkel kevert feltöltés veszi körül, amely az egykori vár anyagából készülhetett. A kastély – az utcaszintnél alig mélyebben fekvő – pincéjében feltárt falmaradványok az 1272 előtt épült egyhajós, egyenes szentélyzáródású Mária Magdolna plébániatemplom romjaival azonosíthatóak.
A kastély magját 1701-1702-ben Salm herceg építtette fogadóépületként. Az alápincézett, téglalap alaprajzú épület középrizalitjának emeletén öt, a szárnyakon hat-hat ablaktengellyel épült. 1711-12-ben Stahremberg gróf az épületet majorsággá alakíttatta át, ennek során a mai oldalrizalitok szélességében bővíttették az épületet és megépült az alápincézett földszintes keleti szárny is.
A hatvani uradalom 1746-ban került Grassalkovich I. Antalhoz. A majorsági épületet L alakú lakókastéllyá alakíttatta, Pozsony, Pozsonyivánka, Gödöllő mellett elsősorban gazdasági funkcióval. A kastély kapuzata, kapualja és díszterme ekkor készült. Beboltoztatta a földszinti tereket, s az így megemelkedett terekhez igazítva felmagasíttatta az épületet, létrehozva így a mai homlokzatot. Kialakíttatta az épület udvari homlokzatának kétemeletes középrizalitját, s emeletessé építtette ki a korábban meglévő keleti szárnyat is.
Az 1763-ban bekövetkezett második kastélyépítési periódusban Jung József építőmester kialakította a lépcsőházat, megépítette a főépület nyugati szárnyának emeleti, középfolyosós térosztását, a kastélyépületet szimmetrikussá tevő nyugati oldalszárnyat, amelyet lakószárnyként nem fejeztek be, benne fa szerkezetes magtárat alakítottak ki. Az észak felé elterülő park felé nyitott cour d’honneur a főépülethez csatlakozó keleti és nyugati földszintes melléképületet megépítésével teljesedett ki, nyerte el végleges barokk formáját. A kastéllyal egy időben épült fel a néhány kilométerre fekvő nagygombosi major is.
Az épület 1851-ben a báró Sina-család tulajdonába került, akik állagmegóvási munkákat végeztek, s azt a maguk kényelmére berendezték.
A birtok és a kastély 1867 és 1947 között a Hatvany-Deutsch-család tulajdonában volt. A Hatvanyak korában a legjelentősebb átalakítást a kapualj, lécsőház, emeleti hall, díszterem 1913-ban történt neorokokó díszítése jelentette. Ez a korszak jelentette a kastély valódi fénykorát: itt alkotott Hatvany Ferenc, vendégeskedett József Attila, Thomas Mann. Hatvany Irén formálta a parkot azzá, a virágkertészetével önmagát fenntartani képes neobarokk kertté, amely Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb kastélyparkjává tette.
Az államosított kastélyt 1947-ben iskolává, 1958-ban kórházzá és rendelőintézetté alakították. A két intézmény üzemi funkcióinak megfelelően a mindaddig meglévő barokk térszerkezet jelentősen átalakult, nagy részben elpusztult. Az ötvenes évek elején historizáló, szocreál épület épült a kastély parkjába, majd a hatvanas években Mikolás Tibor tervei alapján épült meg a magas építészeti nívót képviselő kórház és annak kiszolgáló épületei. A kórház 1987-ben kiköltözött az addigra tönkretett épületből. Németh Ferenc tervei alapján 1985-ben megkezdődtek a részleges szerkezeti felújítások és Mezey Alice és Haris Andrea, valamint László Csaba részvételével az épületkutatási munkák.
A kastély tervezési folyamatában 1989. óta vesz részt az egykori Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) Tervezési Osztályának mindenkori jogörököse. Ekkor Komjáthy Attila készített szállodai funkció befogadására tanulmánytervet, majd 1994-ben Koris János és Vizer Balázs zeneiskola befogadásának lehetőségét vizsgálta. 1995-ben a művelődési házat magába foglaló nyugati szárny leégett, felújítási és átalakítási terveit Koris János és Albert Tamás készítették el az akkor ÁMRK néven működő intézményben. Ekkor készítette el Kiss József a kastély díszudvarának és déli díszkertjeinek rekonstrukciós terveit is. A főépület külső helyreállítására Albert Tamás által 1998-ban készített tervet, amelynek kivitelezése a kert felújításával együtt 2005-ban fejeződött be. 2009-ben engedélyezési terv szintű tanulmánytervet készített Wittinger Zoltán és Albert Tamás (ekkor a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat keretein belül). Javaslatunkra a pincében megtörtént a hetvenes években itt kiépített légoltalmi óvóhely válaszfalainak kibontása és a könnyező házigomba kiirtása. 2009-ben elkészült a korábbi kutatási dokumentációk összegző és kiegészítő tanulmánya Csomortány Levente és Rozmann Viktor munkájaként. Egyben feltérképeztük, milyen kutatási munkák szükségesek az épület „teljes” kutatásának befejezéséhez.
Tervezési folyamat
2011 februárjában, magas szintű politikai támogatást elnyerve, a vadászati múzeum funkciója körvonalazódott. Intézményünk a tervezési program kialakításában aktívan részt vett, példaértékű együttműködésben, folyamatos konzultációk során alakult ki az a program, amelyet a műemlék épület úgy volt képes befogadni, hogy fizikai kereteit ne kelljen átlépni. A programalkotási folyamat célja nem csupán a kastély és környezete konkrét tervezési előírásainak rögzítése volt, hanem mivel itt egy új múzeum létesítéséről van szó, azt a szervezeti és üzemeltetési rendszert is ki kellett találni, amely az épületekben működni fog, amely a múzeumot szakmailag és műszakilag fenntartja.
A közös gondolkodásban a fenntartó minisztérium és az önkormányzaton kívül számos vadászati, halászati, muzeológiai, idegenforgalmi és marketing szakember, az örökségvédelmi hatóság építésügyi és régészeti felügyelője, az örökségvédelmi hivatal művészettörténész kollégái, és a leendő szakmai üzemeltető, a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei vettek részt. Meg kellett találni az egészséges egyensúlyt a „múzeum” és a „műemlék” közt. El kellett a partnerekkel fogadtatni azt a számukra elsőre nem egyértelmű kiindulási alapot, hogy a barokk kastély térszerkezetét kell helyreállítani, annak keretein belül kell megtalálni a funkciót kielégítő megoldásokat. El kellett fogadtatni, hogy a kastély egykori parkját lehet és érdemes rekonstruálni, hogy úgy lehet és kell a II. világháború alatt és főleg a kórházi funkció idejében tönkretett kertet helyreállítani, hogy abban az egykori park szépségét kell minél több elemében, szerkezetében vissza lehessen hozni.
A kialakult tervezési program jó értelemben vett kompromisszumokkal tudta megszabni a fizikai, pénzügyi és időbeli keretét annak az előterjesztésnek, amelynek eredményeképp kormányhatározat rögzítette az új Vadászati Múzeum létrejöttét. Az egyeztetések során világossá vált, hogy a fenntartható hasznosítás érdekében a modern múzeumi funkciókon túl a szélesebb közönség számára is meg kell nyitni az épületegyüttes kapuit és ehhez igénybe kell venni az egykori kastélyparkban álló Kazánház és Mosoda épületét. A Kiss és Járomi Építésziroda készítette el az egykori kiszolgáló épületek építészeti karakterét és belső értékeit feltáró, jó ízű, modernista eszközökkel kiegészítő terveit.
A kutatási, szakértési és tervezési folyamat nagyobb része az MNM Nemzeti Örökségvédelmi Központ előfinanszírozásával folyt, tette lehetővé az EU-s pályázati kiírásban előírt tartalmú műszaki dokumentációk előállítását.
A kialakuló tervezési program figyelembevételével hozott Kormányhatározat három projektelemet határozott meg:
- a kastély felújítása, benne a múzeum kialakítása,
- a park felújítása és rekonstrukciója,
- vadászati élménytér és játszóház létrehozása a parkban álló, a kórház egykori kazánházában és mosodájában.
A kastély tervezése során három alapvető szempontnak igyekeztünk megfelelni:
- a kormányhatározatban rögzített Vadászati Múzeum funkcionális megvalósítása,
- az épület szerkezeti hibáinak kijavítása, közvetlen fizikai állapotromlásának megállítása úgy, hogy a szerkezeti rendszer meg tudjon felelni a hosszú távú fenntartási igényeknek,
- a műemlék épület a történeti értékeinek megőrzése és védelme, egykori térrendszerének és elveszett értékeinek minél teljesebb helyreállítása.
A tervezéssel párhuzamosan folytak a régészeti feltárások és az épületkutatási munkák, így azoknak eredményeit munka közben kellett a terveken átvezetni. A korábbi kutatások már elégséges adatot szolgáltattak ahhoz, hogy nagy meglepetés ne érje a tervezőket, a pincében feltárt középkori templom alapozásának feltárása sem borította fel a koncepciót.
A kastély főépületében és keleti mellékszárnyában komoly statikai megerősítésekre volt szükség, a díszlépcsőház barokk födémje az aktív könnyező házigomba fertőzés miatt menthetetlennek bizonyult. A főépület északkeleti végének évszázadok óta tartó mozgását jetgrouting eljárással szüntettük meg. A főépület nyugati mellékszárnyban az ötvenes években épített műtő és radiológiai blokk két szintjét határoló vasbeton födém kibontásával az egykori három szintes fa szerkezetű magtár helyén kétszintes teret hoztunk létre. A két szintet rámparendszer és lift köti össze.
Meg kellett találni a lift és a szükséges gépészet függőleges aknáinak helyét, amelyet végül két helyre sikerült koncentrálni, ezzel minimalizálva a rombolást. A gépészeti csövek, vezetékek a padló alatt, a boltozatfeltöltésben, illetve egykori kéménykürtőkben kaptak helyet. A gépészeti központ a nyolcvanas években megépített RRFA szerkezetű padlástérbe került.
A keleti melléképület tetőszerkezeteit részben, fa födémjeit teljes egészében cserélni kellett; a boltozott terekben a vállnyomás felvételére a padlószerkezet és a bolthéj síkjában vasbeton megerősítést kellett beépíteni. Az építés során beépített tölgyfa vonógerendákat, ahol szükséges volt kiváltottuk, helyenként két szint súlyát viselte a korhadt faanyag.
A szerkezeti rehabilitáción túl rengeteg válaszfalat kellett elbontani: a kastély főépületében, a földszinten és az emeleten is az egykori barokk térsor, az enfilade rekonstrukciója így vált lehetővé. A földszinti az úgynevezett „lovagterem” nagyrészt utólag épült elhatárolásainak elbontásával kapott helyet a pénztár, a ruhatár és a múzeumi bolt. Az egykori magtár helyén a nagy belső légteret igénylő attrakció, a Kárpát- medencei fajok előfordulásának helyét reprezentáló „kétszintes dioráma” épült meg. A főépület földszintjének keleti térsorában a kastély történetét, annak lakóit és egykori enteriőrt felelevenítő kiállítás, mellette kávézó kapott helyet. A keleti szárnyban az egykori konyhában barokk vadászkonyha „rekonstrukció” valósult meg.
A főépület pincéjében található óvóhely „labirintusának” megszüntetésével létre lehetett hozni a horgászati, halászati kiállítás tereit, benne négy nagy méretű akváriummal, illetve helyet lehetett biztosítani a kiszolgáló funkcióknak.
A tervezés során a belsőépítészekkel és a kiállítás tervezőivel már a kezdetektől nagyobbrészt közösen folyt a munka, így az építészeti keretektől az installációkig szinte töretlen, egységes koncepció jöhetett létre. Műemléki szempontból a kastély alapvető térszerkezeti rendszerét létrehozó 18. századi alkotók és a fotókkal alaprajzokkal dokumentált Hatvanyak idejében megtörtént historizáló neobarokk átalakítás közt kellett volna dönteni. Az előbbihez információk hiányoztak, a másodikhoz inkább a szándék. Az 1763 óta, a felújítások és átalakítások során elpusztult tereket, így például a dísztermet eredeti formájában már nem lehetett rekonstruálni, viszont itt restaurálható volt a Hatvanyak korának neorokokó enteriőrje.
Elsődleges cél nem a Hatvanyak korát felidéző nagypolgári miliő rekonstruktív visszaépítése, hanem egy új, a lakás funkciótól eltérő múzeumi használat volt. Ezért a felkínálkozó két út közül inkább a harmadikat választottunk: a kastélyban olyan új, a korszakok közt egyensúlyozó múzeumi térrendszert hoztunk létre, amely a rekonstruált barokk térszerkezeten alapul, idézi, egyes elemeiben felidézi a Hatvanyak korát, de összességében kortárs megfogalmazású.
Így a terek és kapcsolati rendszerük barokk, a falfelületek jellemzően a Hatvanyak korának fotóin látható miliőt idéző, a tartalom egyes elemekben a barokkot értelmező és átértelmező kortárs, illetve minimalista formálású.
Külön említést kell tenni a kivitelező cég rendkívül korrekt szakmai és emberi hozzáállásáról, arról az igyekezetről és alázatról, amellyel a felújítást alig egy év alatt megvalósították. És végül szólni kell arról a szakmai elkötelezettségről és ember feletti erőfeszítésről, amellyel a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai a tervezés és a kivitelezés során részt vettek a munkában, lehetővé tették, hogy már a kivitelezéssel párhuzamosan megtörténjen a múzeum berendezése, hogy az átadás napjától üzemelhessen, látogatókat fogadhasson a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum. Köszönet a közös munkáért!
Wittinger Zoltán
