A választás – az Érzelmek múzeuma című építészeti pályázat döntőbe jutott pályamunkája
Érzelmek múzeuma címmel hirdette meg 2022-ben éves építészeti ötletpályázatát a Buildner. A döntős tervek közé bejutott Magyarországról egy nemzetközi csapat: pályamunkájukat Valentina Fesenko, a BME Építőművészeti Doktori Iskolájának hallgatója mutatja be.
A Buildner – korábbi nevén BEE BREEDERS, a világ egyik vezető pályázatkiírója, aki felhívásaival több ezer építész figyelmét tudja felhívni. Az Archdaily felületével partnerségben működő szervezet neves építészeket tud megnyerni a zsűrizés folyamatához, így a pályázatok eredményei komoly sikernek számítanak, az induló építészek számára komoly lehetőséget jelentenek.
A tematikus felvetések sorában az Érzelmek múzeuma című kiírás azt a célt tűzte ki célul, hogy a résztvevők vizsgálják meg, hogyan hat az építészet érzelmek kiváltására. A kiírás egy két kiállítóteremből álló múzeum tervezését vetette fel: az egyik teret a negatív érzelmek, a másikat pozitív érzelmek kiváltására kellett megtervezni. A résztvevők szabadon választhattak bármilyen helyszínt, legyen az valós vagy képzeletbeli, valamint megválaszthatták a projekt léptékét is. A „pozitív" és a „negatív" érzelmek definíciója is egyéni interpretációt tett lehetővé: legyen szó félelemről, haragról, szorongásról, szerelemről, boldogságról, a központi kérdés az volt, hogy miként ér el előre meghatározott érzelmi töltetű hatást a terek kialakításával a tervező.
Az Érzelmek Múzeuma a Buildner néma pályázatainak sorába illeszthető, ahol a résztvevőknek szöveget nem tartalmazó képekkel kell közölniük ötleteiket, azaz szöveget semmilyen formában nem szabad megjeleníteni a pályaműben, tehát a címek, feliratok, látványelemeken belül megjelenített szavak, de még a léptékkel kapcsolatos megjegyzések is tiltottak.
A VÁLASZTÁS
A BME Építőművészeti Doktori Iskolájában a pályázás elvárt tevékenység. Tervezőcsapatunk tagjaival (Anna Nakhshkaryan, Marina Politova, Anna Neroslova építészek) építészeti koncepcióalkotást fejlesztő online kurzuson ismerkedtem össze. Egymás portfóliójának a megismerése után határoztuk el, hogy keresünk olyan pályázatokat, ahol közösen tudunk dolgozni. A közös koncepcióalkotás kreatív fázisa után mindenki kidolgozta a saját ötletét és 3D modellt is készített rá. A végleges terv a négy felvetés megbeszélésének az eredménye, az általunk legjobbank ítélt felvetést dolgoztuk ki részletesen, azt adtuk be a pályázatra. Gyors, intenzív tervezési folyamat eredménye az elkészült pályázat. Két hét lendületes vállalása, ami eltér a szokásos építészeti munkánktól és az egyetemi feladataimtól, de éppen ezért volt izgalmas vállalás.
Pályamunkánknak A választás címet adtuk. Az építkezés helyének megválasztásában nem voltunk korlátozva, arról teljesen szabadon gondolkodhattunk: csapatunk egy mezőn egy tó mellett találtunk magunknak helyet, a háttérben hegyekkel, tulajdonképpen egy képzeletbeli tér virtuális valóságba helyzetük el alkotásunkat. Felvetésünk lényege, hogy szabad választás elé állítottuk a látogatót: a földszinti bejáratból a semleges érzelmek csarnokába jutunk, ami egy „tiszta" tér, egy átmeneti folyamat, ahol a látogatók megválasztják, hogy lefelé mennek- a negatív érzelmekhez vagy az emeletre a pozitív érzelmekhez.
A látogatók spirális rámpán haladnak végig útjukon, közben a láthatóság mélysége állandóan változik: a Grasshopperben készült sémákban az látható, hogy a láthatóság felfelé haladva egyre nő, lefelé viszont egyre csökken, beszűkül. A térérzet változásával a negatív érzelmek csarnokában reménytelenséget, kétségbeesést, szorongást, feszültséget, bizonytalanságot és gyászt élhetünk át. Asszociációinkat úgy fogalmaztuk meg, hogy a képzelt látogató érzeteit képzeltük el, arra gondoltunk, hogy ebben a térben az ember azt érzni, hogy, „nehéz megtalálni a kijáratot, nehéz menekülni", „könnyen el lehet ott tévedni", „zsákutcákba jut az ember." A Negatív érzelmek tere teljesen be szűkül, a labirintus-hatást fémoszlopok hozzák létre, amelyek különböző méretű térközöket fognak közre. A hatást fokozza, hogy a fényvisszaverő felületek torzítanak, ezért dezorientálnak a térben. A látási viszonyok egyre rosszabbak, egyre kevesebb a fény jut le a belső térrészbe.
A Pozitív érzelmek csarnoka ezzel éppen ellenkezőleg a boldogság, inspiráció, öröm, megkönnyebbülés, nyugalom és béke tere kíván lenni. Mi ezt úgy próbáltuk kifejezni, hogy olyan vizuálisan nyitott, jól átlátható téri szituációt hoztunk létre, ahol a látogató a tudatában össze tud kapcsolódni a természettel, a lenyűgöző kilátással. A felfelé haladó út során a láthatóság egyre jobban kinyílik, mert a látogató az útján egyre nagyobb szögben lát rá az üvegfelületekre, amelyeknek az aránya is egyre nő a falakhoz képest. A tér végül teljesen kitágul, a fény árad. A tér végpontja egy üvegfallal, ahonnan a tóra és a hegyre nyílik kilátás.
A döntőbe való jutást komoly sikernek ítéltük meg, egy ilyen könnyed, gyors lefutású pályázat a gondolkodásom fejlődésében volt fontos állomás. Manapság nagyon sok nemzetközi pályázat van, azért ezt választottam, mivel engem a percepció folyamata, a terek érzékelése és a különböző terek hatásai különösen érdekelnek, a kutatásom is ehhez kapcsolódik. A pályázat kiváló lehetőség volt arra, hogy építészeti tervként is gondolkodjak a témáról kollégáimmal.
Valentina Fesenko
