A válság és korunk hőse, Mekk Elek
„Kisfiam, ha valamit elszúrsz, az nem baj. Baj akkor van, ha nem tudod megmagyarázni.” E mondat jó ideje érvényes az építőiparban, s bizonyára más területeken is, elég csak az ismert mesefigurát, Mekk Eleket felidéznünk. Úgy tűnik, szakmai megtisztulást a válság sem hozott, kontárból nem hogy kevesebb, inkább több dolgozik manapság. A jelenségről Patartics Zorán osztja meg gondolatait.
Harminc felett nincs hazánkban, ki ne ismerné Mekk Elek meséjét, s valószínűleg olyan is alig van, aki ne tartaná szánalmas figurának. De hogy ki miért tartja annak, abban már lehetnek különbségek. Reményeim szerint a többség azért, mert öntelt, ügyeskedő kontár. Ne zárjuk ki azonban annak lehetőségét se, hogy van, ki azért, mert ügyeskedéseivel végül mindig pórul jár - eltekintve az utolsó esettől, mikor is végül a tehén felfeslett fehér ruhájára fércelt színes foltokkal szabóként sikert aratott.
Szóval, alighanem egyesek szerint azért szánalmas ez a hencegő kecske, mert nem sikerül megúsznia szélhámoskodásait - lúzer, így kell ma mondani. Bár vannak még a magyar televíziós mesekörben kedvelt figurák - s köztük vannak bölcsek, igazságosak, találékonyak is -, valószínűleg nem lehet véletlen, hogy egy hazudozós kontár az élmezőnyben foglal helyet. A hagyományokra épülő össznépi szimpátiát látszik alátámasztani néhány internetes komment is, melyben a hozzászólók idézik mesterüket a 70-es évek építőipari szakmunkásképzéséből: „Kisfiam, ha valamit elszúrsz, az nem baj. Baj akkor van, ha nem tudod megmagyarázni.” E mondat jó ideje érvényes az építőiparban, s bizonyára más területeken is.
Kezdetben azt gondoltam, a gazdasági válság idővel megtisztulást hoz. A szegényedés kikényszeríti az ésszerűséget, ami nem vezethet máshová, minthogy felismerjük újra valós szükségleteinket és az értékeket, a szükségtelen meg az értéktelen pedig majd kegyvesztett lesz. Ekkor felértékelődik a gondolat, a tisztességgel elvégzett, alapos munka és a minőség.
Be kell lássam, tévedtem. Pedig a hírek szerint néhány európai országban társadalmi párbeszédet kezdtek ezekben a kérdésekben. Biztosan álhírek lehetnek, hiszen nálunk ez elképzelhetetlen. Beszéd ugyan van itt is abból a fajtából, aminek sok az alja. Ami nem ilyen, annak meg már hallgatósága is alig van. A párbeszédet pedig ne is említsük!
Az építőiparban - amire van rálátásom - kontárt munkától eltiltani nem lehet. Nincs olyan jogszabály, ami alapján megakadályozható volna Mekk mester abban, hogy házat építsen. Csak olyan van, ami a munka elvállalását köti papírokhoz, a munkát továbbadni már szabadon lehet. A tudás, a szakértelem nem játszanak szerepet.
A közbeszerzési törvény bünteti a minőséget, a magánszférában pedig a minőségnek az árral kell megmérkőznie. Az nem számít, hogy az irreális ár mögött csak csökkent tartalom vagy minőség lehet.
Más területekről is egyre több ismerősöm panaszkodik arra, hogy senkinek nincs szüksége a feladat felderítésére és átfogó megoldására. Mindenki csak olcsón és gyorsan akar valamilyen megoldást, főként ha ezzel más forrásokhoz lehet jutni. Így készülnek koncepciók, tervek, házak, beruházások, fejlesztések, beszerzések. Nem számít a minőség, nem számít a szó, a jelentés, csak az ár. Minden más csak a szavak szintjén létezik, s az se baj, ha az alacsony ár végül kárba torkollik.
Mekk Mesterre megnőtt az igény.
Az se baj, ha lúzer, ha a balhét is elviszi, vagy le lehet húzni. Mekk mesterből mintha egyre több kellene, és úgy tűnik, utánpótlás van bőven. Ha Mekk Elek meséjét továbbírnák, Mekk mester nagyvállalkozó volna, aki minden munkát elvállal, és továbbadja fiatal Mekk neveltjeinek. Korunk hőse a válság ellenére - vagy éppen annak köszönhetően - köszöni, jól van.
Patartics Zorán
Az írás megjelent a pecsiujsag.hu-n
2012. március 19.
