A Váncza Művek megosztott második díjas terve a jáki templomhoz tartozó épületegyüttes pályázatán

A Szombathelyi Egyházmegye által a jáki templomhoz tartozó épületegyüttes turisztikai fejlesztéséhez kapcsolódó építészeti tervezésre kiírt meghívásos tervpályázaton három pályamű részesült megosztott második helyezésben. A Váncza Művek tervét következetessége, karakteres építészeti nyelve, kitűnő részletmegoldásai miatt díjazta a bírálóbizottság. 

A ZSŰRI ÉRTÉKELÉSE

Következetesen végiggondolt, logikus felépítésű koncepció. Építészeti nyelve karakteres, a település léptékéhez és a kiemelt jelentőségű műemlékek által megkövetelt minőségi elvárásokhoz egyaránt illeszkedik. Sajnálatos, hogy néhány túlzó, a műemlékek kezelésénél nem kívánatos megoldást is alkalmaz az apátság egykori allodiumának épületei kezelésénél, figyelmen kívül hagyva azok értékeit, az általuk őrzött szellemiséget. Kiállítótere különösen figyelemre méltó: diszpozíciója, tájba illesztése, megformálása mesteri.

A forgalomszervezés és néhány tájépítészeti beavatkozás meghatározásához tengelyekben, irányokban keres szervezőerőt. Ez néhol sikeres, néhol azonban mesterkélt eredményre vezet: a szekérút “kiegyenesítése" révén eltér a történelmi állapottól és funkcionálisan sem megfelelő, nem a közlekedés által igényelt helyen csatlakozik a Móricz Zsigmond utcába.

A templom és az iskola közötti bekötőút autóforgalma megmaradna, és a jelenlegivel egyező módon, közvetlenül a Folnay-kapu előtt húzódva érné el a parkolót. Az 1960-as évekbeli Heckenast-féle pavilon helyén méreteiben azzal megközelítőleg egyező kerékpáros pihenő épülne. Az intuitív formájú pavilon összhangban áll a tervezett új épületekkel. A templomkert új kerítése a Folnay-kapu nyílásaiba Pölöskei József ötvösművész által készített kovácsoltvas kapu motívumainak felhasználásával készülne. Az ötlet vonzó, ám a szükséges mennyiségben kicsit sok, és félő, hogy a megkívánt kézműves minőség elérhetetlen lenne.

Az urnatemető a Szent Jakab-kápolna mögötti támfal mellvédjében létesülne. Visszafogott anyaghasználata, jó ritmust adó, érdekes elrendezése kiemelkedő. A kolostor falainak a burkolatban történő jelzése elegendő, előnyös, hogy a Folnay-kapu és a déli bejárat közötti útvonal, amely a kolostorépületek bontása óta a templom akadálytalan megközelítését teszi lehetővé, mintegy rárétegződik a kolostor megjelenítésére. A gyógynövényes kert nem túl eredeti ötlet, de adekvát. A keresztút stációi az északi domboldalban felvezető sétány mentén lennének felállítva. A megoldás jó, ideillő.

Az apátság gazdasági épületében büfé, kávézó létesülne, előtte a parkolóból kialakuló téren terasz. Utóbbi elhelyezése ideális, jó rálátás nyílik a templomra. A kávézó kiszolgáló terei a műemlék boltozott helyiségeibe kerülnének, ami előnytelen, leértékeli a műemléket.

Az étterem a teljes egészében lebontott kőtár és közösségi ház helyén épülne fel. Belső terét kéthajós, fiókos dongaboltozatot idéző fedése határozza meg. Az érdekes tér sajnos két részre tagolódik: az előtér-lépcsőház kettévágja, ami nagyobb létszámú rendezvény, például esküvő esetén hátrányos. A lépcsőn az étterem alatti szinten elhelyezett mosdó-WC érhető el, valamint egy udvar alatt az apáti házzal összeköttetést teremtő, kiállítótérként is hasznosított folyosó. Az étterem alatt kapott helyet a konyha és a tanulmányi kőraktár is. Utóbbit szerepe inkább a kiállítóterekhez kötné, bár nem elképzelhetetlen azoktól elkülönített elhelyezése. A konyha pinceszintre telepítése több hátránnyal is jár. Az udvar alatti kiállítótér megközelíthető a rendezvénytér és az apáti ház pincéje felől is, ami a múzeumi forgalom szempontjából előnytelen, nem egyértelmű irányítást és biztonsági kockázatot jelent.

Az apáti házba földszinti bejáratán át is bejuthatunk. Helyiségeiben kiállítás lenne. Középső, legfontosabb terét azonban lift és lépcső foglalná el, összeköttetést teremtve a pince és a tetőtér között. Az elgondolás műemlékvédelmi szempontból elfogadhatatlan. Túlzott mértékű átalakítást jelentene, amely ráadásul az épület lényeges részét degradálná, megőrzendő értékeket alárendelve a közlekedési szempontoknak. A tetőtér a felvázolt megközelítési módon konferenciateremként csak korlátozottan használható, hiszen a kiállítótértől történő elválasztását megkövetelnék a biztonsági szempontok. A tetőfelület megbontásával létrejövő kilátó szellemes ötlet, amely a műemlék méltóságával ugyan nehezen egyeztethető össze, de rendkívüli előnye a Ják-nemzetség egykori tornyából feltáruló panorámához közeli élmény biztosítása anélkül, hogy a műemlékek látványával konkuráló új építményt kellene emelni.

A kiállítótér az apáti ház pinceszintjéről érhető el. Az építmény tájjal való kapcsolata nagyszerű, belesimul a domboldalba. Előnyös, hogy északról érkező fény világítja meg. Belső tere letisztult, túlzó gesztusoktól mentes. Tájolása azonban egyben hátrányt is teremt: a látogató a gipszkapu mögül érkezik, csupán a teret megkerülve szembesülhet annak fő nézetével. A tér szorosan közreveszi a kapu másolatát, kismértékű bővítése indokolt lenne. A szobrok és más fontos kőfaragványok bemutatására nem a fülkébe állítás a legtöbb mondanivalót közvetíteni képes elhelyezés.

Összességében a terv kitűnő megoldásokat mutat fel, legfontosabb döntései helyesek. Kár, hogy néhány előnytelen javaslat is beleépült, amelyek miatt hátrébb szorult. A zsűri megosztott második helyezéssel értékelte.

MŰLEÍRÁS

HELYSZÍNRAJZI ELRENDEZÉS

A tervezési terület átnézeti helyszínrajza három fő egységre bontható: 1. templomkert és templomdomb, 2. apáti ház és gazdasági épületek együttese, 3. Templom tér. A templomkertet az apáti ház udvarával a Templom tér platón fekvő, legmagasabb része köti össze.

A Szent György-templom látogatói jellemzően észak felől, a Sorok patakon átívelő Szabadság tér irányából érkeznek a műemlék megtekintésére. A települést átszelő főútvonal Szabadság térre illeszkedő tengelye a templom kis szögben elforduló tömegének nyugati kapujába mutat. Az axis kiemelésére a templomdombra felvezető lépcsőt a kerítés vonaláig kiegészítettük, szélességi méretét a használati igényeknek megfelelően alakítottuk. A lépcső melletti növényzet ritkításával a templom nyugati homlokzatának rövidülésben látható díszes felülete újra érzékelhetővé válik a templomdomb közvetlen közeléből is.

A templomdombot keletről ívesen kerülő országút vezet fel a plató tetejére, ahonnan a Szent György-templom déli homlokzata mentén haladva jutunk el a Templom térig. Innen közelíthető meg a templomkert, a látogatóközpont fogadóépülete az apáti házat is magába foglaló új kiállítótér, az étterem és rendezvénytér, a kerékpáros pihenő fedett-nyitott pavilonja, valamint a területrendezés során megújuló parkoló.

A parkoló burkolt felületeinek szerkesztésekor figyelembe vettük a szomszédos általános iskola szabadtéri rendezvények szervezésére megfogalmazott helyigényét is. A jelenlegi parkolót árnyékoló, a templom főtengelyére merőlegesen kiültetett fasorokat – melyeket még a Heckenast János által tervezett környezetrendezési fejlesztés során telepítettek – tájépítészeti instrukciók alapján megújítva átörökítettük az új növénytelepítési koncepcióba.

A Templom tér keleti sarkában álló kerékpáros pihenő, pavilonos jellegével a nyári turisztikai időszakot szolgálja. Törtfehér színű, árkádos kiképzésű, monolit vasbeton szerkezete egy 12 x 10 méteres területet fed le. A védőtető alatt pihenő-terasz, fedett kerékpártároló és a hátsó oldalra nyíló, esővédetten megközelíthető, külső vizesblokk található. A vizesblokk a gépkocsi parkoló felől is megközelíthető.

A kerített templom kerti bejárói közül a Templom térről két kaput tervezünk a látogatók számára megnyitni, a dél-nyugati irányba néző apáti bejárót és a Folnay-kaput. Az apáti ház udvarát átszelve, a közösségi ház bejáratából induló diagonál gyalogos tengely a Szent György-templom nyugati kapujának középpontjába mutat, határozott és egyértelmű térbeli kapcsolatot teremtve ezzel a két fő turisztikai attrakció, az apátsági templom és látogatóközpont között. A templom és a templomkert logikus irányú bejárásához az apáti kaput gondoltuk látogatói bejáratként hasznosítani és a Folnay-kapu lehetne a templomkert látogatói kijárata. A Szent György-templom és a Szent Jakab-kápolna megtekintése előtt a templom építéstörténetét és művészettörténeti értékeinek áttekintését bemutató kiállítás tanulmányozása lenne a cél, tehát a vendégek az apáti ház udvara felől érkeznének.

Az apáti ház és a volt gazdasági épületek telkén megvalósítandó múzeum és látogatóközpont köztéri bejárata a Templom térről nyílik a „B" jelű épület utcai homlokzatán kialakított, íves záródású üvegezett portálajtón át. A bejárat a Templom teret nyugat felől lezáró térfal egyetlen modern hangvételű építészeti eleme. Előterébe fűszerkertet és kávézó-teraszt tervezünk elhelyezni. A fogadóépület kávézójának köztéri teraszáról nyílik a legszebb perspektíva a Szent György-templom és Szent Jakab-templom épületegyüttesére.

Az apáti udvarra belépve északról az apáti ház hosszhomlokzata, délről az alacsony ereszmagassággal szerkesztett, üveg tolófalakkal határolt új építésű étterem és rendezvénytér, míg nyugatról a kukoricagóré oromfala által határolt udvar fogadja a látogatókat. Az újkeletű épületrészek beépítésmódjának meghatározásakor a meglévő, műemléki védelem alatt álló épületegyüttes összképének léptékére és tömegformálásuk alapmotívumaira tekintettünk kiindulásként. A rendezvényterem, új kiállítótér és az intézmény működését támogató kiszolgálóterek telepítésekor a reprezentációs- és funkcionális igények teljesítésén túlmenően a különleges értékű helyszíni adottságok értékvédelmét tartottuk elsődlegesnek. Ezért is döntöttünk az apáti ház műemléki épületével (terepszint alatt) összekapcsolódó rendezvényterem és új kiállítótér pavilonos jellegű elrendezése mellett. A tengelyes szerkesztésű összeköttetés hangsúlyt ad a kiemelt pozícióban elhelyezett tereknek, egyértelmű térstruktúrája könnyedén áttekinthető a látogatók számára.

Az új múzeum és látogatóközpont gazdasági töltését a Móricz Zsigmond utca felől tervezzük megoldani, a ligeten át felvezető íves út felújításával. A létesítmény gazdasági bejáratát a reprezentatív terektől takarva, a rekonstruált kukoricagóré mögött jelöltük ki.

TÁJÉPÍTÉSZETI TERV ALAPELEMEI

A templom- és temetőkertekben, elődeink gyakran ültettek gyümölcsfákat. A középkori templomkertekben elsősorban a települést körbe ölelő tájegységből gyűjtött virágok lehettek. A Szent György-templom kertjébe javasolt növényalkalmazásokat három pillérre építettük:

 – a tájhonos növények (pl. a kék perjés cseres tölgyes jellemző növényfajai),

 – a kolostorkerti növényfajok, melyek jellemzően gyógy- és fűszernövényfajok (pl. orvosi zsálya, levendula, rozmaring, kakukkfű, citromfű, szurokfű, üröm fajok stb.)

 – tájgyümölcs fajták (batul, húsvéti rozmaring, bőralma, árpával érő, búzával érő körte stb.) alkalmazására.

A templom nyugati kapuja előtti kertrész zöldfelületeit nyírt gyepfelület fedi, lehetővé téve ezzel a látogatók szabad átjárását, liturgikus ünnepek során hívek fogadását, kegyeleti szertartások végzését és egyéb liturgikus és közösségi események rendezését. A templom oldala mentén és az apszis mögött virágos gyepfelület erősíti a középkori hangulatot. A templom homlokzatát gazdagon díszítő faragványok megtekintéséhez keskeny nyírt ösvényeken lehet közelebb jutni. A kert keleti felén tájfajtákból álló gyümölcsfa liget jöhet létre.

A kolostor hajdani udvarát gyógynövényes kerttel javasoljuk megidézni, a központi kút helyén kis vízarchitektúrával.

A templomdomb lejtőit díszítő faállományt megtartanánk, kivéve a településközpont felől a templomtól északra fekvő ezüstfenyők egy kisebb részét. A megmaradó fák alatt eróziógátló talajtakaró növényzet telepítendő honos erdei fajokból. A templomkertben futó fiatal ezüst hárs fasort javasoljuk áttelepíteni. Az ezüst hársak kifejlődve 25-30 m-es magasságukkal és akár 20 m-es lombkorona átmérőjükkel későbbiekben jelentősen beszűkítenék a templom körüli teret, ezért a fiatal hárs fasort a templomdomb aljára javasoljuk átültetni, ahol szabályos koronájukkal szépen keríthetnék a túlnyomórészt örökzöldekkel beültetett domboldalt.

TEMPLOMKERT ÉPÍTÉSZETI KIALAKÍTÁSA

A templomkert rendezését a fő mozgástengelyek kijelölésével kezdtük. Meghatároztuk a hitéleti, kegyeleti, turisztikai és üzemeltetési célból belépők mozgási útvonalait, s ennek megfelelően rögzítettük a kerti burkolatokat. Turisztikai látogatókat az apáti ház felé néző, az eredeti építőanyagából rekonstruált kerítőfalat megszakító apáti bejárón tervezzük a templomkertbe beléptetni. A diagonális tengely a templom nyugati kapujának előterébe vezet, ahonnan a Szent György-templom, a Szent Jakab-kápolna, az ossarium, a világháborús emlékmű és a visszaállított nyugati mellvédfalba épített urnatemető is megközelíthető. A templom déli homlokfalához csatlakozó, régészeti ásatások eredményei alapján rekonstruált kolostor alaprajzi vetületét a kerti burkolattól eltérű színű, a burkolat és a kert síkjába kialakított kiselemes kő felülettel jelezzük. A valaha volt kolostor udvarát és kútját kertészeti eszközökkel kívánjuk bemutatni. A déli kaputól a Folnay-kapuhoz vezető szakaszt a helyszínrajz által kijelölt szerkezeti vonalak logikája szerint burkoltuk. A Szent György-templom gazdagon díszített homlokzatát bemutató kőrmeneti ösvény kialakult nyomvonalán nem változtattunk, miután az építészeti emlék részletképzésének tanulmányozására e meglévő ív a tapasztalatok alapján kiválóan alkalmas. Átalakítottuk és kiegészítettük az északi lépcsősort, mely a település felől, jellemzően hitéleti, kegyeleti céllal érkező helyi közösség tagjait fogadja. A lépcső Szabadság térrel határos oldalán – az érkezési pont kijelölésére -, kisebb térbővületet szerkesztettünk. Az új lépcső alsó pihenőjéhez ívesen fut le a templomdomb platójáról a használaton kívüli, elhanyagolt állapotú erdei sétány. A szerpentin geodéziai adottságait kihasználva, keskenyebb nyomvonalú, egyenletes emelkedésű, stabilizált kőzúzalékkal burkolt feljárót alakítottunk ki ennek helyén. A gyalogösvényt kálváriaként szerkesztettük újra, s itt állítottuk fel a déli telekhatárról áthelyezett keresztutat, melynek 14 stációjában az eredeti domborművek felújított faragványait helyeztük el. A stáció-oszlopok törtfehér színű, monolit vasbeton elemek, sziluettjük az eredeti, déli kerítéspillérekbe épített stációk formáját idézi. A domborműveket védőüveg mögé helyeztük el.

A templomkertet nyugatról határoló íves mellvédfalba illesztettük a 200 fülkéből álló urnafalat. A két sorban elhelyezett sírhelyek mellett minden esetben kis fülkét is rendeltünk az urnákhoz, ahol kisebb csokor virág, emléktárgy vagy mécses elhelyezésére van lehetőségük a hozzátartozóknak. A sírhelyek lezárását egységes méretű mészkőlapokból, keretszerkezetét változó ritmusban szerkesztett, patinázott vörösréz lemezből terveztük. Az urnafal előtt elhelyezkedő ossarium emlékkeresztjét megújítottuk.

Az első világháborús emlékművet és a templom bejáratánál fekvő római kori oszlopot az urnafal előtti nyírt gyepes területen, az ossariumtól délre állítottuk fel, a nyugati kapu középpontjába néző egyenesre szerkesztett merőleges tengelyen. A Szent Jakab-kápolna mögötti mellvédfal és annak előkertje az áhitat és az emlékezés helyszínévé vált. Ide érkezik fel a kálvária ösvénye is, ahol Jézus szenvedéstörténetét éljük újra át.

A templomkert kerítését a birtokhatár vonalában egészítettük ki, egyedi tervezésű, áttört felületű, kovácsoltvas anyagú szerkezettel. A Folnay-kapu, Pölöskei József ötvösművész által tervezett és kivitelezett gyönyörű kapu-szerkezetének aritmikus világához illeszkedő, négyzet alakú elemekben gondolkoztunk. Az elem grafikus elrendezésnek köszönhetően négy oldalára állítva majd megtükrözve nyolc különböző nézetet mutat. A nyolc nézet változatos ritmusú sorolásával terveztük meg az új kerítés kiosztását.

AZ APÁTI HÁZ ÉS „B" JELŰ ÉPÜLET FELÚJÍTÁSA, ÚJ KIÁLLÍTÓTÉR ÉS RENDEZVÉNYTÉR ÉPÍTÉSE, VALAMINT A MEGLÉVŐ KUKORICAGÓRÉ MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA

A tervezési feladat építészeti szempontból legösszetettebb része az apáti ház és valaha volt gazdasági épületek telkére elképzelt új látogatóközpont program szerinti megvalósítása. Első lépésként a meglévő épületállomány újrahasznosításának lehetőségét gondoltuk végig. Az étterem és rendezvénytér helyigénye, az elvárt szolgáltatási színvonal, az új kiállítótér légterének arányai (nyugati kapu 1:1-es gipszmásolatának bemutatásával) véleményünk szerint szükségszerűvé teszi a ’90-es évek során két ütemben épült lapidárium és közösségi ház bővítményének bontását. A „B" jelű épület Templom térre néző eredeti szárnya, az apáti ház és a kukoricagóré a tervezési program szerint műemléki felújítás során restaurálva egészülne ki az udvarban elhelyezett új funkciókat magukba foglaló építményekkel.

Második lépésként a helyes lépték meghatározásának nehézségével szembesültünk. Az udvarban álló épületek közül az apáti ház képviseli a belső hierarchia felső fokát. Az udvari épületek rangsorának a továbbiakban is meg kell maradnia. A fejlesztési terv kidolgozásakor, az új épületek szerkesztése során a meglévő-megmaradó épületek léptékéhez kell igazodni.

A Templom térről a felújított „B" jelű épületbe lépünk be, ahol a jegyárusító pult, infodesk, kegytárgybolt, helyi áruk pultja és kávézó fogadja a látogatókat. A térsor belső elrendezését a műemlékileg védett falak által meghatározott helyiségek adottságaihoz igazítottuk. A kiszolgáló tereket a várható forgalomnak megfelelően méreteztük. A fogadótér közönségforgalmi tereiből kitűnő perspektíva nyílik az apátsági templomra, de udvari megnyitásainak köszönhetően a megújuló apátsági múzeum bejáratára és az étterem-rendezvénytérre is.

Az apáti ház húsz éve restaurált épületét az időközben szükségszerűvé vált rekonstrukciós- és műszaki fejlesztési munkálatoktól eltekintve eredeti formájában őrizzük meg. Földszinti alaprajzának körüljárható térsorát átörökítjük az új kompozícióba. A tetőtérbe és a pinceszintre vezető áttört szerkezetű lépcsőt a főbejárattal szemben helyeztük el a kiállítás közlekedőterének holtterében. A tetőtér fedélszékét megőrizve a felső szinten egy flexibilisen hasznosítható csarnokteret hoztunk létre, ahol mobil paravánok segítségével lehet a különböző funkciók kiszolgálását biztosítani. Konferenciák és időszakos kiállítás berendezésére mutattunk be alternatív alaprajzi elrendezéseket a tervpályázat tablóin. A csarnoktér keleti végén alakítottuk ki a kilátópontot, ahol a teljes kontyolt tetőfelület megnyitásával (az elpusztult lakótoronyhoz közeli nézőpontból) csodálatos látvány nyílik a templomkertre, az apátsági templomra és a Szent Jakab-kápolnára.

A középső termek alatt húzódó, az udvarra merőleges irányú dongaboltozatos pince helyiségébe vezet le a közönségforgalmi lépcső. Az itt található haránt tengelyre szerkesztettük a múzeum terepszint alatti kiállító-folyosóját, ami az új kiállítótér és a közösségi épület összeköttetését biztosítja.

Az új kiállítóteret az apáti háztól északra, a meredeken lejtő ligetes kertben helyeztük el. A terem kialakításakor, méretezésekor a nyugati kapu gipszmodelljének méltó környezetben történő bemutatására összpontosítottunk, így a belső térigénye határozta meg az épület formáját. A kiállítótér külső peremén futó látogatói galéria a karzatszintről indulva körbejárhatóvá teszi a termet, így a kapu gazdag szobrászati díszítőmunkája ebből a szokatlan perspektívából is tanulmányozhatóvá válik. A látogatókat a kapu mögött, a karzat felől engedjük le a liturgikus térnek megfelelő szintre, ahol a nyugati kapu nyílásán áthaladva léphetnek az új kiállítótér terepszint alatti nagytermébe. Az oldalfalakban kialakított, klimatizált tárlókban helyeztük el nyugati kapu eredeti szobrászati alkotásait. A teret észak felől nagyméretű, fix üvegfal világítja be természetes fénnyel. Az üvegfalon át a település felől is átsejlik a másolat meghökkentő látványa. Az építmény törtfehér színű, maghőszigeteléssel konstruált, egységes, monolit vasbeton szerkezet. Gerincmagassága az apáti ház parapet-magassága alatt marad. Szimmetrikus tömege az apáti ház azonos tulajdonságú hosszhomlokzatának középtengelyére illeszkedik.

Az új kiállítótér galériájáról vezet át az udvar szintje alatt húzódó múzeumi folyosó (kiállítótérként berendezve) a közösségi ház alsó elosztóterébe. A rendezvénytermet és éttermet magába foglaló, a központi udvarra eltolható üvegfalakkal nyíló reprezentatív térsor a vendéglátás és a közösségi programok színtere. A nagy alapterületű csarnok többféle módon szeparálható térsora a szakaszos üzemeltetéstől a teljes egybenyitáson át, változatos igényeket kiszolgáló, rugalmas üzemeltetést tesz lehetővé. A vendégtérben elhelyezett tálaló és bár a terepszint alatti konyhaüzem előkészítő munkájára támaszkodik. A belső terek átbútorozásának lehetőségét a déli oldalfalba integrált tároló egységek kialakításával biztosítjuk. Az épület magastetővel záródó tömege a Templom térre néző fogadóépület udvar felé beforduló szárnyának tetősíkjaihoz illeszkedik. Udvara néző homlokzatának ereszmagasságát, az apáti ház jelentőségének védelmében alacsony síkon határoztuk meg. A vendégtér belvilágát íves záródású födémszerkezet tagolja, ahol az egyes boltszakaszok geometriai rendje a csarnoktér belsőépítészeti egységeihez igazodik. A tér így egybenyitott állapotában se veszti el intimitását. Az épület tervezésekor a műemléki környezet építészetileg meghatározó formavilága és szakralitása erős hangsúlyt kapott.

A közösségi épület kiszolgálótereit a terepszint alatt helyeztük el. Itt található a rendezvénytér vizescsoportja, a főzőkonyha, az öltözők, iroda, a gépészeti terek és a kiállítótér raktárhelyisége. A gazdasági udvarból a kiállítótereket és a konyhaüzemet is dedikált úton érhetjük el. A gazdasági udvar a Móricz Zsigmond utcára nyíló gazdasági bejárat felől közelíthető meg.

A rendezvénytér és étterem épülete anyaghasználatában, szerkezeti kialakításában, színében és felületkezelésében azonos az új kiállítótérnél alkalmazottakkal. Minden új építésű egységnél maghőszigetelt, törtfehér színű, monolit vasbeton szerkezetben és héjazatban gondolkoztunk.

Váncza László

Szerk.: Hulesch Máté