A városi fenntartható élettér – konferencia a Francia Intézetben

Egykori ipari és katonai területből kísérleti öko-városrész, a napkollektor magyarországi alkalmazásának lehetőségei (lehetetlenségei), közösségi kertek – csak néhány téma a Francia Intézetben, a „Környezetvédelem Hónapja” programsorozat keretében november 17-én megtartott „A városi fenntartható élettér”  konferenciáról. A francia és magyar előadók figyelemfelkeltő, rövid beszámolóiról Rákos Kata írt ismertető összegzést.

A Francia Intézet „Környezetvédelem Hónapja” programsorozat november 17-i konferenciájának témája „A városi fenntartható élettér” volt. A francia és magyar előadók figyelemfelkeltő, rövid beszámolókat tartottak egymáshoz szorosan kapcsolódó témákban. A nap folyamán többször elhangzott a fenntartható fejlődés/développement durable fogalma, ami mostanra az igazán „zöldek” szemében már elavultnak számít. Ehhez kapcsolódó olvasmány Serge Latouche közgazdász „A nemnövekedés diszkrét bája” című 2006-os könyve. A szerző 2009 tavaszán előadást is tartott a Francia Intézetben a „nemnövekedés/décroissance” elveiről.

 

 

La Courrouze
A konferencia kezdéseként a bretagne-i Rennes egyik városrészének már közel tíz éve folyó rehabilitációját ismerhettük meg: hogyan változik öko-városrésszé La Courrouze néven egy korábbi ipari és katonai terület. Emmanuel Couet (a SEM Territoires & Developpement ügyvezető igazgatója) elmondta, hogy mikor 2003-ban megszületett az öko-kerület ötlete, ez még nem számított globálisan is fontos célnak. Elért eredményeik azonban már követendő példaként állnak a többi város előtt. Mára minden európai országban foglalkoznak az energiahatékony városrendezéssel, ennek megfelelő épületek létrehozásával.

Az előadáson túlnyomó részt az általánosabb rendező elvek kerültek szóba, néhány példával megvilágítva. Emmanuel Couet kiemelte, hogy nem tabula rasában gondolkodnak. Előtérbe került a hely már kialakult értékeinek megóvása, azok felhasználása a beépítés során: a növényzet, a vízfolyások megtartása, beépítés azokon a területeken, melyek korábban is épített környezetként működtek. Ezek sűrűn beépített részek lesznek, hogy minél több szabad hely maradjon a közösen használt zöld felületnek. Ehhez kapcsolódik a közlekedés ésszerűsítése: minimális lehetőség az autós forgalom számára, a kerékpárutak, a tömegközlekedés hangsúlyos kiépítése. Az egyik képen az épülő kerékpár- és autóutat láthattuk, egyforma szélességben kiépítve. Emmanuel Couet szerint az északi országok: Skandinávia, Hollandia, Németország legalább 8-10 évvel előrébb tartanak nálunk, ott már ökopolgárok élnek.

Napenergia-felhasználás hazánkban
A következő előadó, Munkácsy Béla, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének tanára a napenergia felhasználásának hazai lehetőségeiről beszélt. Röviden bemutatott egy kutatást, ahol azt vizsgálták, milyen energiafelhasználásra lenne lehetőség adott települések már meglévő tetőfelületeinek kihasználásával. Pozitív-negatív példaként említette Esztergomot, ahol a tetők fekvése maximálisan kihasználható lenne napkollektorok kiépítésére, de jelenleg a szabályozás nemhogy támogatja, hanem tiltja ezeknek a felhelyezését. Itt szóba került, hogy hazánkban a beépítési szabályozás egyáltalán nem veszi figyelembe ennek a megújuló energiának a felhasználását. Pozitív példaként Dorog egy városrészének rehabilitációját mutatta be, ahol Balázs Attila (RB-Studio) pályázata nyert, mely a házak elhelyezésénél figyelembe vette a tetőre helyezhető napkollektorok szempontjából legideálisabb elrendezést, napenergiára alapozott mintatelep létrehozását tervezi, továbbá kisméretű naperőmű építését irányozza elő.

 

 

Szakpolitika a franciáknál, az Unióban és hazánkban
A konferencia délutáni részében a szakpolitika területe került szóba először.
Sophie Debergue, az Agance de l’Environnement et de la Maîtrise de l’Energie (ADEME) szervezetétől jött. A szervezet húsz éve foglalkozik a városrendezésen belül a klímával, a hatékony energiafelhasználással. 2010 óta öt alapelvre koncentrálnak:

• harc a klímaváltozással (különböző funkciók a megfelelő helyen),
• a biodiverzitás megőrzése (a vizek kezelése, a különböző anyagok visszagyűjtése és felhasználásuk optimalizálása),
• szociális és generációs keveredés biztosítása, a lakók jó közérzetének biztosítására törekvés (zajhatások csökkentése, tiszta levegő),
• felelős termelés és fogyasztás (helyi termékek fogyasztása).

Mikor egy területhez hozzányúlnak, elsőként azt vizsgálják, hogyan hatnak egymásra a környezeti tényezők, továbbá számba veszik az energetikai lehetőségeket és a szükségleteket. A körülményeken javítani szándékozó közösség számára megadnak egy chartát, melyben lefektetik a célokat és a követendő irányokat. Jelenleg megközelítőleg ezer projektet koordinálnak, amihez segítséget jelent az AEU (L’Approche Environnementale de l’Urbanisme) rendszere, mely a kisebb-nagyobb projektek lebonyolításában segít, akár egy terület lakóközösségének, akár városrész nagyságrendben gondolkozók számára. Amennyire az előadásból kiderült, a francia bürokrácia bonyolultságát mutatja ez a rendszer is, de nyilván így lehet érdemben segíteni egy-egy közösségnek, osztályozva a szükségleteiket. Konkrét példák sajnos csak említés szintjén hangzottak el.

 

 

A francia előadáshoz szorosan kapcsolódott Tomay Kyra és Kohán Zoltán (VÁTI) előadása. Egyrészt arról kaptunk képet, hogy az európai városok hogyan próbálnak közös célokat, értékeket meghatározni, másrészt az ehhez csatlakozó magyarországi eredményekről hallhattunk. Mivel az Unión belül, a várospolitika szintjén minden ország szeretné megőrizni önállóságát, közösen leginkább javaslatok születhetnek. 2000-ben, a lille-i akcióprogramban történt meg a közös célok kitűzése. 2007-ben készült el a Lipcsei Charta, azóta a két kulcsszó az integráltság és a fenntarthatóság. Az előbbi kifejtésére került sor 2010-ben, Toledóban, az itt született dokumentumban már szerepelt a hátrányos helyzetű városrészek integrálása.

Az előadó megjegyezte, hogy hazánkban nincs meg a vidék és a város egységben kezelése, ami a többi uniós országra viszont igaz. A kutatások során több kiadvány is született, ezek közül Kohán Zoltán a „Klímabarát városok” kézikönyvének kapcsán – melynek Magyarország részéről aktív alkotói is vannak – beszélt arról, hogyan építsünk fenntartható várost. Egyre fontosabbá válik a kiindulási állapot meghatározása: környezeti állapot felmérése, sérülékenység-vizsgálatok, energiaaudit. A helyszínnek az egyre szélsőségesebbé váló, kiszámíthatatlan körülmények közt is jól kell működnie hosszú távon is, amihez robusztus tervezési folyamatra van szükség. Tudatosnak, rugalmasnak, takarékosnak kell lennünk. A közlekedés miatt tagolt, kompakt városok kialakítása az előnyös, ez a nézőpont már a La Courrouze projekt esetében is előkerült. Kohán Zoltán előadása végén, a rennes-i példával kapcsolatban megemlítette, hogy nálunk a barna mezős területekkel az a probléma, hogy egyelőre még a felmérésüket se végezték el. Hazai pozitív példaként említette a Klímabarát Települések Szövetségét.

 

 

Városi közösségi kertek
Rosta Gábor politológus, „A városi tanya” című könyv szerzője, a közösségi kertekről beszélt röviden. New Yorkban már 1900 kertet művelnek helyi lakosok, melyek közül olyan példát láttunk a konferencián, ami inkább kulturális funkcióval bír, a helyszínen virágok, bokrok nyújtanak burjánzó helyszínt irodalmi felolvasások, koncertek számára. De léteznek olyan kertek is, melyeket bevonnak az oktatásba, például interaktív biológia óra színtereként. Ezeknek a kerteknek nagyfokú közösségteremtő ereje van, szociális szempontból pozitív változások történnek a lakosság körében, környezetükben csökken a bűnözés, a lakók jobban magukénak érzik tágabb lakóhelyüket. A gyerekek nevelése szempontjából is pozitívak a tapasztalatok. Megtanulnak együttműködni egymással és a természettel az annak így megismert kis szeletén keresztül.

Budapesten Rosta Gábor minden önkormányzatot megkeresett, és minden esetben az „aha” élménnyel találkozott. De mint ahogy az hazánkban lenni szokott, mindenhol azt mondták: majd ha már valaki megcsinálta, akkor mi is. A kezdeményező szerepet végül a XIX. kerület vállalta magára.1000 m²-es területet jelöltek ki az Irányi Dániel és a Bem József utca sarkán, és mivel ez fővárosunk első és egyben minta közösségi kertje lesz, nem spontán módon, hanem három tervező: Jánosi Dóra, Kristály Anikó és Szabó Ágnes munkája alapján készül el, a remények szerint jövő tavaszra. Már mind a 21 parcella gazdára talált, megművelőik számára a következő fórumot két héten belül tartják. A III. kerületben már tavaly tavasszal elindult egy kert közösségi művelése a FöldKelte mozgalom révén, de ott nem a külföldi parcellázási módszert követik, hanem együtt művelik az egész kertet, és a munka nem közterületen, hanem magánkézben lévő telken folyik.

 

 

ODOO Projekt
A konferencia záró előadásaként a Solar Decathlon magyar versenyzői ODOO projektjét mutatta be röviden Varga Tamás, a BME Építészmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese és Zeitler Balázs, a BME GTK hallgatója. Az építészfórumon  már több helyen olvashattunk a magyar falusi ház udvar-épület kapcsolatát kiindulópontként meghatározó, napenergiával működő lakóépületükről, melyet a tervek szerint 2012 tavaszán, Budapesten építenek fel, majd ezután viszik ki a madridi kiállításra. A különböző évszakok során a  „kint és bent”-et követő életmódot veszi át a ház, s csak napenergiából háromszor annyi energiát termel majd, mint amennyire szüksége van. Mindezt, ahogy az előadók mondták, nem bonyolult, hanem egyszerű, okos megoldásokkal érték el.

Példák a nagyvilágból
A konferencia után Laurent Lutaud és Sylvain Braun dokumentumfilmjét, az „Artisans du changement”  második részét (Eco-habitat, l’urbanisme du future) láthattuk. Három különböző kultúra példáján keresztül mutatja be a film, hogy bárhol lehet öko-szemlélettel eredményeket elérni. Egy brazil város, Curitiba intenzív átalakulásáról beszélt a város építész-polgármestere, Jaime Lerner, akinek személyes jelenléte biztosította a leleményes változtatásokat (metróbusz, szelektív szemétért cserébe élelmiszer a lakosság számára). A másik helyszín a francia Alpokban megbújó Refuge de Sarenne önellátó menedékház nap- és szélenergiával, szemetet feldolgozó kazánnal. A harmadik példaként Rolf Disch építész freiburgi, napelemes energiát termelő házai kerültek bemutatásra.