A VI. kerület eleganciája: séta az Andrássy úton
A „Megújuló építészeti örökségünk- kirándulások és séták az örökségvédelem sikerei nyomában” címet viselő, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Múzeumok Őszi Fesztiválja közös, Budapest külső helyszínein zajló építészeti programjainak nyitó délutánján, az Andrássy úton kalauzolt Tahi-Tóth Nándorné, építész.
Ha hatodik kerület és elegancia, akkor természetesen mindenkinek az Andrássy, vagy korábbi nevén a Sugárút jut eszébe. Sétánk az Erzsébet téri Gödörnél indul, majd az Oktogonon fejeződik be. Ez megfelel az Andrássy út hagyományosan három szakaszra történő felosztásának első állomásával. A szakaszok jellemzői, hogy a városból kifelé haladva egyre szélesebbek, levegősebbek. A zártsorú, három-négy emeletes épületek a meghatározóak az első, a Deák tér és az Oktogon közötti szakaszon. Ezt követi a második szakasz, a Kodály köröndig, a szintén zártsorú építés, de itt a házak alacsonyabbak, továbbá megjelenik a szervizút, amely fasor hangulatot eredményez. A harmadik, külső szakaszt, amely a Hősök teréig tart, paloták, villák szegélyezik.
Az Andrássy út (amely 1885-ig viselte a Sugárút nevet) megszületésének ötlete, már a reformkorban is felvetődött. Mégis 1870-ben fogadta el a képviselőház gróf Andrássy Gyula terveit, egy új sugárút építéséről. Építését az indokolta, hogy a Király utca már a korabeli fogalmak szerint is szűknek bizonyult. Reprezentatív alternatívaként jelent meg az új sugárút. Sikerét Tahi-Tóth Nándorné abban látja, hogy azóta is példátlan összefogás jellemezte a városvezetést az új út kialakításában. Mind a mai napig egyedülálló városképi egységként jött létre. Az épületek tervezésével Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Az új sugárút neoreneszánsz stílusa természetes ellenállás volt a Monarchia ellen. Az első telektulajdonosok között találjuk gróf Batthyány Lajost, báró Révay Ferencet, gróf Keglevich Bélánét, gróf Erdődy Istvánt vagy Lánczy Leot, vagyis a felső-középosztályt, illetve a főurakat. Az arisztokrácia általában befektetésnek, reprezentációnak szánta az új sugárúti ingatlanait. A második világháború után, a palotabérházak megúszták a szocialista sortatarozást. Az 1949-ben Sztálin úttá lett sugárúton mind a lakosság összetétele, mind az utcakép megváltozott. A lakásokat feldarabolták, a kávéházak helyét átvették a presszók. De az egykori Andrássy utat mégis meghagyták reprezentációs városrésznek, itt kaptak helyet a baráti országok nagykövetségei, az Írók Boltja, vagy a Divatcsarnok. A rendszerváltás után a kép eklektikus, de kezd visszatérni a szalonok, kávéházak hangulata.
Kirándulásunk négy helyszíne közül az első, a Krausz Palota, az Andrássy út 12. szám alatt. 1920-ig Krausz Lajosé az ingatlan, majd a Budapesti Kereskedelmi Testület tulajdonába kerül. A függőfolyosó nélküli házban ma bank üzemel. A belső udvart üvegtetővel vonták be, de szerencsére meghagyták Donát Gyula kútszobrát. A restaurálási munkálatok hagynak némi kívánnivalót maguk után, gondolok itt a mennyezeti freskók túlfestésére.
Az Andrássy út 20. szám alatt, egy három utcára néző, függőfolyosós palotabérházba kapunk bebocsátást. Használaton kívül van a gyönyörű, tízes években épült, szecessziós lift. Ma már társasházként funkcionáló épület, egy magánbefektető birtokában van. A ház aljában étterem épül. A helyreállítás során megpróbálták az eredeti állapotokat rekonstruálni, de egy érdekes, mai, eklektikus stílus született. Fellelhető a szecesszió, de az art-deco egyaránt. A tulajdonos tetőtér beépítést is tervez a társasházban.
A legizgalmasabb épület talán az Andrássy út 23. szám alatti társasház. Korábban Wahrmann Mór tulajdonát képezte, aki felsőházi képviselő volt. Az első emeleten üzemeltette az irodáját, a felsőbb szinteken lakott. Később a MÁV birtokába került az épület. A jelenlegi tulajdonos, egy külföldi befektető vállalta a ház teljes körű felújítását. A földszintet egy reprezentatív üzlet fogja birtokba venni, sajnos az udvar ebben az esetben is befedésre kerül. Továbbá 12 luxuslakást, és egy üzletet terveznek kialakítani a házban. Csodálatos üvegfal borítja a folyosót, felette görög mitológiai jeleneteket ábrázoló freskó szegélyezi a szintet. Ezek természetesen megmaradnak, felújításra kerülnek.
Sétánk során érintjük még az egykori Divatcsarnokot, többen reménykedünk benne, hogy az Orco csoport nem feledkezik meg arról a korcsolyapályáról, amely korábban üzemelt a ház tetején. Kirándulásunk az Oktogonon ér véget, ahol hosszasan elmélázhatunk a teret határoló házak színezéséről. Nekem ezek a színek nem adják vissza a hatodik kerület eleganciáját.
Szöveg és fotók: Biczó Gabriella
