A világ legnagyobb újrafelhasználható, ideiglenes épülete lett a londoni olimpiai kosárlabda stadion

Alig 15 hónappal azt követően, hogy elkezdték felépíteni, már át is adták a 2012-es londoni nyári olimpia kosárlabda stadionját, ami a világ legnagyobb ideiglenes, újrafelhasználható épülete, hiszen a játékokat követően szétbontják és részeit Anglia-szerte egyéb építkezéseken használják majd fel. Ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy a Wilkinson Eyre Építésziroda döntése alapján a teljes belső könnyűszerkezetes térelválasztó rendszer Lindab alapanyagokból épült. Az olimpiai csarnok így nem jut sok hasonló építmény sorsára, amelyek a játékok után gyakran kihasználatlanul, enyészetre ítélve állnak.

A világ legnagyobb ideiglenes, újrafelhasználható épülete a 2012-es londoni olimpiai kosárlabda stadion. A 12000 férőhelyes komplexum a kosárlabda mérkőzések mellett a kézilabda középdöntők és döntők helyszíneként szolgál majd, valamint kapcsolódik a Velodromhoz és a BMX pályákhoz. Itt rendezik továbbá a játékokat követően a paralimpiai kerekesszékes kosár- és rugby-mérkőzéseket is.

A Wilkinson Eyre Építésziroda által tervezett stadion komplett belső térelválasztó falrendszere a Lindab Construline horganyzott acél profilok felhasználásával készült, száraztechnológiás könnyűszerkezetes szereléssel, amely lehetővé teszi, hogy a teljes belső térelválasztást a játékok után szétszereljék és más angliai építkezéseken újrahasznosítsák.

 

 

 

London a csarnok újrafelhasználhatóságával sikeresen oldotta meg az újkori olimpiák egyik legégetőbb építészeti-gazdasági problémáját, az utóhasznosítást. A nyári olimpiáknak helyt adó városok számos csarnokot és nagyméretű kiszolgáló épületet kénytelenek építeni, melyek a Játékokat követően sok esetben üresen maradnak. A legutóbbi, 2008-as pekingi olimpiára készülve közel 500 millió négyzetméternyi kereskedelmi létesítmény és iroda épült Kína fővárosában, melyek jelentős része kiürült az olimpiát követően. A mai napig 100 millió m² épület áll üresen Pekingben. Szintén kihasználatlanul és – egy-két mega-produkciótól eltekintve – üresen áll a híres olimpiai stadion, a Madárfészek is, amelyet emiatt a tervek szerint üzletközponttá fejlesztenek majd.

Ugyanakkor az arénának az olimpia ideje alatt is gyorsan változtathatónak kell lennie, hiszen a szervezőknek mindössze 22 órájuk lesz arra, hogy a kosárlabdapályát a kézilabda-mérkőzéseknek megfelelő színtérre alakítsák át. A Paralimpiai Játékok során pedig még ennél is kevesebb, mindössze 12 óra áll majd rendelkezésre a kerekesszékes kosárlabda- és rugby-pályák cseréjére. A belső tér variabilitását a Lindab profilok biztosítják.

 

 

 

„Ez nem csupán a világ legnagyobb ideiglenes épülete, a design szempontjából is kihívást jelentett, mert bár könnyen felépíthetőnek kellett lennie, anyagának legnagyobb részét újrahasznosítják a játékokat követően és természetesen világszínvonalú létesítményt várnak el a sportolók és a nézők egyaránt" – emelte ki Larry Pitt, a Lindab londoni munkatársa a stadion kapcsán.

„Az acél könnyűszerkezetes csarnokok nem véletlenül rendkívül elterjedtek a tengerentúlon, illetve Észak- és Nyugat-Európában. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a logisztika, a sport és az üzleti élet számos területén alkalmazzák, ahol nagy fesztávolságú és légterű épületek, csarnokok kivitelezése a cél. A könnyűszerkezetes építkezés előnye, hogy az épület fajlagosan kis önsúllyal rendelkező alapanyagokból áll, és az egyes épületszerkezeti elemek (főtartó szerkezet, falváz-rendszer, térelválasztók, tető- és falelemek, nyílászárók stb.) különböző szintre, akár egymással párhuzamosan, üzemben, gyári körülmények között előregyárthatók, majd szerkezetkész állapotban a kivitelezés helyszínére szállíthatók, és ott igen rövid idő alatt összeszerelhetők. Az úgynevezett száraz technológiájú építkezésnek köszönhetően, megfelelő ütemezéssel, a szerelést szinte bármilyen időjárási környezetben el lehet végezni, így a kivitelezési határidők rendkívül lerövidülnek." – mondja Kotormán István a Lindab oktatási és fejlesztési vezetője.

 

Így csinálták eddig – épületsorsok az olimpiák után
Az olimpiai csarnokok és a nagyméretű kiszolgáló épületek játékok utáni hasznosítására pozitív és negatív példákat egyaránt találunk a történelemben.

Az újkori olimpiákat rendező városok közül Montreal 1976-os olimpiája a veszteséges szervezés mintapéldája lett. A létesítmények lassan és drágán készültek el, az átgondolatlan gazdálkodás az olimpiai stadionra és az utóéletére is kihatott. Bár az épület még mindig áll, a szerkezeti hibák miatt folyamatosan felújításra szorul. Sporteseményeket ennek ellenére még rendeznek az arénában: kanadai futball, futball és baseballcsapatok egyaránt játszanak benne.

Atlanta 1996-os, 85 ezer férőhelyes olimpiai stadionját a játékokat követően az északi és déli falát kibontva átépítették, jelenleg a Braves baseball csapat pályájaként funkcionál.

Az olimpiák történetének legnagyobb, 110 ezer nézőt befogadó olimpiai stadionját – Sydney 2000 – a Játékokat követően 2001-ben kezdték átépíteni. Az atlétikai pályát felszedték, helyére az Ausztráliában nemzeti sportnak számító krikett, ausztrál futball és rögbi igényeit kiszolgáló borítás került.
(forrás: London2012.com, telegraph.co.uk, sportgeza.hu)