A világörökség köröndjén
A tekintélyes múltú N&n galéria két összefüggő, városléptékű kiállítási témával lepte meg látogatóit június 20. - július 16. között.
Varga Imre visszatekintő értékelése.
A tekintélyes múltú N&n galéria két összefüggő, városléptékű kiállítási témával lepte meg látogatóit 2007. június 20. - július 16. között. A kiállításoknak helyt adó N&n építésziroda munkáiból felépített tárlat egyik témája a Körönd átépítését felvető „Kodály körönd 2006 után”, a másik a budapesti világörökségi területeket vizsgáló „management plan” címet viselte.
Az UNESCO 1987-ben a Duna budapesti két partját és a Várnegyedet vette fel világörökségi listájára, 2002-ben bővítették a védett területet a millenniumi földalatti és az Andrássy út vonalával és történelmi környezetével. A rangos névjegyzékbe vétel feltétele a kulturális értékek hiteles, teljes állapotban való megőrzése, helyreállítása; ennek előkészítését szolgálja a management plan.
Az angol kifejezés használata talán azt jelzi, hogy a nemzetközi elvárásból született tervműfaj még nem találta meg a helyét a magyar tervezési rendszerben.
A „management plan” ajánlás jelleggel rögzíti és teszi nyilvánossá a terület értékeit, tehát irányelveket fogalmaz meg a megőrzéshez és a fenntartható fejlesztéshez.
Nézve a kimagasló szakértelemmel és gondossággal készült, értékes vizsgálatokat, elgondolkodtató, hogy a magyarországi management plan (cselekvési, kezelési terv) nem vállalkozik a finanszírozás és a menedzsment szervezeti, személyi feltételeinek tárgyalására.
A sikeres rehabilitáció kulcsa jórészt a tulajdoni, marketing, oktatási, szervezeti, pályázati és gazdasági kérdésekre adott válasz. Határozott programmal és jogosítványokkal rendelkező fejlesztési szervezet nélkül annak idején létre sem jöhetett volna az Andrássy út. Az érintett tulajdonosok, hatóságok, önkormányzatok érdekeit, szempontrendszerét, vállalkozásait összehangoló programok és szervezetek ma is sikeresek. Példa erre a bizonyos tekintetben rosszabb adottságú budapesti VIII. és IX. kerületben bizonyos részek rehabilitációjának komplex szakmai előkészítése, menedzselése.
A hatásos és gyors rehabilitáció több feltétele itt is adott.
A túlzott magyar bérlakás-privatizáció miatt később csak azokon a területeken sikerült összehangolt lakóterületi rehabilitációt végrehajtani, ahol valamilyen okból az önkormányzatok ellenálltak a lakásbérlők privatizációs nyomásának. A szerencsésebb kerületek már létező rehabilitációs programra hivatkoztak, az Andrássy út házainak jó részét a műemléki védettség miatt kerülte el a tulajdonjogok elaprózódása.
Budapesten összefüggő területen ez ritka adottság. A közterület-felújítási erőfeszítések dacára a látványos minőségi eredmények váratnak magukra. Talán épp egy teljesebb management plan, világosabb szervezeti, kezelési és értékesítési, finanszírozási terv és felelős koordináló szervezet hiányzik.
A másik kiállítás (avagy a kiállítás másik része) a Kodály köröndre fókuszált.
Az élet tervezés nélkül is alakítja és fejleszti az igényekhez a városi tereket. Például a parkoló-forgalomtól mentesített Liszt Ferenc tér látványosan és szinte spontán talált új szerepére. Mindamellett az Andrássy út egészéhez képest a fejlesztési kezdemények részmegoldásokat eredményeztek, véletlenszerűvé téve az egymást élénkítő hatásokat, és szinte parlagon hagyva más területeket.
A csipkerózsika-álomba merült Kodály körönd és környékének újraélesztéséhez a tulajdonos önkormányzat egy befektetőknek rendezett kiállításra az N&n építészirodával készíttette el a „Kodály körönd 2006 után” című tanulmányt.
A reklám célú koncepcióterv-gyűjteményben értelemszerűen a tervezők elsősorban az épületek adottságainak, fejlesztési lehetőségeinek és állapotának bemutatására összpontosítottak. Készült többek között zöldfelület vizsgálat, kő- és kovácsoltvas restaurátori szakvélemény, s más, részletes vizsgálatok. Az adottságok között természetesen a közterület fejlesztés lehetőségeit is kiemelték. Ezeket a terveket mutatta be most az építésziroda pincegalériája.
A változatok egy ötletroham szabadságával, gondtalanságával vetítenek elénk néhány fejlesztési lehetőséget. Mindegyik verzióban - az Andrássy úti forgalom kivételével - a téren korlátoznák a felszíni autósközlekedést.
Az 1.1 változat a többihez képest minimális közterületi átalakítást javasol: a gyalogosítás mellett pavilonokat terveztek a Szinyei Merse utca és a Felső erdősor utca tengelyében.
Az 1.2 variációban a bérpaloták U alakú díszudvarai (cour d'honneur) elé építenének kisebb pavilonokat.
A 2.1 verzió szerint, – a felszín fedettségét változatlanul hagyva, – a tér alatt autós aluljárót és mélygarázst építenének. Közterületi gyalogos aluljáró csak a földalatti megállójánál kapcsolódna épülethez. Az előkertek a pinceszintek bevilágító udvaraivá alakulnának.
A 3.1 változatban Segner-kerék alaprajzú pavilonrendszerrel osztanák negyedekre a Köröndöt és kevésbé komponált térrészekre az aluljárót. A környező épületek funkcióváltásához is szükséges parkoló felületet a kéregvasút alatti szinten javasolja a terv megoldani.
A 3.2 variáns a környezeti terhelés érdekes kezelését vállalja fel: a tér teljes hosszában hangszigetelő falként pavilonsort építene közvetlenül az út két oldalán. A teret kettévágó fal transzparens változata is jelentősen átalakítaná a Körönd térélményét. Az útszegélyre épített pavilonsor, amelyet csak a gyalogátkelők szakítanak meg, közlekedésbiztonsági szempontból is szokatlan megoldás, azzal együtt, hogy a közlekedéstervező a város egyik legjobb, legtekintélyesebb szakértője. A környező épületek pinceszintjéhez vezető, zsák jellegű labirintus-aluljárók közbiztonsági kérdéseket feszegetnek.
A 4. változat a tér szinte teljes lesüllyesztését mutatja be, amelynek legfőbb hozadéka a pinceszintek közvetlen közterületi kapcsolata lenne. A gyalogosforgalomnak megnyíló nagy felület a kéregvasút miatt ebben az esetben sem lenne teljesen átjárható, de a Földalatti új elemmel gyarapítaná a teret azzal, hogy ezen a szakaszon nem a föld alatt lenne.
Az 5. változatban felfedezhetjük, hogy az ötlet újragondolása, átkomponálása szinte új tervet eredményez.
A változatok jó része határokat feszeget és kísérletezik a világörökség részévé lett Körönd térélményének megváltoztatásával. Ezek a javaslatok felvetik a kérdést, hogy a hajdan egységes koncepcióként megálmodott Andrássy úti térláncolat milyen és mekkora beavatkozásokat bír el.
A két együtt bemutatott kiállítás világossá teszi azt, hogy szükséges egy tervpályázat kiírása és egyúttal felelősen végig kell gondolni a megvalósíthatóság módjait. Az önkormányzatok - fővárosi és kerületiek egyaránt - felelősek a térség kezeléséért, amit az építészeti, várospolitikai és a gazdasági szempontok együttes figyelembevételével kell intézniük, és lehetőleg kortárs eszközökkel kell gondoskodniuk az értékek őrzéséről, fejlesztéséről.
Köszönet a tervezők és a kiállítást szervezők civil magatartásának és az önkormányzatnak, hogy láthatóvá tették gondos munkájukat. Az ilyen nyilvánosság pártfogolja a közügyeket, azzal együtt is, hogy a nyári szabadságolás miatt a jelzettnél rövidebb ideig volt megtekinthető a kiállítás. Az ügy jellege és jelentősége veti fel az igényt, hogy ezek az anyagok teljesebb és állandó hozzáférésűek legyenek, például az önkormányzatok honlapjain. Már csak azért is, mert a kivételesnek tűnő beruházási lehetőség még nem hozott megfelelő befektetői érdeklődést, de új lendületet adhat a Köröndnek a közeli Kormányzati negyed pályázat hatása és példája. Egy nyilvános ötletpályázat a szellemi és más társadalmi előnyök mellett jó reklám, és a fejlesztés marketing-eszköze is lehet.
Varga Imre (szöveg) N&n galéria (képek)
