A vita folytatódik — Mónus kontra Szoják

Válasz a válaszra: Mónus János válasza Szoják Balázsnak.

Válasz a válaszra

Kedves Balázs!

Nyilván már unalmasak vagyunk az olvasóknak, egymásnak.

De:

• Saját nevemben telefonáltam, ehhez elég önfejű és finnyás vagyok, ebben nem kételkedhetsz (feltételezésed bántó).

• A Jelölő Bizottság munkája májustól nyílt volt, bárki „önjelölhette” magát, akár. A rátermettség, szükségérzet nem alakulhat ki két hét alatt, ezért most is kérdezem, miért nem előbb?

• A jelenléti szám megítélésem lehet rossz is, jó is, eddigi statisztikán alapul. Nyilvánvaló, hogy a teljes tagságot érdekli, érinti, hogy kik is azok a személyek, akik posztot vállalnak. Én sem tudom, ki Szoják Balázs és a többiek, míg a jelöltekről ez tudható, olvasható. Nem a választás, a nyilvánosság, a tájékoztatás az igazi tét, a teljes tagság tisztelete.

• Szervezkedés szervezkedést, indulat indulatot szül, az egész gusztustalanná válik. Miért nem lehetett ezt nyíltan, „vállalkozás- barátan” kezelni, megfelelő időben jelentkezni, igazi alternatívát kínálni, értékeket összegezni. Ellenségkép kreálása, a rossz hipotézisek rombolnak, azt a keveset is elsöprik, amit kínok árán összehoztunk. Én egyedül ezt féltem igazán. (Miért kell úgy járnunk, mint a politikusoknak?).

• Ki beszélt kamarai tudományról? Gyakorló, naiv építész vagyok, mindig azt hiszem, hogy a következő ház jobb lesz, a következő nap szebb lesz. Idegen a paragrafus!

• Eszem ágában sincs a helyszíni jelölés jogszerűségén vitatkozni, csupán egy kamara elnöki, stb. posztjára a homályból, „végszükség kényszere” miatt az utolsó percben előlépni nem elegáns (és ehhez támogatottságot szervezni). Gondolj arra, hogy ha a pletyka hallatán nem veszem rögtön a telefont, hogy veled beszéljek, és nem írok nyílt levelet, akkor még most sem tud rólad, rólatok a tagság. Most már igen, népszerűsítettelek.

Ne feledd, a Budapesti Építész Kamara közfeladatokat ellátó szakmai önigazgató testület, nem üzleti vállalkozás!

Alapjában véve kérdéseimre nem válaszoltál, ennek ellenére örülök diskurzusunknak, kár, hogy késő.

Üdvözlettel:
Mónus János