A víz háza - kutatóközpont ismeretlen khmer elődeink előtt tisztelegve

„Az élet a vízben született, testünk nagy része is víz. Hol van az a forrás, ami egy középkori város újjáéledéséhez nélkülözhetetlen? Ezt a forrást kell meglelnünk, - magunkban és egymásban.” Sánta Gábor mutatja be a Kohkerbe tervezett kutatóközpontot.

’’Gyógyul a kút
De vizét nem isszák
Gyász az én szívem
Lenézik a tisztát
Pedig lehetne
élni már
Életet merni
Ahogy éled a nyár’’

(Ji King – Karátson Gábor fordítása)

Ahányszor Kambodzsára gondolok, mindig az az elképesztő akarat és következetesség jut eszembe, ahogyan a régi khmerek az urbanizáció problémáját kezelték. Néhány száz év alatt a város, - mindig ugyanaz az égi város, Angkor - költözött, bolyongott, mozgott ide-oda a térségben. Kicsit olyan volt az egész városépítés, mint a víz útja. Árad-apad, elfolyik, feltör valahol máshol, ragyogva szétterül a földön, aztán elpárolog, - visszaszáll az égbe. És valami mégis itt marad. Bár nem beszélünk sokat erről, de valamennyiünket ez a költőiség ragad meg. Hogy miért? Mert ez a mozgás, a víz örökké nyughatatlanul áradó, simogató jelenléte szól arról az üzenetről, ami mindannyiunk számára egyszerre érzéki és egzisztenciális kérdés.

Nagyon sok urbanista törte és töri a fejét azon, hogyan lehet sikeresen várost alapítani. A víz egyszerre erős és mégis hajlékony, alkalmazkodó őselem. A víz zabolátlanul félelmetes, de békés csendességében is tekintélyt sugárzó. Az élet a vízben született, testünk nagy része is víz. Hol van az a forrás, ami egy középkori város újjáéledéséhez nélkülözhetetlen? Ezt a forrást kell meglelnünk, - magunkban és egymásban.

Üzenet és szándék:

A kutatóközpont ismeretlen khmer elődeinknek szánt tiszteletadás, akiknek nyomait, indítékait, bölcsességét kutatjuk. Az épület a víz tiszteletére szánt műalkotás legyen még akkor is, ha a terület ma vízhiánnyal küzd. Akkor is ha  éppen a víz hiányát, ennek okait és következményeit kutatja az itt folyó munka. Célom hogy az épület üzenete, jelrendszere, erőtere az elveszett vizet elérje, összegyűjtse, így a vízvesztés folyamatának megfordításához az első lépést megtegye. A tetők tölcséres formája a khmer hagyományokhoz hűen vízgyűjtő felület. Csak a monszunesőkre számíthatunk.

Az építészetnek két értékes formája létezik, az időtálló jelértékű kemény építészet és a generációkkal együtt pusztuló, megújuló lágy építészet. Harmonikus környezetet az a kultúra teremt, ahol ez a két ág együtt él, egymás mellett, egymást kiegészítve alakul. Ilyen volt a középkori európai kultúra és ilyen volt a középkori khmer királyság környezetalakítása is. Szellem nélkül nincs kultúra, de tőke nélkül nincs maradandó kultúra. A kemény és a lágy dolgok egymást kiegészítő kettőssége olyan gondolat, amit az ember csak gazdag élettapasztalatok bonyolult szintjén tud átlátni és mélységében megérteni.

Létezhet jelentős és mégis lágy építészeti szemléletű ház, különösen a kambodzsai éghajlaton jól megvalósítható ha a ház megfelelően hűvös klímáját azzal biztosítjuk, hogy falai élő sövényből épülnek. Az egész épület egyetlen kertészeti remekmű, középen egy átriumban a vízgyűjtő medence, körülötte a tető a vízgyűjtő felület, a sövénylabirintus kellemesen leárnyékolja a tereket, azok a helységek, amelyek zárhatóak lesznek a sövényen belül üvegfalakkal is lehatárolhatóak. A koncepcióm lényege a külső és belső terek klasszikus khmer építészetből ismerős átláthatósága, átjárhatósága, melyet a sövény rostjaiban áramló víz tesz védetté. Jelzésszerű utalások fogalmazhatóak meg ezen az építészeti nyelven arra a költői jelenségre, hogy a növények a régi templomhegyek ellenségeiből e házban megszelídítve oltalmazókká, enyhet, árnyékot adó védelemmé válhatnak.

Tervezési program:

A kutatóközpont feladata, hogy egy állandó és egy időszakos személyzetet kiszolgáljon. Elsődlegesen az évszakokhoz igazodnak az ideiglenesen ide érkező kutatók, vagyis szállásaik 3-4 hónapra kellenek. Ugyanakkor az egyetlen településen, Kohker faluban, illetve a terület terjeszkedésének korlátozottsága miatt létrehozott "Új Kohker" településen csak átmenetileg lehetnek az ideiglenesen a helyszínre érkező szakemberek szállásai. Az átmenti szállásigénnyel érkező kutatók  2-12 hétig tartózkodnak a helyszínen. Hosszabb távon célszerű a kutatóközponton belül egy jól működő trópusi körülmények között az elmélyült munkához nélkülözhetetlen korszerű lakótelep megépítése a kutatóbázis közvetlen környezetében.

Közösségi élet:

Egy kisebb falu lélekszáma lesz a kutatóközpont várható egyidejű népessége.  A munkán kívül eltöltött időhöz, a közösségtudat építéséhez a munkahelyeken és a privát szállásokon kívül szükség lesz a társasági élet helyszínéül szolgáló térre is. Az étkezés helyszíne kínálkozik ilyen többfunkciós fórumként, mely egyszerre kantin, klub és a külső kapcsolatok építésének helyszíne is egyben. Pozíciója a biztonsági okokból védett, zárt belső terület és a feltáró út között célszerű. Az étteremben bárki leülhet, találkozókat és megbeszéléseket bonyolíthat, de a telep bejáratán már csak az ellenőrzési ponton átbocsátott látogatók valamint a bentlakó vagy itt dolgozó személyek mozognak majd.

Parkosított terület:

A tervezési koncepció szerves része a telep kertészeti kialakítása. Ez nem csupán az épületek határolását, árnyékolását és klímavédelmét szolgáló sövényekre terjed majd ki, hanem a parkoló autók árnyékolását szolgáló fák telepítésére is és az itt lakók élelmezését kiegészítő gyümölcsöskert ültetésére. Ezt a szándékot tükrözi a teljes együttes visszafogottan egyszerű építészeti formanyelve, a házak növényzet közt megbújó, a természeti környezetben feloldódó arculata. Ezzel összhangban a választott építőanyagok is természetes, könnyen alakítható szerkezetek lesznek.

Sánta Gábor

projekt neve: KohKer régészeti feltárásának tudományos kutatóközpontja, Kambodzsa
vezető tervező: Sánta Gábor
generáltervező: T Ó N U S Építész és Mérnöki Kft.
tervezés éve: 2009
építtető: Angkor Alapítvány Budapest