A vörös fonal története - az iskolatervezés hat alapelve Ponzano-ban

Új közösségi találkozóhely, aktív társadalmi részvétel, átláthatóság, takarékosság és építészeti minőség - egy kis mesével fűszerezve, amiből a legkisebbek is megérthetik egy elsősorban nekik készülő, nem mindennapi projekt lényegét. A Carlo Cappai és Maria Alessandra Segantini építészek észak-olaszországi új általános iskolája - mindezeken túl - passzívházakhoz hasonló energetikai jellemzőkkel is büszkélkedhet.

Ponzano Primary School: egy igazi közösségi épület

Carlo Cappai és Maria Alessandra Segantini az észak-olaszországi Ponzano új általános iskoláját 375, 6-10 év közötti gyerek számára tervezte. Az épület 15 osztályteremmel és szaktanteremmel (művészeti, zenei, informatikai, nyelvi és természettudományi), valamint egy tornacsarnokkal, étteremmel és könyvtárral rendelkezik. A Veneto régióban található Ponzano iskolája új közösségi találkozóhelyet képez a mintegy 12.000 fős település számára, ugyanis az épület egyes részeit - a tornacsarnokot és néhány tantermet - valóban bárki igénybe veheti a tanítási időszak után.

Ezáltal az iskola igazi „köz-épületté” válik, ahol a közösségi terek kiemelt fontosságot kapnak. Ezt a tervezők több eszközzel is hangsúlyozzák: a belső terek egy központi udvar körül csoportosulnak, a szerzetesi kolostorok elrendezését idézve (a köztudatban a kolostorok voltak a múltból származó ismeret-, és tudásanyag megőrzői). Emellett - az épület metszetét tekintve - a terek mindegyike egymás felé is néz: például a tantermek fala 130 cm magasságig tömör, felette pedig üvegezett kialakítású, lehetővé téve ezzel a gyermekek számára, hogy munkáikat a közlekedők felé nézve is kiállíthassák. Ez az összetettség az építészeket Veneto ipari területeire emlékeztette, ahol az embereket ösztönzik arra, hogy a tapasztalatok cseréje nyomán tanuljanak egymástól.

Az iskola a tervezők koncepciójában a „határ” vagy „küszöb” szerepét is betölti, ahonnan az emlékek földje és a kortárs világ is egyaránt jól áttekinthető. Ebben a projektben az „emléket” a környék mezőgazdaságára való utalás, a Veneto régióban gyakori vörös színű, fedett-nyitott csűrök, pajták (barchessa) világának megidézése jelenti, a „kortárs” világ pedig a közeli telken található Benetton üzemeire, a cég termékkultúrájára és a színes demokrácia eszméjét terjesztő filozófiájára vonatkozik.

Ebben az értelemben az iskola tervezése egy álom (vagy ahogy a gyerekek mondanák, egy tündérmese) lerajzolása volt, amelyben a főszereplők a gyerekek voltak, tanáraikkal és a város közösségével együtt. A tervezők a munka során hat tablóra írtak és illusztráltak egy történetet, amellyel a projektet (és a tervezés hat alapelvét) magyarázták el a gyerekeknek. Készült egy (ma már sajnos nem működő - aszerk.) weboldal is, ahol a látogatók minden anyagot megtalálhattak az iskolaépítéssel kapcsolatban. Ez az aktív közösségi részvétel később az építkezés helyszínén tett látogatásokban is megnyilvánult.

Az árkádos délkeleti-délnyugati homlokzat ferde, filigrán tartóoszlopai „vörös fonalként” varrják össze a tetőt a földdel, mély árnyékokat varázsolva a fa-, és üvegfelületekre. Az előrenyúló tető ernyőként védi a tantermeket a közvetlen napsugárzástól, amelyeket az épületfelügyeleti rendszer által vezérelt, motorosan mozgatható árnyékolók is védik.

A másik fontos szempont az átláthatóság volt. Az építészek meggyőződése, hogy a gyerekek nagyon jól tanulhatnak egymás másolása révén is (ez az oka annak, hogy a tantermek falai felül üvegezettek és könnyen ablakká válhatnak, bemutatva a tanulók munkáit). A tornacsarnok nagy tömegét jelentős részben a földbe rejtették, a természetes fényt a hosszoldalak nagy megnyitásai biztosítják.

Az L alakban elrendezett osztálytermek - ahol a gyerekek idejük legnagyobb részét töltik - délkelet és délnyugat felé néznek. Az átgondolt tájolásnak, a vastag hőszigetelésnek, a zöldtetőnek és kifinomult környezettudatos technológiáknak (geotermikus fűtés, napelemek, természetes szellőzést biztosító kürtők, épületfelügyeleti rendszer) köszönhetően az iskola épületének energiafogyasztása csupán 3,6 kWh/m2/év, elérve ezzel az olasz A+ energiahatékonysági osztályt. Az épület költsége - berendezéssel együtt - csupán 960 euró/m² (cca. 288.000 Ft) volt, bizonyítva, hogy az oktatási épületekkel szemben támasztott, nagyon szigorú gazdasági és funkcionális követelmények összeegyeztethetőek az energiahatékonysággal és a minőségi belső téri kialakítással.

A tervezés hat alapelve

1. Kontextus: a tetőt a földhöz varró „vörös fonal” egy nagy, délre néző árkád, amely a Veneto régióban gyakran előforduló, fedett-nyitott mezőgazdasági tároló építményekre (barchessa) emlékeztet. Tipológiai szempontból a terek belső udvar körüli elrendezése a kolostorokhoz kapcsolódik, ahol a szerzetesek megőrizték számunkra a régebbi korok kultúráját.

2. Anyagok és színek: a homlokzatokon használt anyagok és színek (elsősorban a vörös) Veneto régió hagyományos falusi építészetét idézik. Belül viszont a színek kóddá változnak, amelyekkel a tervezők rendszerint a különböző funkciójú tereket jelölik az iskola-projektjeikben: a zöld a pihenő, a sötétszürke a különleges rendeltetést mutatja. A belsőben való tájékozódást a természetes fa jelenléte és a grafikai tervezés rendszere is segíti.

3. Központ és határterületek: az udvar a projekt központi eleme. Az ókori római lakóházakhoz hasonlóan minden tér a belső udvar felé néz. A határterületek, a „küszöbök” is nagyon fontosak, ennek kiemelt eleme a tantermek előtt húzódó homlokzati árkád.

4. Átláthatóság és társadalom: az iskola egy demokráciát megtestesítő tér, a munka és a barátságok tere, az ötletek, élmények és tapasztalatok összehasonlításának helyszíne.

5. Multifunkcionalitás: Amikor az iskoláról beszélünk, szeretjük a város metaforáját használni.

6. Fenntarthatóság: az iskola éves energiafogyasztása 3,6 kWh/m2/év, építési költsége pedig mindössze 960 euró/m2 volt.

fordította: Garai Péter

Vezető tervezők: Carlo Cappai, Maria Alessandra Segantini
Építész munkatársak: Guido Stella, Mauro Tonello, Andrea Dal Ferro, Nicola Di Pietro, Giulia Riso, Fabiana Aneghini, Matteo Bandiera
Tervezés éve: 2008
Kivitelezés éve: 2009
Bruttó szintterület: 4.102 m²
Bruttó beruházási költség: cca. 4 millió euró 
Helyszín: Ponzano Veneto, Olaszország
Generáltervező cég neve: C+S Associati
tervezési felügyelet: Bruno Cisilotto
Tartószerkezetek: Favero & Milan Ingegneria s.r.l.
Épületgépészet: Favero & Milan Ingegneria s.r.l.
Grafikai koncepció: Italo Lupi
Meseillusztrációk: Roberta Gorni
Műszaki ellenőrzés: Favero & Milan Ingegneria s.r.l.
Generálkivitelező: Paccagnan s.p.a., Treviso, Olaszország
Építtető/megbízó: Comune di Ponzano Veneto, Ponzano Patrimonio e Servizi
Fotók: Alessandra Bello, Pietro Savorelli

Díjak:

Biennale of Architecture "People meet in architecture" 2010,
Italian Pavillon Triennale di Milano,
Exibition Green Life Sfide 2009 Prize from the Italian Ministry of Landscape and Environment WA Awards,
Winner of the 7th Cycle Equivivere Prize 2010