A Zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítása
"...felhívnánk a figyelmet arra, hogy mennyivel izgalmasabbak lehetnének azok az építészeti pályázatok, ahol a követelmények sokkal könnyebben teljesíthetők kisebb irodák, vagy fiatal építészek számára is." Roth János, Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil ellenterve a zsámbéki romtemplom pályázatán.
Bevezetés
Idén, kora nyáron, országos, nyilvános tervpályázatot írtak ki ezzel a címmel. Ritka alkalom ez mostanában, hogy országos jelentőségű feladatokra, nem személyre szóló megbízással, esetleg meghívásos pályázattal találkozik akár a pályakezdő, akár a gyakorló építész. A feladat sokunk érdeklődését keltette fel, különösen akkor, amikor az eredeti határidőt az elvárható mértékűre módosították.
Az alapos kiírás és mellékletei azonban olyan elvárásokat fogalmaztak meg, hogy a KIÍRÓK és szakértőik is egyfajta megoldást, a Romtemplom visszaépítését, preferálják. Ez annyira nyilvánvalóvá vált, hogy az Élet és Irodalom és az ICOMOS is közleményeket publikált, olyanokat, amik ritkák egy építészeti tervpályázattal kapcsolatban.[1] Ráadásul a tartalmi követelmények is messze meghaladták az ötletpályázattól elvárható tartalmat!
Mindezek ellenére magunknak megfogalmaztuk, publikáltuk is a véleményünket, hogy a pályázati lehetőséget ki kell használni, még ha ez ellenterv készítéséhez vezet is. Ez itt a mi csapatunk terve, amit nem adtunk be a határidőre, tehát nem pályázati terv! Nem adtuk be, mivel nem teljesíti az alaki követelményeket: az elvárt fotórealisztikus látványtervek helyett makettet készítettünk, sőt terveinket sem engedélyezési terv formájában, hanem 1:250-es ceruzarajzokban fogalmaztuk meg.
Tervünk a kiírásban megfogalmazott programot tekinti megoldandó feladatnak. Tehát elhelyezzük a kért Látogatóközpontot és Rendezvényi teret, és a Rendházat is. Feltételezzük, hogy ezek a számottevő beruházások reális igényfelmérésre és gazdasági előfeltételekre támaszkodnak, ütemezve megvalósíthatóak.
Az Öregtemplomot viszont Romtemplomként szándékozunk megóvni, óvakodunk turista-látványosságként, a kiírásban megfogalmazott elvárások szerintii „hasznosításától". Louis Kahn ezt írta a romokról:
"Megjegyzem, hogy amikor egy épület épül, mentes a szolgálat alól, a szelleme magasan van – egyetlen fűszál sem nőhet a nyomában. Amikor az épület készen áll és használatban van, úgy tűnik, hogy el akarja mesélni, milyen kalandos volt a készítése, de pont a szolgálatból adódó kötöttségek miatt ez a történet nem olyan érdekes. Amikor a használat véget ér, és az épület fokozatosan rommá válik, akkor a kezdet csodája újra felbukkan. [...] Mindenki, aki arra jár, hallhatja a történetet, amit a keletkezéséről akar mesélni. Többé már nem szolgaságban van; a szellem visszatért."
Szakralitását maga a Rom tegye nyilvánvalóvá, természetesen annak elvárt védelme mellett. Az északi Sekrestye helyén új Kápolnát építünk, 15-20 fő részére, ami a Rendház miséző helye is. Mind a Rendházból, mind a Város felől akadálytalanul megközelíthető. A Rendház és Romtemplom kertjét másodlagos eszközökkel szeretnénk adekváttá tenni. A Kerengő kertjében az illatok kertjét és víz-csobogást terveztünk. A Rendház bejárata mellett kisméretű harangot – csengőt – terveztünk, mely a szerzetesi Regula szerinti időpontokban, naphosszat megszólalna.
A javasolt megoldás
Az Öregtemplom romként szerepel a magyar társadalom tudatában. A rom tisztelete nem idegen a művelt középosztálytól, a romantika 19. sz-i életérzése óta: „Bűs düledékeiden Husztnak romvára megállék…hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!" Csak újabb (feltételezett!) mentalitás igényli a panoptikum szájba rágós élményét, amivel nincs szándékunkban azonosulni. Nem tervezzük Diósgyőr, Füzér mintájára a románkori székesegyházat turistalátványosságként megújítani.
Természetesen a romot megvédjük a további károsodásoktól. A déli mellékhajót és a főhajót, a karzatot a romoktól ellebegtetett módon lefedjük (hiszen itt találhatóak a megóvandó középkori szakaszok, szobrászati elemek, boltozatindítások). A déli mellékhajónál a Sedlmayer által elindított, cserépfedésű félnyereg tetőt, a középhajóban viszont sík gerendafödémet tervezünk a hajdani párkányok magasságában. Ez a megoldás nem jelent „tömegrekonstrukciót", a jellegzetes oromfalak romhatása megmarad. Állékonyságukat az apszis és a déli apszis romként történő megtartásával, technikai eszközökkel biztosítjuk (falerősítés, ólomlemez fallefedés) Az északi gádorfalat és árkádokat kötegelt vörösfenyő oszlopokkal helyettesítjük. Felül könyökkel támasztjuk alá a mestergerendákat, utalva a gótikus bordákra, alul acélsaruba fogjuk a 80/80 cm befoglaló méretű kötegeket. Az új padló is követi a rom-állapot megőrzését, mivel a fedetlen helyeken ápolt gyepet javaslunk.
A déli nézet romjellegén a harántfalak közötti cserépfedés alig változtat. Az északi látvány pedig szkéné-falként mutatkozik a Kerengőből és Rendházból. Ez a helyzet akár egyházzenei koncertek rendezésére is kihasználható. A lefedett karzat és kápolnái berendezésével az állandó kiállítás területe növelhető a két csigalépcső megnyitásával.
A Rendház a hagyomány által megszentelt helyen, a kőtár részbeni felhasználásával épül. Ez utóbbi megmarad a kerengőből nyíló bejárattal, míg a mostani dongaboltozatos bejárati teret a Rendház Corvin J. utca felőli előcsarnokává alakítjuk, feltöltve rámpáját. Lépcsőterében falmaradványt mutatunk be, a kerengőhöz és a kolostorkerthez kijáratot biztosítva. A templom sekrestyéjéből kialakított új Kápolna, a szerzetesek napi miséző helye, fedetten érhető el. A Refektórium és a Klauzúra az emeletre került. Akadálymentesen közelíthetők meg, a felvonó egyben a melegítőkonyha ételszállítását is biztosítja. A program kiszolgáló helyiségeit racionális módon csökkentettük: főzés és mosás ne a házban történjen. Az így nyert alapterületet a szerzetesi dolgozó-közösségi terem növelésére fordítjuk, a Könyvtár itteni elhelyezésével.
A Rendházhoz az utca felől gyümölcsős, méhes, haszonkert tartozik, míg nyugatra a hajdani falmaradványok bemutatásával pihenőkertet alakítunk ki.
A Fogadóközpont és Rendezvénytér iránti igényt támogatjuk. A programját a realitások alapján csökkentettük. Kőtárat nem terveztünk (megtartva a meglévőt, hiszen ez inkább tudományos célt szolgál, mintsem látogatóit). A meglévő raktár légtechnikai igényeit viszont ki kell elégíteni, mely csővezetékei nyomvonalára lehetőség adódik a lefedés során a boltváll fölött kialakuló térben. Az állandó kiállítás területét is csökkentettük a Romtemplomban kialakított – karzati – kiállítótérrel.
Elfogadjuk a többcélú terem iránti igényt is, jóllehet tömegigénye szétfeszítheti a műemlékek látványát. Ezért javasoljuk a terepszint alatti kialakítását. Kelet felé a templomdomb meredek oldala lehetőséget is nyújt erre, a fennsík 204 m b.f.-re rendezésével, enyhe, füves lejtő alatt, – amely napozó rétként, de a rendezvények alkalmából „lelátóként" is működik. Így a templom környezetének a térigénye kialakítható, a jelenlegi domboldal kis részének a beépítésével. Az épület így csak a fő megközelítés, a Temető felől emelkedik ki a terepből.
A Támfalak kérdése évtizedek óta a romtemplom megóvásának sarkalatos pontja. A közérdek és a magántelkek tiszteletben tartásának ellentmondásai ütköznek. Mi a kettős támfal-sétány kialakítást tartjuk célszerűnek, a Látogatóközpont és a Templom főbejáratának összekapcsolásával. Javaslatunk az Újpest Bauplan Kft. 1991-es tervének módosításával készült. A Sétány az Erzsébet-lépcső felől is elérhető a hrsz. 949sz. telken létesítendő teraszos Kávéház feljáratán keresztül. A Romtemplom megközelítése a Rendezvénytér felől a kerengőn keresztül is biztosított, azonban a Sétány öbleiben a kőtár egyes elemeinek kiállítása, és az innen nyitható pincék, továbbá a Rom látványa izgalmas előkészítést biztosít.
A már gyakorlattá vált, sikeres rendezvények kulturált megközelítése lépcsősoron és 25 fős felvonóval lehetséges. Kiszolgálását a szaniter-blokk és a terasszal kiegészített büfé-kávéház szolgálja. Hang- és fénytechnikai lehetőségeket a „lelátó" tornyából biztosítottunk.
Az elrendezés előnyei:
- a szakrális és az idegenforgalmi térrészek különválasztása
- a templomdombot átölelő sétánnyal megvalósuló összekapcsolás
- a Romtemplom és a Rendház egymáshoz viszonyított térbeli helyzete, a kerengő körbezárásával,
- a rendezvényi terület látványbeli (kerengő keleti szárny) lehatárolása
Anyaghasználat
A rom jelleg megtartása egymástól különböző beavatkozásokkal történik. A műemléki és statikai kiegészítések, a kőtári anyag hiteles felhasználásával, az eredeti kőanyagból készülnek, árnyékfuga kialakításával. Möller és mások tégla kiegészítéseit tiszteletben tarjuk, de a történetiség érdekében nem utánozzuk.
Az építészeti elképzelés része volt, hogy a profán funkciók – kiállítótér, látogatóközpont, étterem – nehézkes beton szerkezetből épül fel, míg ezzel szemben a szakrális épületrészek – kolostor, kápolna, kerengő – könnyedebb, fa szerkezetből készül. Mindkét világ különböző irányokból végül a középkori romtemplom épületében kapcsolódik eggyé.
A romok új funkciókkal történő ötvözése esetében (falak, födémek, új épületszerkezetek stb.) faanyagot – CLT panelt, homlokzati vörösfenyő rácsot, pilléreknél, gerendáknál pedig ragasztott fa elemeket – használunk, natúr kültéri pácolással. A padlóburkolat a templomban Rőben tégla, a fedetlen helyeken gyeprácsos, nyírt fű. A kolostorban a földszinten téglapadló, az emeleten keményfa hajópadló. A kertben terméskőlap és kertészeti terv szerinti „illatok kertje" kiültetés, csobogóval.
Új épületeknél – Látogatóközpont, támfalak, sétány – látszóbeton, zsaluzott nyersbeton, ciklop terméskő anyagokat használunk. A közösségi terekben is látszóbetont alkalmazzuk. A többcélú terem akusztikai burkolattal és álmennyezettel készül.
Közlekedés
A növekvő látogatói létszám, a rendezvények és a temető kiszolgálására időszakonként működő, – városi, elektromos kisbusz – tömegközlekedést javaslunk. A busz p.u.-tól a városközpontot is felfűző körforgalmat a Szt. István tér–Piac köz–Magyar u.–Rácvárosi u.–Corvin J. u.–Mányi út nyomvonalon tartjuk megvalósíthatónak.
Ez a nyomvonal felfűzi a központ parkolóit is, továbbá a Corvin J. utca mentén, a tervezési területen 25 db gk. parkolót alakítunk ki. A gyalogos közlekedés fő iránya továbbra is az Erzsébet lépcső, akár a tervezett Sétány igénybevételével is. Ez a sokirányú lehetőség nyilván elektronikus jegyvásárlást és ellenőrzést igényel.
Epilógus – gondolatok az együttgondolkodásról
Amikor János megkeresett bennünket, hogy lenne-e kedvünk vele együtt a zsámbéki romtemplom átalakítására kiírt pályázaton részt venni, rögtön igent mondtunk a téma fontossága és érdekessége miatt. Majd több alkalommal össze is ültünk, hogy megvitassuk az építészeti, történeti és kulturális viszonyokat. A beszélgetések során nagyon sok izgalmas kérdés merült fel, és az is látszott, hogy még mi hárman sem értünk egyet mindenben. Azt azonban mindnyájan éreztük, hogy ezek a viták sokat segítenek a téma megértésében. Az első két-három találkozás és helyszínbejárás után, amikor már elkezdett körvonalazódni egy közös koncepció, Dénessel átnéztük pontosan mik is a pályázat teljesítésének követelményei, és egyértelművé vált számunkra, hogy ezt szinte lehetetlen lesz még a hosszú határidővel is teljesíteni.
Jánosnak is elmondtuk, mit gondolunk a pályázati követelményekről, aki nagyon csalódott volt, és még sokáig reménykedett, hogy le tudjuk adni időben az elvárt anyagokat. Végül abban maradtunk, ha a hivatalos pályázatot nem is adjuk le, de valamilyen formában publikáljuk majd a gondolatainkat. Úgy döntöttünk, látva János kézi rajzait, hogy mi pedig szintén kézi technikával építenénk egy ugyanolyan léptékű makettet, melyeket aztán valamilyen építészeti platformon bemutathatunk.
Így megoszthatnánk a gondolatainkat másokkal is, illetve felhívnánk a figyelmet arra, hogy mennyivel izgalmasabbak lehetnének azok az építészeti pályázatok – főleg ilyen összetett és ellentmondásokkal teli témák kapcsán –, ahol a követelmények sokkal könnyebben teljesíthetők kisebb irodák, vagy fiatal építészek számára is. Ahogyan hármunk között is a párbeszéd során alakult ki a végső koncepcióterv, úgy maguknak a pályázatoknak is ez lehetne az igazi szerepük, hogy akár kétütemű módon, a kommunikációt elősegítsék egy-egy téma kapcsán. Nem vezethet eredményhez az ötletpályázat és a közbeszerzési pályázatok összemosása. Mi végül a pályázatról lemaradtunk, viszont szeretnénk, ha ebbe a diskurzusba belefolyhatnánk, ezért befejeztük a makettet és a rajzokat.
Ghyczy Dénes Emil építész, Roth János dla építész, Szederkényi Lukács építész
Budapest, 2023. szeptember 22.
[1] Élet és Irodalom 2023. MÉGEGYSZER A ZSÁMBÉKI ROMTEMPLOM Roth János építész
Az ÉS június 2-i PÁRATLAN OLDAL - kápé aláírású - bejegyzése hiányolja a pályázati kiírással kapcsolatos szakmai megnyilvánulásokat. Joggal teszi, bár június 02-án a RÉKE egyesület alapos szakmai állásfoglalást hozott nyilvánosságra és az ICOMOS is foglalkozik a témával!
Gyakorló építészek általában örömmel üdvözölnek minden tervpályázati lehetőséget. Különösen manapság, amikor az országos jelentőségű feladatok megoldását kiemelt állami beruházásként, építészek közötti verseny megkerülésével, egyéni alkuk során, rendelik meg. (l. a Budai Vár újabb díszletei) Másrészt pedig új építész nemzedék toporog tudása és újszerű látásmódja, sőt megélhetése érvényesítéséért!
Fentiek szerint a pályázati lehetőséget üdvözlöm! Örülök annak is, hogy a kiíró szerint tényleges funkciót szándékoznak megvalósítani a Romtemplom megőrzése érdekében. Azt már kétlem, hogy a turizmus fejlesztése lenne a kulturális értékmentés és a műemlékvédelem legfőbb mozgatója. Különösen azon a módon, amit a kiírás preferál, sőt előír, vagyis a visszaépítés (a várak esetében már bemutatott, zömében kicsinyes, parvenü) módszerével. A kiíró szándéka tetten érhető a zsűri összetételében is! A zsűritagok zöme a visszaépítések (Visegrád, Diósgyőr) ismert építészei, vagy a kiírás által sugallt megoldás hívei. A pálya erősen egyfelé lejt, mintha a pályázat alibi lenne egy meglévő terv realizálásához.
Mégis arra biztatom építész kollégáimat, hogy szánjanak erőfeszítést a feltett kérdés megoldására, akár a sugallttól eltérő ellenterv elkészítésével is!
Szerk.: Winkler Márk
