A10 — 26
Az A10 huszonhatodik száma éppúgy csőstül ontja a meglepetéseket, mint a megszokott-megunt trendek példáit. A vályogtól a tér filozófikus ürességén és egy épületrovaron át a granadai helyvonulatokig.
Az A10 huszonhatodik száma éppúgy csőstül ontja a meglepetéseket, mint a megszokott-megunt trendek példáit. Üdítő a szinte teljesen ismeretlen ciprusi építészet legújabb fejleményeit felvillantó összeállítás: a bemutatott épületek egyszerre tanúskodnak szigorú tisztaságról és érzékeny organikusságról. Érdekes látni, miként válik évről évre divatosabbá a vályog és a döngölt föld alkalmazása különösen az alpesi régióban – a Roger Bolthauser svájci építészzel készített interjút kísérő illusztrációk ennek a régi-új anyag újabb kortárs aspektusát mutatják. A cikk maga az építész elmélyült elméleti vizsgálódásait is megvilágítja.
Nem okozott nagy meglepetést a lisszaboni zeneiskola (tervező: João Luís Carrilho da Graca) és az alentejói villa (tervező: Luis Pereira Miguel) – mindkettő tovább folytatja a portugál kortárs építészet téri titokzatosságát, filozófikus ürességét. Éppígy jellegzetes Hammerfest kulturális központja (tervező: a-lab), mely napjaink norvég építészetének kristályos tisztaságában, hűvösségében mindig ott lobogó belső „tüzet” és a fa elapadhatatlan szeretetét sugározza.
A lap egyik legérdekesebb épülete a Randić-Turato Architects által tervezett fiumei plébániatemplom és közösségi központ. A kontyostetős házat idéző templomot teljes felületén terrakottalapok burkolják, melyek bizonyos pontokon felfeslő szövetként alkotnak ablakrácsokat. Csalódás, hogy a belső térben ezek a nyílások nem organikusan váltakozó sűrűségű rácsozatokként, hanem egyszerű bevilágítósávokként jelennek meg.
A pozsonyi sportközpont (tervező: AK2 Architects) a kelleténél erősebben emlékeztet a Meyer en Van Schooten Architects tervei szerint épült amszterdami ING-központra (egy furcsa, sok lábon álló „rovarra”), bár formailag annál sokkal sekélyesebb. Mindenesetre a cikk szerzője inkább a '70-es évek építészetének hatását hangsúlyozza. A tallini Roterman Quarter egy régi raktárcsarnok-együttes átalakítása, bővítése során jött létre (tervező: HG Architektuur, KOKO Architects). A nyeregtetőkből kiemelkedő sokszögű üvegtornyok izgalmas frissességével a toldaléképület monitorablakos, gyárilag rozsdásított fémlemezekkel burkolt tömegének trendisége áll szemben.
Az opolei múzeum (Lengyelország, tervező: db2) hosszan elnyúló, nyeregtetős, teljes egészében zsindellyel (az üvegfalaknál falamellákkal) borított épület – a tradicionális építőtechnika és a tudatosan eszköztelen tervezői módszer szép szintézise. A granadai tudományos park (tervező: Carlos Ferrater, Jiménez Brasa Arquitectos) összképe a különbféle domborzati formákra emlékeztet, üvegtetővel fedett belső utcákkal, sliccszerű nyílásokkal – a monumentális természeti alakzatokat (hegyvonulatok, sziklák, jéghegyek, gleccserek stb.) megidéző építészeti formálásmódra szintén jónéhány kortárs példát lehetne felsorolni, a granadai épület azonban kétségtelenül a legjobbak közé tartozna.
Haba Péter
