A10 – Albánia szárny-próbálgatásai
Az A10 New European Architecture július-augusztusi számának Eurovision dossziéja, a súlyos történelmi örökséget feldolgozni igyekvő, kortárs albán építészetbe nyújt betekintést. Az európai kitekintésbe most két hazai épület, a CEU belvárosi új kampusza és egy Eger melletti borászat is belefért. Bán Dávid összefoglalója.
Az A10 legújabb száma három magyar vonatkozású témával is foglalkozik, igaz, a társadalmi problémákra is érzékeny folyóirat első oldalain, az Európa mai helyzetét bemutató mátrixába Orbán Viktor miniszterelnök halálbüntetéssel kapcsolatos kijelentésével a negatív tendenciák szegmensébe került, viszont ezt két komoly hazai épület-bemutató írás is követi. Kettőt lapozva a CEU (Közép-Európai Egyetem) új, Nádor utcai kampuszát mutatja be Polyák Levente és Isabelle Priest. Az ír O’Donnell+Toumey iroda mellett hazai partnerként a Belvárost jól ismerő M-Teampannon dolgozik az új épületen, ami jól illeszkedik majd a városrész építészeti arculatához, közben pedig egy kortárs, a közösség felé nyitott, az egyetem eredeti hagyományait szem előtt tartó urbánus tér kíván lenni, mindezt a fenntarthatóság jegyében megvalósítva. Isabelle Priest mini interjúja pedig az építészeti koncepció kialakulásának folyamatába enged betekintést.
Az Eger szomszédságában levő, Csutorás Ferenc és partnerei megrendelésére Gereben Péter és Marián Balázs tervezte Almagyari Borterasz került még be a friss hazai termésből az A10 aktuális számába, amely több cikkében is kiemel a természettel, környezetével jól harmonizáló épületeket. A francia Ateier O-S a párizsi régióban elterülő Saint-Germain-lès-Arpajon családi házas, lankás vidékére tervezett a környezetéből finoman kiugró kulturális központot. A litván Audrius Ambrasas a Vilnius melletti erdőségbe épített különleges művészeti alkotó- és inkubátorházat. A jelentős méretű, kívülről végig fával borított épület jól simul bele a környező, tág erdősségbe, a belülről pedig látszóbetonnal, fehéren hagyott falakkal és hatalmas üvegfelületekkel operáló tér szinte magába szippantja zöld környezetét.
A majdhogynem végletekig letisztult nyersség jelenik meg a holland Studio MAKS debütáló munkájában. Marieke Kums, a többek között a tokiói SANAA irodát is megjárt tervezőnő első önálló háza szabályos betonkubsként illeszkedik egy ipari épület oldalához. A megrendelő szűkös anyagi forrásaihoz mérten egy nagyon komplex, minimalista, de minden elemében megtervezett programot hajtott végre, amely később akár könnyen tovább bővíthető. A spanyol Girona városában pedig hagyományos fa és kőfeldolgozás jelenik meg kortárs módon egy szokatlan bankfiók belsőben. A több évszázados óvárosi ház belsejében kialakított helyiség szintén letisztult kortárs elemei szépen emelik ki az épület korabeli struktúráját. A lapszám ezen kívül, egy szubjektív útikalauz formájában még kitér a milánói Expo pavilonjaira is.
Az Eurovision dosszié vendége Albánia, ahol a több évszázados elszigeteltség és az egyik legkeményebb kommunista diktatúra után igyekszik az ország építészete életre kelni és kibontakozni. Az elmúlt lassan negyed évszázad felemás eredményeket szült a balkáni országban, ahol egyes vezetők a világ sztárépítészeivel kívánták metropolisszá emelni a korábban organikusan fejlődő, helyenként majdhogynem falusias fővárost, Tiranát, vagy építeni tengelyt innen, Durrës kikötőjéig. A megalomán és általában elvérzett tervek mellett csendesen fejlődött ki a kortárs albán építészet, illetve jött létre 2006-ban magánkezdeményezésből a Polis Egyetem, amely igyekszik lehetőséget biztosítani a városfejlesztés, az építészet szakmai műhelyeinek. Az egyetem alapítótanárai segítségével szerkesztett dosszié a kortárs albán építészet helykeresését, küzdelmeit és kiugrási kísérleteit igyekszik bemutatni egy olyan országban, ahol az építészeti hagyományok jó néhány évtizedes, majdhogynem évszázados álmukból próbálnak újraéledni.
