Acéltornácos ház

Földes László és Balogh Csaba családi háza Nagykovácsiban a hagyományos tornácos ház modern átirata. A tervezés során a népi építészet megidézését célzó eredeti szándék mellett beleszövődött a házba egy modernebb, városiasabb világ.

A háromgyermekes fiatal házaspár azzal keresett meg minket, hogy kis híján vettek egy öreg parasztházat Nagykovácsiban. Azonban tartottak tőle, hogy – bármennyire is vonzza őket azoknak a házaknak a világa, hangulata – életvitelükbe valószínűleg nem tudnák beleilleszteni az ezzel járó extra gondok terheit. Kiindulásképpen ennek megfelelően egy hagyományos tornácos ház szerénynek mondható programjával érkeztek, amelyben lennie kellett kemence-kályhának is.

A sok-sok estébe nyúló beszélgetés során aztán folyamatosan cizellálódott ez a kép. Mindvégig kitartva az eredeti szándék mellett a házba beleszövődött egy modernebb, városiasabb világ.

A mesebeli tisztásra emlékeztető, csupán 726 m²-es telek Nagykovácsi északi településrészén helyezkedik el. Fiatal gyümölcsfákkal, fenyőkkel három oldalról karéjozott kertje idilli hangulatot áraszt. Körben nyaralók, néhány új családi ház és mindenfelé zöld. A négyzetes porta enyhén az utca felé lejtős, elég széles, hogy egy utcával párhuzamosan telepített hosszúház befeszülhessen a telekhatárok közé.

Ezek az adottságok sugallták, hogy a kert negyedik oldalát maga a ház zárja le, így képezve intim szférát a belsőben. Az épület északra, az utca felé zárt arcát mutatja, ezt erősítik a kisebb nyílások elé tervezett téglafonatok és a bejárat alagút-szerű látszóbeton kerete is.

A másik, udvar felőli oldalon ellenben teljesen más a helyzet. Nagyméretű nyílásokkal fordul a kert és a – hamarosan vászonvitorla árnyékolóval védett – hatalmas terasz felé a belső; az év nagy részében szinte megduplázva a ház közösségi tereit.

A félszintre emelt acélszerkezetű tornác, mint a népi építészetből ismert elődeinek modern átirata, átmeneti teret képez kint és bent között, közvetlen kertkapcsolatot biztosítva a ház összes helyisége számára, beleértve a fürdőt is. Emellett a természetes klímaháztartásban is nagy szerepet kap, azzal, hogy nyáron teljes mértékben leárnyékolja a nagy üvegfelületeket, míg télen a nappali hátfaláig engedi bejutni a melegséget árasztó napsugarakat. Ehhez járulnak hozzá a nagy hőtehetetlenségű 50 cm vastag burkolt téglafalak és a vaskos hőszigeteléssel ellátott tetőszerkezet, illetve a szobák felett a klasszikus padlás. Az épület hűtést a legnagyobb kánikulában sem igényel és fűtési energiaigénye is csekély.

Az egyszerű, visszafogott külső formának megfelelően a belső is a népi építészet logikája szerinti egyszerű, szigorú szerkesztéssel alakult. A mindössze 130 m² lakótérben a család nappali helyiségein túl 4 teljes értékű szobát és kiszolgáló helyiségeket terveztünk. A családi élet színterét – a határozott igénynek megfelelően – összefogott térsorként alakítottuk, a felszabaduló belmagasság és az innen feltáruló változatos átlátások, vizuális kapcsolatok plusz eleganciát adnak a nappalinak. Innen indul a közlekedőbe szerkesztett lépcsővel elérhető félszinteltolásos, ezáltal a napi nyüzsgésből kiemelt szobasor.

A nappali légterébe a galérián elhelyezett dolgozó hatol be, erős kontaktust teremtve.

A klasszikus anyagok mellett, mint a tégla és a fa, megjelenik a látszóbeton és az acél. A belső színezett falfelületek, a külső nyílászárók zöldje, a lámpák, a beépített bútorok és a már-már minimalista vonalvezetésű kályha – melyek az építtető-pár együttgondolkodását, ízlését és „laikus” belsőépítészeti tehetségét is dicsérik – friss, fiatalos lendületet adnak a háznak.

Földes László és Balogh Csaba
fotó: Téglásy Zsuzsa