Ahol az első vásárcsarnok már csak a negyedik lehetett
Egykor a pesti polgárság majorságai, majd kertjei feküdtek a területén, a Duna azóta feltöltött mellékága is érintette, később erre vezetették a Rákos-patak vizét, ám mára ebből már semmit nem érzékelhetünk. A Hunyadi tér közel másfél évszázada a történeti belváros körülépített udvaros háztömbjei közé ékelődik, igazi urbánus városi köztér és park képét mutatva. Horváth Máté írása.
Keletkezéstörténete szorosan összefügg az egy háztömbnyire haladó egykori Sugárútéval, későbbi legfontosabb funkcióját is döntően meghatározta a mai Andrássy út építése. Budapest új közlekedési főútvonala ugyanis érintette Terézváros központi piacterét, a hajdani Hermina teret, a szűklátókörű fővárosi telekpolitika következtében azonban ez a városszöveti szempontból értékes közterület beépült, ma Magyar Nemzeti Operaházként él a köztudatban.
Az addig ott működő piacnak ezért új helyszínt kellett keresni, melyre egy még beépítetlen, a Sugárút mellett fekvő területet jelöltek ki, amely már ekkor is, de legkésőbb 1874-től kezdve a Hunyady tér nevet viselte. Azonban az új területen sokáig áldatlan állapotok uralkodtak, egy 1876-os közgyűlési jegyzőkönyvből kiderül, hogy térkövezés hiányában esős időben a sár már a használatot akadályozta. Ennek orvoslására 1877-ben kaviccsal szórták fel, ennek ellenére egy magánvállalkozás nem sokkal később, 1882-ben már vásárcsarnok építését kérvényezte, amelyet végül a Törvényhatósági Bizottság saját költségén tervezett megvalósítani. Erre majd csak tizenöt évvel később, a négy másik pesti vásárcsarnokkal egy időben került sor, és hiába tervezték elsőként, csak a IV. sorszámot kapta.
A piac beköltözése után a teret parkosították és lényegében azóta hasonló képét ismerhetik a környéken lakók. Érdekesség, hogy a tér Vásárcsarnok előtti részén már 1898-tól kezdve engedélyeztek szabadtéri árusítást is, azonban a ma is meglévő őstermelői piac csak a második világháborút követően jött létre, sőt eleinte az árusítás még a pincékből zajlott. A tér 2012-es rendezése során szerencsére a bádogtetős bódékat felváltották a környezetbe illeszkedő összecsukható asztalok és napernyők.
Városi szempontból vizsgálva a terület kitüntetett szerepet tölt be a VI. kerület szövetében, hiszen Terézváros egyetlen valódi tere. A másik, nevében ugyan tér közterület, a Jókai-Liszt Ferenc tér páros morfológiai szempontból sokkal inkább tekinthető utcának vagy utcatérnek, hiszen szélesség-hosszúság arányuk a szomszédos Nagymező utcáéhoz közelít.
Maga a tér városépítészeti szempontból a tömbterek tipikus példája, hiszen a környező raszteres utcahálózati rendszerbe illeszkedik, az alapelemnek számító tömbbel megegyező kiterjedésű és formájú, egy „lyuk a beépítés szövetén”. A tömbterek általában kétféle módon jöhetnek létre, Budapesten mindkettőre találunk példát. Az egyik, és talán gyakoribb lehetőség, amikor új területek beépítésénél tervezett – vagy ritkábban spontán – folyamatok eredményeként egy tömb kiterjedésű terület szabadon marad, a Hunyadi tér is ebbe a csoportba tartozik. A másik mód, amikor egy már beállt városszövetet kívánnak újabb közterület létesítésével lazítani, és egy egész tömböt elbontanak, erre kiváló példa a ferencvárosi rehabilitáció során kialakított Kerekerdő park.
A Hunyadi tér a közelmúlt felújításának köszönhetően rendezett képet mutat, az árnyas fák alatti gondozott gyepen rengeteg környékbeli tölti a szabadidejét. Az igényes, sárga klinkertégla burkolat rímel a teret határoló épületek hasonló homlokzati anyaghasználatára és egyben a régi keramit utakat is feleleveníti – annak negatív tulajdonságai nélkül. A környék épületeinek jellegzetességét és egyben bizonyos egységességét a sok helyen a faltükrök burkolataként megjelenő téglaborítás adja. A teret határoló épületek közül kiemelkedik a - sajnos elhanyagolt állapotú - IV. számú Vásárcsarnok, amely homlokzatkialakításában erősen különbözik a megszokott piacformától, a tér felőli utcaképben hagyományos lakóháznak tűnik, és csak az oldalhomlokzata árulja el eltérő funkcióját. Emellett az eklektikus megjelenésű térfalat vizsgálva találunk erősen átalakított, történeti képét teljesen elvesztett épületet, igényesen felújított historizáló homlokzatot és elhanyagolt lakóházat egyaránt.
A Hunyadi tér mint Terézváros egyetlen valóban térnek tekinthető közterülete, különösen a közelmúlt felújítása óta igazi oázis a zsúfolt városszövetben, köszönhetően többek között annak, hogy a városrészt meghatározó két forgalmas útvonal – Andrássy út és Király utca – közül egyik sem érinti, és a korábban tervezett, jelentős forgalomgeneráló mélygarázs sem valósult meg. A Vásárcsarnok régóta vágyott rekonstrukciója és a teret határoló parkoló felületek méretének csökkentése után pedig még élhetőbb térré válhat.
Horváth Máté
