Álmából ébred a múzeum titkos tere

Két hétig ingyenesen látogatható a Szépművészeti Múzeum Román Csarnoka, mely utoljára a II. világháború előtt volt teljes pompájában látható. A múzeum átfogó építészeti rekonstrukcióját Mányi István és Kardos Gábor vezeti.

A csarnok története

A Szépművészeti Múzeumot 1900 és 1906 között építették Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. Az épület földszinti nagy csarnokai az intézmény formálódó antik, középkori és reneszánsz gipszmásolatait és a különböző építészeti stílusokat hivatottak bemutatni. Ennek jegyében tervezték meg a román stílust megidéző Román Csarnokot is, és itt a középkori nagyméretű gipszmásolatokat tervezték bemutatni. A csarnok építészeti elemeiben és díszítésében is a román stílus jegyeit idézi meg, gazdag festett ornamentikával kiegészítve. A csarnokban még a Múzeum megnyitása előtt 1906-ban helyezték el a német későromán korszak kiemelkedő emlékének a freibergi Aranykapunak (az eredeti, Freiberg, dóm, 1225 körül) a monumentális méretű gipszmásolatát. A tér a múzeum leggazdagabb és legszebb belső dekorációval rendelkező helye.

A csarnokban röviddel a múzeum nyitása után 1910-es évektől a korban divatos középkori és kora reneszánsz gipszmásolat gyűjteményt helyezték el, helyenként vegyítve a középkori magyar szárnyasoltárokkal. Ezt a kiállítás 1926-ban átrendezték úgy, hogy csakis a gipszmásolat gyűjteményt mutassa be, itt kapott elhelyezést Donatello híres Gattamelata lovas szobrának (eredeti Piazza del Santo, Padova, 1453) a kópiája is. A második világháború alatt a múzeum tetőablakai beszakadtak, így a nagy csarnokok és a köztük a Román Csarnok is megsérültek, hosszabb ideig ázásnak volt kitéve. Ekkor már a gipszmásolat gyűjtemények elveszítették megbecsültségüket, így háború alatti mentésükre nem fordított már figyelmet a múzeum. A háború alatt a földszinti termekben hagyott és így sérüléseket szenvedett másolatokat 1945 után a Román Csarnokba zsúfolták össze a csarnokot pedig végleg lezárták a látogatók elől.

Míg a múzeum többi tereit a háborút követően többé-kevésbé felújították, a Román Csarnok ebből mindvégig kimaradt. A teret egyre inkább a múzeum összes raktározási problémájának megoldására használták. Ennek következében hamarosan zsúfolt, rendezetlen állapotok uralkodtak el a térben. Az egyre kaotikusabb körülmények okán 1948-tól kezdve a tér felújítását számtalanszor tervbe vették, ez mégsem történhetett meg egészen mostanáig. A pénzhiány mellett a gipszmásolat-gyűjtemény mozdíthatatlansága is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Román Csarnok helyzete egy megoldhatatlannak tűnő problémává váljon. Így a monumentális méretű, a múzeum legdíszesebb csarnoka csupán néhány kolléga számára volt ismert, és a múzeum titkos tereként aludhatta Csipkerózsika-álmát.

A csarnok falképei

A csarnok belső dekorációját, az épület építészei Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervezték meg 1900 végén. A románkori bazilikát idéző tér hatalmas oszlopokkal és pillérekkel tagolt. Az oszlopok fejezeteit a pécsi székesegyház oszlopfőiből inspirálódva tervezték meg. A rendkívül gazdag festészeti dekoráció Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők munkái, melyen 1903-ben és 1904-ben dolgoztak. Reissmann az országház és az Iparművészeti Múzeum díszítőfestésén dolgozott korábban, míg Glaser a pécsi székesegyház dekoratív festészeti munkáin. A falakat figurális ábrázolások, heraldikai elemek és gazdag ornamentika díszíti. A figurális díszítésben a keresztény ikonográfia és magyar történeti vonatkozások tűnnek fel, a diadalívek falán Jézus és Mária alakjai mellett a magyar szentek, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit jelennek meg. Az oldalfalakra, egyik oldalon Árpád-házi uralkodók (Könyves Kálmán, vélhetően IV. Béla), valamint a Luxemburgi Zsigmond korához köthető személyek (Ozorai Pipo, Szécsi Dénes püspök) kerültek. Az ábrázolások ikonográfiája szorosan kapcsolódik a millenniumi gondolatkör eszméihez.

A Román Csarnok főhajónak falain a magyar állami, társországi és tartományi címerek jelennek meg, a körüljáró boltszakaszok homlokívein a magyar nemzetségi címereket festették. A csarnok lenyűgözően gazdag festett ornamentikájában szimbolikus ábrázolások is feltűnnek, életfamotívumok, valamint halhatatlanságot jelképező pávaalakok. A diadalíveket állatövi jegyek dekorálják. A körüljáró folyosó boltozatainak griff- és sárkányalakjait a német középkori fal- és táblaképfestészet inspirálta. Az így összeálló tér képe összhatásában a századfordulós dekoratív festészet csúcsteljesítményét mutatja.

A restaurálás

A csarnok restaurálása - mely pár hete fejeződött be - a Szépművészeti Múzeum történetének legátfogóbb, 2015 és 2018 között elvégzett rekonstrukciós munkáinak a keretében történhetett meg. A restaurálás elkezdéséhez a szobormásolat gyűjtemény helyzetét is rendezni kellett. 2015-ben mód nyílt arra, hogy a Liget Projekt részeként a gipszmásolat gyűjtemény rehabilitációja is elkezdődjön. Hosszas előkészítő munkák után a Román Csarnokban tárolt gipszmásolatokat elszállították, és a restaurálásuk is megkezdődött. A gipszmásolat-gyűjtemény – oly sok évtizednyi hányattatás után – egy önálló múzeumot kap a megújuló komáromi Csillagerődben. A gipszöntvények másik része a Hősök terétől nem messze, a Szabolcs utcában a most épülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványtárában lesz látható 2019-től.

A gipszöntvények elszállítása után történhetett meg a Román Csarnok alatti térrész kialakítása. A falképek restaurálása csak ezt követően kezdődhetett el. 2016 decemberétől 2017 júniusáig tartó munkálatokban mintegy nyolcvanan vettek részt. A felújítást Mányi István és Kardos Gábor építészek vezették, a tervezésben részt vettek Gergely László belsőépítész, Mányi Dániel, Németh Kitti, Szontágh Zsófia Réka építészek. A főmérnök Kőszegi Antal, a restaurátor vezető Seres András volt.

"1986-tól kezdődően foglalkozom a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójával. 32 éve várok arra, hogy eredeti állapotában láthassam a Román Csarnokot." - mondta Mányi István, a rekonstrució Ybl-díjas vezető építésze.

A csaknem 900 négyzetméter alapterületű, középkori bazilika belső terét megidéző terem egyedülálló falfestményeinek megújításán mintegy 70 restaurátor dolgozott, akik csaknem 2500 négyzetméter falfelületet varázsoltak újjá. A munka különleges kihívás elé állította a restaurátorokat: a tér falfestése több mint száz éves, mégis a hányattatott sorsa, a sokszoros ázások és a konzerválás elmaradása miatt olyan mértékben öregedett, mint egy igazi középkori templom. A szakemberek ezért olyan technikákat kellett alkalmazniuk a festések, vakolatok visszakötéséhez, mint amilyenek a több száz éves román kori templomoknál szokásosak.

Az októberi nyitást követően rendezvényeknek, reprezentatív programoknak ad helyet a Román Csarnok. A terem restaurálásával Budapest szívében hetven évig ismeretlenül, elzárva álló, a századforduló kiemelkedő belsőépítészeti tere kerülhet be a köztudatba.

Forrás: Szépművészeti Múzeum