Álmok és emlékek – Julcsi és Andris otthona Mogyoródon
A Ritter Architects tervei alapján épült, mogyoródi családi ház a szomszédos parasztházakból merít ihletet, mégis modern és letisztult. Az egyszerű, ám barátságos családi otthonról Balázs Mihály osztja meg személyes élményeit és gondolatait.
"A modernizmusban a szellem és a szem hajlékra talált, de a test és az érzések, az emlékek és az álmok hajléktalanok maradtak." (Juhani Pallasmaa)
Julcsi és Andris háza – ezzel a címmel jelent meg több külföldi szakmai honlapon az elkészült épületről szóló cikk. Jó építészet nincs jó megrendelők nélkül, vallja az építész, aki egy hangzatos fantázianév helyett ezzel az elnevezéssel szerette volna jelezni a külvilág felé a megbízók és közötte a közös munka során kialakult baráti kapcsolatot.
Danival együtt egy napsütötte őszi vasárnap reggelén érkeztünk Mogyoródra. Az utca felőli rendezett bejáraton túljutva a nyeles telek homokos földútján gyalogolunk a ház felé. Utunkat őshonos homoki gyep szegélyezi, ami túlélte az építkezés okozta szükségszerű felfordulást. A homoki gyep mindent túlél. Jobbra megviselt pincegádor bukkan elő a homokdomb mélyéről, mint később megtudtuk a boltozatos öreg pince nagy érték, felújítását tervezik. Megkapó egyszerűség. Elsőként Kalóz kutya üdvözöl, a ház hűséges őrzője, csöndben és barátságosan szagolgat. Semmi oka harciasnak lenni, Dani személyében régi ismerős érkezett. Andrissal hármasban körbesétáljuk a házat, Kalóz a nyomunkban. Különös érzés vendégként kintről be-benézni a ház ablakain, kiváltképp ha onnan mindig ugyanaz a még csak félig felöltözött vidám, huncutkodó kisfiú integet felénk. Később kiderül, hogy ő Gergő, a két gyerek közül a nagyobb, aki ablaktól ablakhoz szaladva követ minket kíváncsi tekintetével, barátkozni akar. A házban Julcsi kávéval kínál, hamar előkerül Dénes is, a mama karjába kéredzkedik, pedig már elég jól tud járni. Mindenki boldog, kiegyensúlyozott. Én is. Megérkeztem, vendégként is otthon érzem magam.
Itt akár vége is lehetne a történetnek, hiszen igaz, hogy csak a sorok között, de szinte minden benne van, amit építészetről egy véleménycikk keretében leírni érdemes.
A ház a második sorban a kertek mélyén áll. Nem formálja az utcaképet, jelenvalóságával mégis erős nyomot hagy környezetén. Gesztusai egyértelműek, jól olvashatók. Az északi oldal szinte teljesen zárt, a tető fémlemez burkolata átfordul a homlokzatra, egyetlen esemény a bejárat visszahúzott, hívogató teresedése. A tető és a homlokzat határának összemosása következtében akár a nagy, karakteresen formált, már-már szimbolikus erővel bíró tetőablak is homlokzatképző elemként jelenik meg, de itt csak a fény és nem a tekintet közlekedik. A döntést a szél hatásainak kivédésén túl a közös és a privát élettér kapcsolatának jól kigondolt egyensúlya indokolja. Bejönni szabad, kukucskálni nem - ez a dekódolható jelentés. Nem messze áll a szülői ház, fontos az átjárás, de az legyen szabályozott. Nyugatra nagy ablak néz a szemközti völgy fákkal borított rejtelmes világa felé, délre pedig egy jótékonyan árnyékoló fedett-nyitott tér, ide nyílik a nappali üvegfala. Ahogy ez a parasztházak tornácaira emlékeztető köztes tér a teljes hosszban végigfut, különös nagyvonalúságot, sajátos léptéket ad az épületnek.
Belépve nagy belmagasságú, tágas nappaliba érkezünk. A tetőablak itt is azonnal magára vonja a figyelmet, fényeivel egyszerre teszi világossá és barátságossá, ugyanakkor emelkedetté a teret. Mindez némileg elhalványul, amikor Dénes lábbalhajtós motorbiciklijén átdönget a nappalin. Útját semmi nem akadályozza, ajtók nyitva, küszöb sincs, az egész padló a végtelenség maga. Ez a teljes lakást a zuhanyozótól a hálószobáig egységesen borító, földszerű fűtött csiszolt-beton padló a legbátrabb és legjobb döntések közé tartozik. Rajta a fiúk váratlanul kisvasút építésbe kezdenek, a kacskaringós sínpárok hamar egybeszövik a tereket. Az egész belső átlényegül, most ők vannak középpontban, az építészet diszkréten háttérben marad.
És ez a legszebb pillanat, amely, ha csak átmenetileg is, de feledtetni tudja Juhani Pallasmaa bevezetőben idézett, amúgy általános érvényű és igaz gondolatát. Mert bár térbeliségét, anyaghasználatát és formálását tekintve ez a ház nagyon modern, mégis megvan benne az a bizalmat árasztó nyugalom és meghittség, ami kell egy család életéhez. Az érzést fokozza az örökölt, igényesen felújított bútorok sokfélesége, természetes egymásmellettisége. Ezek a bútorok nem drága és különleges tárgyak, annál nagyobb az emlékezeti értékük. Egy-egy fotel a hatvanas évek lakótelepi lakásából, vagy egy generációkat kiszolgáló, folytonos vándorlásban létező rácsos gyerekágy magába sűríti az időt, őrzi és közvetíti a család emlékeit. A ház egésze jóleső természetességével, a makulátlanság igényének távoltartásával, mi több, az apró esetlegességek – esendőségünk – bevállalásával feledtetni képes a hétköznapok hajszoltságát, hajlékot nyújt a tiszta érzéseknek és az álmoknak.
Balázs Mihály
Szerk.: Paár Eszter Szilvia
