Anca Benera és Arnold Estefán egyéni kiállítása a bányászat, az urbanizáció, az iparosodás, a háborúk és más, a természeten végrehajott emberi beavatkozások lenyomataira és azok nemkívánatos melléktermékeire koncentrál; a természet lenézett elemeire (melyeket David Gissen építészettörténész és designer természetalattinak nevez), az erőszakos és kizsákmányoló tettek nyomaira, a katonai és politikai beavatkozások lerakódásaira, a mindent beborító, mégis láthatatlan törmelék-rétegre.
Anca Benera és Arnold Estefán kutatásalapú művészeti gyakorlata történelmi, társadalmi vagy geopolitikai narratívák mögött húzódó láthatatlan és rejtett mintákra fókuszál.
A művészek a legkülönbözőbb technológiákat és nézőpontokat alkalmazzák a mikroszkóppal készült képektől a szatellitfelvételekig, a bioszenzoroktól a hangnavigációs távolságmérésig annak érdekében, hogy feltárják azokat a folyamatokat, melyek bizonyos események elfedésére vagy eltörlésére használják a természetet, és melyek politikai vagy katonai célokból formálják át a tájat. A kiállításon így hallhatóvá válnak a tenger alatti gyémántbányászat hangjai és annak puszta szemmel nem látható hatásai a víz alatt fekvő területekre; hangot kap az elpusztított területek romjain növő gombák közötti kommunikáció; és láthatóvá válnak azok a folyamatok, melyek a múlt nemkívánatos elemeit és a jelen különböző hatalmi érdekek által vezérelt szándékait igyekeznek elfedni.
Anca Benera (RO, 1977) és Arnold Estefán (RO/HU, 1978) 2011 óta dolgoznak együtt. Installációikban, videómunkáikban és performanszaikban kulturális különbségekkel kapcsolatos jelenségeket, valamint az identitásképzés, a történetírás és a jogalkotás egyénre és közösségekre gyakorolt hatásait vizsgálják. Az elmúlt időszakban művészeti gyakorlatuk az ember által átalakított tájak jelenségére koncentrál, különös tekintettel egyes tájak kijelölésének és formálásának az egyre fokozódó erőszakkal és az erőforrások kizsákmányolásával való kapcsolatára. Benera és Estefán a bukaresti Centre for Visual Introspection alapítói, ahol workshopokat vezettek, köztéri projekteket valósítottak meg és kiadványokat adtak ki 2008 és 2011 között. Jelenleg Bécsben és Bukarestben élnek.
Műveiket és projektjeiket többek között a következő intézmények mutatták be: a zürichi Migros Museum, a Talbot Rice Gallery Edinburgh; a koblenzi Ludwig Múzeum, a limericki 39. EVA International Biennial, a Belgrádi Kortárs Művészeti Múzeum, a helsinki Shelter Festival, a pozsonyi, a kolozsvári és a bukaresti tranzit-ban, a marseille-i MUCEM (Museum of European and Mediterranean Civilisations), a nantes-i Frac des Pays de la Loire, a belfasti Metropolitan Arts Centre, a bécsi MUMOK, a Kijevi Biennále, a Vienna Biennále, a Kunsthalle Wien, a New York-i Jewish Museum, a 13. Isztambul Biennále és a párizsi Palais de Tokyo. Budapesten műveikkel a Ludwig Múzeumban, a Budapest Galériában, a tranzit.hu-ban, a Glassyard Galériában, a Stúdió Galériában, a Kisterem Galériában és az OFF-Biennále Budapest keretében találkozhatott a közönség.
Támogató: Román Kulturális Intézet, NKA, Pilze-Nagy Kft., Káli Kövek