Képről – Képre: Animációs műhely és múzeum Kecskeméten

Hegedűs Eszter diplomamunkájában a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum bezárt épületegyüttesét alakítja át egy komplex eseménytérré, mely helyet adhatna a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválnak. A látványos analóg technikákon keresztül bemutatott diplomamunka az eredeti épületegyüttes bővítésével, korszerű urbanisztikai beavatkozásokkal, épületrehabilitációval és gazdag funkcióegyüttessel teremt új kulturális centrumot Kecskemét belvárosában.

Miért az animáció?

Már a legelején megszólított az animációs filmes/fotográfiai téma, illetve a kecskeméti helyszín, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Igaz, csak egyszer látogattam meg, de már akkor nagyon megszerettem a Magyar Fotográfiai Múzeum épületét (kár, hogy mire elindult a félév addigra bejelentették a múzeum elköltöztetését). Mielőtt ezeket megtudtam, stúdiólakásokkal, műhelyekkel és műtermekkel szerettem volna bővíteni a meglévő épületet. A fotómúzeum emlékét általam előhívott analóg fényképekkel őriztem meg, majd egy új funkció keresésére indultam.

Sajnos be kell látni, nem sokan tudták, hogy Kecskeméten van a Magyar Fotográfiai Múzeum. Az állóvíz csöndjét csak néha törte meg egy-két látogató. A kép álló maradt, hozzá se ment oda senki, és az sem ment oda senkihez. Mi lenne, ha ezt a vizet felkavarnánk? Képről-képre az állókép mozgóképpé válna. A Kecskemétfilm, animációs filmstúdió régóta ábrándozik egy, a világhírű munkájukat és az animációs filmkészítés történetét bemutató múzeumról. A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál új helyszíne lehetne a tervezendő múzeum és műhely, beleértve a meglévő zsinagóga épületét is. Az épületegyüttes a kecskeméti fiatalok és nem fiatalok alkotóhelyeként tovább színesítené a magyar animációs film történetét.

Miért ide?

A volt Magyar Fotográfiai Múzeum képről-képre animációs műhelyházzá alakul, a környezetalakítás és a Bánk bán utca megnyitása gyalogosok számára élettel és mozgással tölti meg a korábban zárt helyzetben lévő, nehezen megközelíthető múzeumot.

A Bánk bán utca vonalai középkori térképeken is felfedezhetők. Az utca mindig fontos volt a város életében, ez kötötte össze előbb a város szélén álló temetőt a főtér templomaival, majd a település növekedésével a Lovardát a főtérrel. Csak a 70-es évek környékén alakult zsákutcává egy agresszív beépítés következtében. Az utca megnyitása gyalogosok és biciklisek számára több szempontból is fontos és jó megoldás lehet. Jelenleg a telek udvarán, ami elvágja a Bánk bán utcát a Bajcsy Zsilinszky körúttól csak sufnik, betonnal borított felszíni parkolók álnak. A rajta álló épület pedig tökéletesen működne „háromoldalról szabadonálló épületként’’, ami a kialakított köztéren ´úszna´. Már korábban is volt kísérlet a zsákutca parkosítására, Kecskeméten több ehhez hasonló gyalogos-zug található, amelyek felpezsdítik a város vérkeringését. Az utca megnyitása összekötné Katona József szülőházát a Kecskeméti Katona József Színházzal, a várost egy újabb kulturális tengellyel gazdagítva. Tágabb urbanisztikai kontextusban egy zöld gyalogos sáv részeként egészen a Czollner tér környékén lévő városrész csatornázódna be Kecskemét főterébe.

Az utca déli oldalán egy kisebb fásított felszíni parkolót helyezek el, ami kiszolgálja a környező épületeket és az animációs múzeumot. A parkoló köztérré alakul, ami egy félprivát zónát biztosít a zsinagóga és a hozzáépítés U alakú kifordított belsőudvarának. A környezetalakítás követi a Bánk bán utca egykori vonalát, ezzel sugallva az egykori tömb képét. Maga a beépítés viszont a környező épülettömegekre reagálva alakult.

Meglévő múzeum

Az utcával együtt a zsinagóga is sokat változott az évek során. Amikor a Bánk bán utcát még Lovarda utcának hívták, akkor az épület postalovak óljaként szolgált. 1890-ben a korábbi fésűs beépítéshez hozzáépült a később Lóth-féle vendéglőként emlegetett Ét-és Táncterem a Pistához. Csak 1948-ban vásárolta meg a helyi ortodox zsidó hitközség az épületet. Ekkor nyerte el mai formáját a zsinagóga. Időközben a városrendezési szabályozás áthelyezte a beépítés vonalát, így már vételkor kötelezte az új tulajdonost, hogy igazodjon az új utcavonalhoz. A zsinagóga előtti keskeny térben üzletek nyíltak, így a bejárat az oldalhomlokzatra került, a női karzat bejárata pedig az épület hátsó homlokzatára. Az épület a háború óta üresen állt, sorra tűntek el belőle a berendezési tárgyak. A 70-es években a Megyei tanács tulajdonába került az épület, mindenképpen új funkcióval szerették volna felruházni a meglévő épületeket. A 80-as években bábszínház tervek is készültek a telekre, viszont pénzhiány miatt csak egy kisebb kiegészítés valósult meg. A 90-es évek elején költözött be a Magyar Fotográfiai Múzeum az izgalmas épületegyüttesbe.

A meglévő, a hozzáépítés és az új

A tervezés során nehezen tudtam kezelni, hogy hogyan egészítsem ki a meglévő épületek már-már túlzásnak mondható (bár szerintem a jóízlés határain belül mozgó) tömegalakítását. A zsinagóga körablakokkal díszített nyeregtetős tömegéhez, és a hullámzó kerítésszerű korábbi üzletsorhoz (ma a múzeum előtere) egy félköríves tömeggel kapcsolódik a 90-es években tervezett hozzáépítés, melyeket Boros Pál és Vass-Eysen Ervin tervezett. Végül minél egyszerűbb gesztusokat választottam az illeszkedéshez.

A meglévő múzeumépületben az előtérből két tágas térbe léphetünk. A zsinagóga tere kiállítótérként és moziként is használható, a falak mellett látványraktárként animációs filmes eszközök tekinthetőek meg, a szabad térben pedig ideiglenes kiállítás vagy éppen filmvetítés és közönségtalálkozó kaphat helyet. Az emeleten lévő galéria nézőtérként használható. A földszinten lévő másik kiállítótérből (ahol a válaszfalaktól felszabadított oszlopos tér alakult ki) juthatunk át az új épületszárnyba. A városépítészeti gondolatok mentén alakult a funkciók elhelyezése az új épülettömegben. A földszint közösségi funkciói (kávézó, közösségi tér, konzultációs tér) mind az udvarra nyitnak. A kifordított belső udvar tökéletes helyszíne egy kültéri vetítésnek a filmfesztivál idején. Ekkor a kávézó fedett-nyitott térré alakul, és belakja az udvart. A zsinagóga fala tehát egyszerre kültéri és beltéri vetítésre is szolgál, ezen a hártyán folyamatosan különféle történetek peregnek le, csakúgy ahogy az épület ás az utca sorsa is változott.

A funkció megismeréséhez interjúkat készítettem, igyekeztem nagyobb összefüggő tereket tervezni, amelyek szabad használatra adnak lehetőséget. Keveredhet az alkotás a kiállítással egy projekttérként, a vetítés a közönségtalálkozókkal, akár a műhelyházba járók az udvarra is kitelepülhetnek alkotni. A kitárulkozó, csalogató alsó szintre kerül rá a műhelyház sejtelmes tömege. A lépcsőn felérve a nehéz és sűrű kültéri függönyökön éppen átdereng egy kevés fény, a zsinagóga képe. A műhelyház folyamatosan kommunikál környezetével, homlokzata a benne folyó cselekvésekkel együtt változik, hol kitárul a függöny, hol összezárul. Munka során, amikor kevesebb direkt fényre van szükség a homlokzat teljesen zárt. A homlokzat díszítettségét és a tömeg feloldását az anyag finoman fémesen csillogó fodrozódása, folyamatos lengése adja. A Kecskemétre jellemző szecessziós városképet (Cifra Palota, Ifjúsági Otthon), illetve a Kerényi Józsefre jellemző gondos homlokzatalakítást őrzi a függöny hullámzása, ami a homlokzat fő díszítőeleme. Ameddig az alsó szint kirakatszerűen hívogatja az arra járókat, addig a felső szint csak néha tárulkozik fel a külvilágnak. Kiállításmegnyitók alkalmával megnyílik a homlokzat, így felsejlik, hogy mi is történik odabent, betekinthetünk a kulisszák mögé és mi magunk is részesei lehetünk az animációs filmkészítés rejtelmeinek.

Bibliográfia:
 
Kortárs építészek Kecskemétről / Gutai Mátyás

Kecskemét: A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei / ifj. Gyergyádesz László

A kecskeméti animációs film / Varga Zoltán

Kecskemét város építéstörténete / Juhász István

A kecskeméti ortodox zsidók és zsinagógájuk története / Somodi Henrietta

MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE, BÁCS–KISKUN MEGYE 69. oldal