Anne-Frank-Platz

Sokszínű, befogadó kertvárossá alakul át a korábban a harmadik birodalom által alapított és a múltat idéző téglabarakkjaival körbeépített kaszárnya az alsó-szászországi Oldenburgban. A zord szigorúságot visszafogott építészeti jegyekkel és közösségi funkciókkal kívánják oldani. Bán Dávid írása.

Az észak-német Oldenburg történelme során mindig is derekasan küzdött a két közeli, folyamatosan gazdagodó nagyváros, a Hansa Bréma és a kereskedelmi központ Groningen árnyékában. A ma nagyjából Miskolc méretű város a 17. században kiteljesedő jólétét a harmincéves háborúban kelfejlődött hadiipara alapozta meg. A polgárok egyfajta mottója volt, hogy „fiainkat nem, csak lovainkat adjuk”, így évszázadokon keresztül a hasonló, hadat viselő városokhoz képest mindig is kisebb volt itt az emberáldozat, kevesebben kerültek a frontra, inkább az állatállománnyal, fegyverekkel járultak hozzá a küzdelmekhez. Tündöklése a 18-19. században megkopott, eleinte járványok, majd tűzvész pusztított a városban, valamint a közel egy évszázados dán uralom alatt nem igazán törődtek a fejlesztésekkel. Később szabadváros lett, s elindult újabb felívelése, központja mívesen kidolgozott neoklasszikus épületekkel népesült be.

Ugorva az időben, 1928-ban az országban szinte elsőként a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt jelentős arányú szavazatot kapott az oldenburgi városi tanácsban, majd gyors ütemben növelve népszerűségüket, négy évvel később már a voksok közel felével már a teljes állam fölött a náci párt uralkodott. 1935-ben az ismét bevezetett általános hadkötelezettséggel Oldenburgban hamar jelentősen megnőtt az itt állomásozó katonák száma. Ezért egy új, nagyszabású, 18 hektáros kaszárnyaépítésbe kezdtek a város észak-keleti szélén. Két év alatt alakult ki az északi téglaépítészet jegyeit jól magán viselő, a korszakra jellemző, a tradicionális német épületformákat újjáélesztő, múltba révedő építészeti világot képviselő Donnerschwee.

A központi térsége köré elrendezett szabályos kialakítású laktanya, legnagyobb tömbjeiben, az igényeknek megfelelően főként szálláshelyeket alakítottak ki a közkatonák nagyobb teremitől egészen a tiszti lakásokig. A területre számos kiszolgáló épületet: kantint, garázst, színt, raktárak is építettek. Mindre jellemző a tégla-architektúra, ugyanakkor szépen kivehető a különböző épülettípusok építészeti kategorizálása is. Minden egység funkciónként egy külön formát kapot, összességében azonban sikerült egységben tartani a területet. Ahogy a város, így a laktanya is aránylag sértetlenül vészelte át a második világháborút, majd az 1955-ben felalított Német Szövetségi Hadsereg számára is bázisként szolgálhatott egészen 2008-as bezárásáig. Innentől kezdve a terület egy ideig gazdátlanul várta sorsa jobbra fordulását.

1995-ben elkezdődött egy másik oldenburgi történet is. Ekkor alakult meg a Jugendkulturarbeit e.V. elnevezésű kulturális civil szervezet, amely különböző, leginkább a színjátszásra alapozott pedagógiai módszerrel igyekszik az önmagunk felfedezésén, megvalósításán túl a társadalmi egyenlőtlenségek feloldására, érzékeny kérdésekre, problémákra egyfajta fórumot nyújtani. Az egyre komolyabb hazai és nemzetközi ifjúsági projekteket megvalósító szervezet számára fontossá vált egy állandó képző- és befogadó hely, egy szálláslehetőséggel, konyhával, étkezővel, kisebb- és nagyobb próbateremmel, irodákkal, raktárakkal rendelkező központ megtalálása. A Donnerschwee korábbi tiszti kaszinójának két különálló épülete épp megfelelt a célnak és a társulat eleinte félig-meddig házfoglalással, elkezdte birtokba venni az ideális kiképzésű, ugyanakkor számos dekorációs elemében az ideológiával átitatott múltra is emlékeztető épületeket. A város hamar felkarolta a kezdeményezést és a Jugendkulturarbeit 2009-ben már legálisan működhetett a kaszinó épületeiben, amelyet ekkor még a kihalt, kísértetvárosra emlékeztető laktanya vette körbe. Ugyanakkor a kirekesztő náci ideológiát és a hősi múltat szimbolikájában még számos elemével megjelenítő épületek falai közé sokszínű ifjúsági színtársulatok, programok, kísérletek és előadások költöztek, megfordultak itt fiatalok a világ szinte minden tájáról.

Oldenburg idővel népszerű, vonzó, ismét egyre tehetősebb várossá kezdett válni, így a vezetés elhatározta, hogy az elnéptelenedett laktanyát bevonja az ingatlanhasznosításba. Hiszen a meglévő, különböző funkciójú, minőségi módon megépített épületek jól alkalmasak lehetnek egy tágas, levegős lakópark létrehozására. A köztes területeket, a korábbi gyakorlótereket jól át lehet alakítani közös zöld terekké, a játszóterektől kezdve a komposztládákkal ellátott közösségi kertekig. Az új lakóparkban 50 és 200 négyzetméter közötti magán- és szociális bérlakásokat alakítottak ki, a korábbi technikai kisegítő épületekből, garázsokból pedig sorházas megoldással egy- és kétszintes családi házakat hoztak létre. A kaszárnyaépületek hatalmas tetőzetekeit dobozszerűen kialakított erkélyekkel törték meg és a homogénebb homlokzatokra könnyebb szerkezetű, filigrán balkonok kertültek. Az épületek által közrefogott központi tér, az Anne-Frank-Platz parkosítása jelenleg zajlik, egyelőre még csak gyengébb fák szegélyezik a füves területeket. A korábban a hadsereg szigorát szolgáló tér színesedik, a lakópark közösségi részében – részben az ifjúsági társulatokra építve – különböző programokat szerveznek.

A város és a beruházó közös célja, hogy egy többgenerációs, színes negyed jöjjön létre az amúgy családi házas környezetben, egy olyan, amely egyszerre városi, ugyanakkor a vidék pozitívumait is magában hordozza. A kaszárnyák szellős elrendezését jól adaptálja a lakópark, valamint az épületállományban is praktikusan sikerült kialakítani a fiatal párokat, vagy egyedülállókat célzó lakásokat és a családok számára létesült sorházakat egyaránt. Egyedül az kereskedelmi- és vendéglátó infrastruktúra nem fejlődött még ki a lassan teljesen benépesülő lakóparkkal együtt. A legközelebbi üzletekhez és éttermekhez, bárokhoz jó pár sarkot kell sétálni a családi házas negyeden keresztül, a terület ugyanakkor jól elérhető a belvárosból a pályaudvar érintésével, szinte a nap 24 órájában közlekedő buszokkal.

Bán Dávid