Partnerünk, a bukaresti székhelyű Arhitext Design alapítvány szervezésében 2011 október 7 és 9 között Temesváron lezajlott a Fluențe / Fluencies (Áramlatok) építészeti fesztivál.
Részvételünket az is indokolta, hogy 2009-ben már személyesen is felvettük a kapcsolatot az Alapítvány által kiadott Arhitext magazin főszerkesztőjével Arpad Zachival, akit azóta az általunk szervezett 2011-es Média Építészeti Díjának nemzetközi előzsűrijébe is felkértünk. (Ezt a feladatot örömmel vállalta és a lengyel Kazimierz Kwasek, a cseh Jan Kratochvil ill. magyar kollégái Beleznay Éva és Mátrai Péter oldalán 137 pályaműből segített kiválasztani a döntős terveket, épületeket)
A rendezvénysorozat négy kiállításnak is helyet adott: A középpontban a Fluencies c. tematikus kiállítás állt, amely az elmúlt tíz év Közép-és Kelet-európai kortárs építészetének legjobbnak ítélt munkáiból válogatott, három témakör - Influencies, Afluencies, Confluencies - szerint rendezve az anyagot: (Magyarországot Czigány Tamás, Tóth Györgyi, Papp Róbert pannonhalmi borászata, Salamin Miklós ipari épülete ,
Álmosdi Árpád szolnoki Art Mozija (Confluencies) Tima Zoltán Liszt Ferenc reptérre tervezett utasváró csarnoka, a SkyCourt, Kuknyó Lajos szentendrei villája a Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, Keller Ferenc és Sólyom Benedek által jegyzett pécsi Kodály Központ (Influencies), ill. az Afluencies témakörbe beválogatott Benedek Zsanett és Lakos Dániel irodabelsője) képviselte. A kiállítás teljes anyaga megtekinthető az east-centricarch oldalon.
Az Arhitext Design Award-ra felterjesztett épületeket illetve a 1993-2009 között díjazott munkákat bemutató kiállítás mellett Trans-Architecturi és Îndrăzneşte!/ Dare! címmel további két kiállítás is nyílt építész- és képzőművészeti hallgatók közös munkáiból.
A háromnapos rendezvény idén először vált nemzetközivé: Az előadók közt szerepelt Marko Sancannin, Antonio Petrov, Kai Vokler, Svetlana Boym, Robert Neumayr, Pierre von Miess és Simon Mariann; előadásaikban a régió építészetét illető kérdéseket és problémákat vetettek fel és vitattak meg a hallgatósággal.
Az első napot Antonio Petrov nyitotta, majd Arpad Zachi, az Architext főszerkesztőjének moderálásával „Építészeti kritika és elmélet Közép-és Kelet-európában” címmel Ştefan Ghenciulescu, Adrian Ionaşiu és Dana Vais tartottak kerekasztal-beszélgetést. A napot Bogdan Ghiu író, költő, esszéíró (egyben a Fluencies tematikus kiállítás kurátora) új kötetének (Inconstrucţia: pentru o arhitectură etică, - Nem-építés: az etikus építészetért) bemutatója zárta.
A második napon Svetlana Boym előadását (Off-Modern Urbanism) Kai Vockler (Politics of Architecture) követte, majd Simon Mariann Rust-Renaissance: The Uncanny Appeal of Decay (Rozsda-reneszánsz: A hanyatlás rejtélyes varázsa) értekezését hallhattuk.
Délután sor került az Arhitext szerkesztésében megjelent nemzetközi Fluencies / Fluenţe katalógus bemutatására is: A korábban említett regionális kiállításhoz is kapcsolódó kötet a meghívott előadók témáira felfűzve ad átfogó képet az elmúlt évtized Közép-és Kelet-európai építészetéről. (A katalógusban megjelenő tanulmányokra kiírt pályázatról annak idején hírt adtunk - hazánkból Simon Mariann Materials and Effects - „Anyagok és hatások” c. írása szerepel a kötetben)
A fesztivál zárónapján Marko Sancanin (Counterfluencies) és Robert Neumayr tartott előadást, végül megnyitották a hallgatói munkák két kiállítását.
A Pierre von Miess elnöklésével felállt zsűri kiosztotta az idei Arhitext Design Award díjait is. Mivel egyik nyertesük, Marius Miclăuş, a fesztivál helyszínéül szolgáló temesvári Terézia Bástya vezető építésze maga is jelen volt az eredményhirdetésen, „első kézből” kaphattunk elegendő információt a nagylélegzetű projektről, amit hazatérésünk után portálunkon be is mutattunk.
A háromnapos fesztivál jó alkalom volt arra, hogy a résztvevők hozzáláthassanak egy olyan közös mentális térkép megrajzolásához, amely a jövőben sikeresen kötheti össze a régió egyes országaiban létező tendenciákat, erényeket vagy éppen problémákat és a különböző kommunikációs csatornákat. Világossá vált, hogy bár sokszínűek vagyunk, bizonyos problémáink és az arra adott válaszaink néha közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk.
A napközben elhangzott előadások nyilvános vitái vagy a szünetekben kialakuló beszélgetések, a személyes jelenlét és -talán nem túlzás ilyet állítani- az egymás közt szövődő barátságok egyértelműen megmutatták, hogy igenis kíváncsiak vagyunk egymásra, és hogy a közeli (földrajzi) szomszédság ellenére lenne még bőven van mit megtudni, megtanulni egymástól.
A párbeszéd tehát elindult, reméljük, ugyanilyen sikerrel fog folytatódni és nem csak mi mutathatunk be kortárs munkákat a régióból, hanem egyre több magyar építész is bemutatkozhat majd a „szomszédságban”.
2011.dec.15.