"A mértéktelen fogyasztás és a túlzó igényszint jellemezte korunkban az első próbatétel a valódi szükségletek meghatározása szokott lenni..." A DNS Műterem Budapest 3. kerületében, Aranyhegyen épült családi háza észszerű keretek között, a kerttel és a természettel szoros kapcsolatban teremt szép és otthonos lakóhelyet.
Dédapáink még tudták, hogy a kicsi, az nem feltétlenül szűkös; ami praktikus, az még nem feltétlenül unalmas, és nem kell szükségszerűen nélkülöznie a szépet – azaz a jó arányokat és az igényes anyagokat. Manapság azonban vevőként megrettenünk, ha túl keskeny egy telek, noha a takarékos kihasználtságú és kellemes életteret biztosító oldalhatáros beépítésnek egykor hagyománya volt hazánkban. Sajnálkozunk, ha kiderül a megbízóról, hogy egy publikációval kecsegtető budai villa helyett csupán egy igen alacsony és kötött költségvetésű, egyszerű kis házat szeretne… mert kihívás helyett sokkal inkább a nyűg szó jut az építész eszébe, végigpörgetve megannyi kedves, de a kivitelezés során a pénz fogyatkozása vagy a helyszíni átgondolatlan ötletrohamok szorításában elvérzett tervét…
A kifinomult ízlésű kert- és tájépítész valamint informatikus baráti házaspár, mint megbízó esetében a terv pontos megvalósítása ugyan nem volt veszélyben, de a kiinduló képlet nem volt egyszerű. A nagyszülőktől örökölt valószínűtlenül keskeny, csupán 10,8 méteres szalagtelek magasan kúszik fel a finoman emelkedő budai hegylábra. A rendelkezésre álló, a CSOK-kal kiegészített forrás igen szigorú mértéktartást várt el a megbízótól és tervezőtől egyaránt, mindössze százhúsz négyzetméterben megszabva azt a keretet, melyben egy háromgyermekes család életét kell praktikusan és rugalmasan kiszolgálni…mindezt lehetetlennek tűnő szabályozási paraméterekkel és értelmetlen elvárásokkal megspékelve. Innen szép nyerni…
A mértéktelen fogyasztás és a túlzó igényszint jellemezte korunkban az első próbatétel a valódi szükségletek meghatározása szokott lenni, melyet ezúttal gond nélkül kiállt a megbízó. Az építész első megmérettetése a telekadottságokból fakadt: meggyőzni magát és a megbízót egyaránt arról, hogy általánosságban véve az oldalhatáron álló beépítés nem a szegénység, hanem a józanság jele. Örvendezni annak, hogy egy jó arányú oldalhatáros épület, egyszerű tetőformájával, a létező leggazdaságosabb kialakítást teszi lehetővé, jól tagolható, és később rugalmasan bővíthető. Megmutatni, hogy ez a csöpp traktusszélesség a mára lesajnált hagyományos paraszti hosszúházra jellemző, egybenyíló szobákon túl egyéb lehetőséget is rejt magában, különösen akkor, ha a tereplejtés is a kezünkre játszik.
Mindezeket összegezve a nadrágszíj telekre – a teljes emelet-, tetőtérbeépítés vagy költséges alápincézés helyett – a tereplejtést kihasználó oldalhatáron álló házat terveztünk, hagyományos, hatméteres traktusszélességgel. A hátsó tömeg ráül a terepre, melyhez félszinteltolással kétszintes egység kapcsolódik. A kettő csuklópontjában nyílik a merész színnel kijelölt, így az oldalhomlokzaton is hangsúlyossá váló bejárat, de ezen a ponton válnak szét a közösségi terek is a privát terektől. Az utca felé eső tömegben – a felnőtt és gyermek szekciót emeletenként különválasztva – négy kisebb, de kényelmes és jól bútorozható lakószoba, két optimális méretű fürdőszoba és egy mindent elnyelő gardrób kapott helyet. A ház központi tere az étkező-konyha és az abból nyíló nappali, melyek kis alapterületük ellenére, a látszó szerkezettel megnövelt belmagasságnak és az egybenyitásnak köszönhetően tágas érzetet adó, fénnyel átjárt terek, cáfolva az oldalhatáros kialakítást általában jellemző sötét helyiségek képzetét. A nappalihoz a kert felé hatalmas, jól kihasználható átmeneti térként fedett terasz és nyárikonyha kapcsolódik. Mindezek mellett éppen a szükséges méretű kamra, kazán- és mosóhelyiség, valamint egy kívülről nyíló kerti tárolóhelyiség szolgálja ki a lakókat. A logikus térszervezés feszességét a közlekedő terek íves falai puhítják.
Bár struktúrájában egy hagyományos hosszúházat idéz, az épület minden ízében mai. Az oldal- és a hátsó homlokzaton közvetlen kertkapcsolat igénye szervezi a színes nyílászárók kialakítását, míg az utcai homlokzat szigorúságát a nyílászárók meglepő kiosztása és változatos mérete oldja. A hagyományos tornác helyén a tagolást követő előtető fut, mely beengedi a téli napfényt, de a magasan járó nap elől árnyékot tart. A homlokzattagolás költséghatékony módjának bizonyult a törtfehér, különböző struktúrájú vakolt felületek játéka.
Az energiatudatosságot nem csupán az észszerű, takarékos alaprajzi szerkesztés erősíti. A gazdaságosan megépíthető és fenntartható épület külső falai 44 cm-es, kiemelkedő hőszigetelő képességű téglából készültek, a fűtést és melegvizet hőszivattyúrendszer biztosítja. A házat természetes, az időt befogadni képes, nem tönkremenő hanem felújítható anyagok használata jellemzi. Fentiekben áll az értékálló családi ház titka, mely alacsony költségvetése ellenére is magasabb építészeti minőséget képvisel.
A belső terek otthonos kialakítása a ház asszonyát dicséri. Azzal a természetességgel, ahogy a ház egy év alatt megszületett, érik környezete is, melyről érdemes hosszabban szót ejteni, hiszen e történetben épület és környezete ugyanolyan hangsúlyt kap, együtt fejlődik. Egy tájépítésznek saját, megfelelő méretű kertet birtokolni főnyeremény – írja a kert tervezője. Ahol minden lehetséges, ahol minden szabad, mindenre van idő és lehetőség. Nem kell egy kész tervvel előállni, van idő az átgondolásra és az újragondolásra is – ebből lehet a legtöbbet tanulni.
Az építkezés során a több mint 50 éves kert öreg növényzetéből szinte semmit sem kellett eltávolítani. Az így megmaradt gyümölcsfák pillérei lettek az újra átgondolt kertnek. Mivel a kert nem épül meg egy év alatt, mint a ház, ezért a fák különösen nagy értéket képviselnek. Nemcsak azért, mert már a beköltözés pillanatától lehet kávézni az árnyékukban, vagy fel lehet akasztani két öreg fa közé egy függőágyat és már első nyáron el lehet tenni több kiló lekvárt az idős gyümölcsfák terméséből – hanem mert különböző élőhelyeket biztosítanak. Az árnyékos, félárnyékos és napos helyek eltérő ökológiai igényű növénycsoportok telepítését teszik lehetővé, így növelve a fajgazdagságot, a diverzitást a kertben. A meglévő 7 fa további 13 gyümölcs- és díszfával egészült ki.
A hegylábi lejtős telek alsó felében épült meg a ház – az okos félszinteltolás földtömeg egyensúllyal jár: földet nem kellett elvinni és nem is kellett hozni. A humuszos réteg deponálásával ez később nagyon jól felhasználható a tereprendezésnél. A hosszú, keskeny kert a lejtéssel párhuzamosan tagozódik előkertre, az épülethez kapcsolódó kertrészekre és a ’gazdasági’ (veteményes és gyümölcsös) kertrészre.
Mivel egy kert mindig alakul, sosincs kész, ez a kert sincs még befejezve. Az előkert még tervezés alatt van, hiszen az utcafronti kerítés, a kocsibeálló és a járda a tavalyi évben készült el. Egy-két nagyobb növény már elültetésre került, de az oldalkerítés megépítése még hátra van, emiatt a tereprendezés és a növénytelepítés még nincs befejezve. Tervben van egy esőkert kialakítása, hiszen itt a terep ellaposodik, ideális helyszín egy vizesebb élőhely kialakításának, ahova a hátsó tetőkről levezetett víz összegyűlhet ideiglenesen, amíg el nem szikkad.
Az épített burkolatok szárazon rakottak, vagyis nincs beton, csak zúzottkő alapjuk, hogy a lehulló csapadék elszivároghasson a fugákon keresztül. A kocsibeálló burkolata ecogreen térkő, aminek a 4 cm-es fugái kavics zúzalékkal vannak feltöltve, erről a felületről semmi víz nem folyik el. A járda gyöngykavics felületű betonlap, amin mezítláb is kellemes a járás. A szintmagasságok áthidalása finom lépcsőzéssel történik, emiatt nincs szükség támfalakra, nagy magasságú rézsűkre. A terepet nem kell mindenhol kivízszintezni; 5-8 %-os füves lejtőn kényelmesen lehet sétálni, jó a vízelvezetés és rálátást biztosít a kert egészére.
Az épület körüli kert és a járda melletti rézsű már alakulóban. Az épület meleg fala mellett évelőkből, hagymásokból és félcserjékből álló kiültetés található, de volt már itt borsó és az első évben 60 kg paradicsom is termett itt. A rézsűre fokozatosan kerülnek beültetésre a cserjék és a fák. Amíg megnőnek, gyönyörködhetünk a rengeteg pipacsban és a dús füvet a család nyuszija eszi. A bejárat melletti előtetőre kúszórózsa kapaszkodik fel, így hamarosan gyönyörű virágos keretet kap a piros bejárati ajtó. Az épület melletti burkolaton nyáron agyagcserepekben rengeteg egynyári és átteleltetett mediterrán növény virágzik egészen késő őszig. Itt és a fedett teraszon találnak helyet a nyárra a házból kiköltöztetett szobanövények is.
A fedett teraszról a kert hátsó felére látni. A régi tereposztásokat meghagyva alacsony sziklakert választja el az elbontott régi kis ház helyét a mostani épület szintjétől. A telekhatáron állnak az öreg fák: körte, birs, cseresznye- és csörgőfa, 50 éves orgonák. A fák árnyékában a sziklakert egy része árnyas, másik része napos. A régi sziklákat felhasználva és egy szomszédos építkezés kerítés alapjából kikerülő sziklákkal kiegészítve épült a sziklakert. A régi ház helye közel vízszintes, ez az épülethez közeli térrész remekül használható játékra és sütögetésre.
A kert hátsó harmada gyümölcsös, ahol minden ehető. Az öreg gyümölcsfák mellé a telekhatárra telepített mézbogyó, naspolya, som, ribizli, egres, málna, bodza, mogyoró, szederbokrokról egész évben lehet csipegetni. A gyümölcsöskert felső részén található a raklapokból kialakított U alakú veteményes. Itt terem tavasztól őszig a saláták minden variációja, hagymák, spenót, sóska, kapor, bazsalikom, mángold, rukkola, retek, paradicsom, bab, cukkini, cékla, patisszon, borsó, eper, tök, krumpli. Kísérleti jelleggel egy mélymulcsos ágyás is kialakításra került, ami az agyagos talajon jól működhet. Az öreg szilvafák mellé új telepítések is kerültek: alma, mandula, füge, meggy, sárgabarack, cseresznye és dió. A gyümölcsfák alatt csak egyszer kaszálunk egy évben. A magasra felnövő fűben vadvirágok virítanak. A kertben nincsenek gyepes területek. Fű van, amit maximum három hetente kaszálunk és a nyesedéket sosem gyűjtjük össze.
Télen számos helyen etetjük a madarakat. Ennek köszönhetően a kihelyezett fészkekben nyáron sok fészekalj fióka kel ki. A változatos növényvilágnak köszönhetően a kert tele van méhekkel, madarakkal pókokkal, néha róka, fácán, őz és vaddisznó is betéved.
A zöld hulladék komposztálásra kerül. A levágott ágakat darálás után leterítjük a kerti utakra. Az esővíz egy részét föld alatti szikkasztóba vezetjük, másik részét vízgyűjtőbe. A kert öntözése a két bővizű, ásott kútról történik csepegtetéssel. Kizárólag biológiai növényvédelmet alkalmazunk: ragadozó atkák, katica lárvák telepítésével, madáretetéssel, hasznos gombák és felületvédők permetezésével tartjuk fent az egyensúlyt. A növények alatti felületeket mulcsozzuk, a lehulló lombot sosem gyűjtjük össze. A megtermelt javakat feldolgozzuk, eltesszük, felhasználjuk és elajándékozzuk.
Tavasszal többszáz tulipán, jácint, krókusz, nárcisz virágzik a kertben és cserepekben. A virágzó cserjéket, évelőket hagymás és egynyári növények egészítik ki, ennek köszönhetően virágboltba nem kell járni. Saját készítésű csokrokat kapnak a családtagok és a barátok is. A lomblevelű örökzöldekből télen koszorút fonunk és azzal díszítjük a házat kívül-belül is. A kert teljes harmóniában működik együtt az épülettel és a benne lakókkal, valamint a szűkebb és tágabb környezetével is a fővaros III. kerületében.
Dénes Eszter, Kedves Zsófia
Szerk.: Winkler Márk