Arnulf cibórium – Gizella királyné székesfehérvári építőművészeti alkotása Szent Imre 1031-es beiktatására

Az úgynevezett Arnulf cibóriumot Gizella királynénk építészeti makettjeként azonosítják, ami a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilika központjában meg is épült. E tanulmány az Ars Sacra 2024. rendezvények sorában a FUGA - Budapesti Építészeti Központban megtartott előadás igen rövid összefoglalója, amiből az is kiderül, hogy a koronázási palástként megőrzött casula Szent Imre számára készült, akinek egyháztörténeti szerepe is új megvilágításba kerül.

Az úgynevezett Arnulf-cibóriumot Münchenben, a Residenz Kincstárban, mint a regensburgi Szent Emmeram kolostornak, Karintiai Arnulf király ajándékaként 869-ben készített, 901/1000-ben alakított, hordozható oltáraként őrzik. Az 59 cm magas, 31 cm széles, 24 cm mélységű tölgy- és hársfára hajlított aranylemezekkel, drágakövekkel, gyöngyökkel, filigránnal díszített, porfír lap felhasználásával készült műtárgyat lényegében feliratának első szavai „+ REX ARNVLFVS" szerinti besorolással mint Arnulf cibóriumot ismerjük. A cibóriumot mint az oltár fölé, a baldachinnal szemben szilárd anyagból épített kegyeleti hely megnevezést használjuk. Gizella királynénk fennmaradt építészeti modelljének hosszas vizsgálatairól az alábbi igen rövid, de úgy vélem építészeti és kegyeleti szempontból is fontos ismertetést adhatom.

Az Arnulf név a magyar történelem részeseként több fontos személyre is vonatkozhat. Elsősorban Karintiai Arnulf frank királyra (850-899) Pannónia őrgrófjára gondolhatunk, akinek Zalavár-Várszigeten épített Szent Adorján-bazilikája helyén alapította Szent István királyunk 1019-ben – 1031 előtt 12 évvel – a bencés rendi kolostort. Utalás lehet e név még Gizella királynénk dédnagyapjára is, akire Arnulf király a Morva ügyeket bízta, Liutpold őrgrófra, a dinasztia névadójára (850 k. – 907) pozsonyi csata) akinek fia Arnulf herceg, a Gonosz (890 k. – 937) akinek lánya volt Judit von Bayern (925- 990).  Férjével, I. Henrikkel együtt, mint alapítók, és Judit ottani apátnőként is a regensburgi Niedermünster kolostorban nyugszanak. Ők Gizella nagyszülei. A kegyeleti utalást ezen kívül vonatkoztathatjuk a Karoling – és Meroving királyok ősi családfájának Metzi-Szent Arnulf püspöki ágára is. Gizella királyné alkotásaiban mindvégig megfigyelhetőek az egymást kiegészítő értelmezések párhuzamos lehetőségei.

 A makett három fő részén olvasható feliratok építészeti és történeti adatokkal szolgálnak, a födém oldalán, a tető síkokon, és az alsó „oltár" táblán, illetve annak oldalán is. A gazdagon, ékkövekkel díszített negyedik oldal, az ünnepélyes modell nézet felirat nélküli. Az első oldal megnevezést is adó feliratának múzeumi olvasata: 1.) + REX ARNVLFVS AMORE D[E]I PERFECERAT ISTVD magyarul nagyjából a következő: "Arnulf király Isten szeretetéből végezte el a munkát, hogy az e szent hely ékességeként szolgáljon, hogy Krisztus mindenhol egyesítse tanítványaival".  Az eredeti felirat alapos értékelése során kiderült, hogy rövidítésekkel, egybeírásokkal és magyar írással vegyes latin szövegekkel van dolgunk. A jelentős hiányokat is pótló, saját olvasataim eltérő terjedelemmel és jelentéssel azonosítotttam, a következők szerinti, egyszerű jelzésekkel „+ REX ARNULF Ubi Salutem Aeternam  GIZ  Magister ORE PODIum PERIclum FECERAT ILLustravit Sanctus Loci ". Nyers fordításomban: „1.) + KERESZTES KIRÁLY ARNULFNAK – AMINT ÖRÖK ÜDVÖSSÉGÉÉRT GIZELLA MESTER-VEZETŐ MÁSÁT E DÍSZHELYNEK PRÓBAKÉNT ÁBRÁZOLTA – E BEMUTATOTT SZENT HELYET". A további folytatás: "2.) AHOL VÉGREHAJTANDÓ: A FŐPAPI DÍSZÖLTÖZETET A SZENT BAZILISSZÁK AZON A HELYEN ZAVARTALANUL… 3.)…ÍR GIZ – GIZELLA – ÍRÁSBAN MEGPARANCSOLT SZÁZADRÉSZT A VESZPRÉMI ÚJ KOLOSTORNAK, JÚLIA APÁCANŐVÉRNEK, ALKOSSON A SZŰZ MÁRIA OBLÁTUS RÖGVEST"

Röviden összegezve: Gizella királynénk a vezető alkotó mester, akinek műhelyében elkészült a „próbaként ábrázolt szent hely", azaz cibórium építészeti makettje, ami nyilván elfogadásra is került. A szöveg egyértelműen rendelkezik az ornátus – nyilvánvalóan a csula – haladéktalan készítéséről is. Júlia apáca vezetésével, Veszprémben, a Bazilisszák haladéktalanul kezdjék meg a munkát az oblátus ifjú leányokkal – akiket szüleik átadtak a kolostori nevelésre. A cibórium makettjének és a székesfehérvárott megvalósult építészeti alkotás azonosságának megállapításához viszonylag sok dokumentum áll rendelkezésünkre. Az 1080 körül íródott Szent István Nagy Legendájának sorai is méltatják a cibóriumot: „10./ ….magában a királyi székvárosban, melyet Fehérvárnak mondanak, ugyanezen örökké Szűz dicsőségére és nevére híres és hatalmas, csodálatos mívű bazilikát kezdett építtetni, a kórus falán tarka vésetekkel, márványlapokból kirakott padlóval. Aki ezt látta, szavaink igazságáról tanúságot tehet: számtalan fajta miseruha, oltárdísz és más ékesség van ott, az oltárok körül több színaranyból kalapált tábla, melyekbe a legdrágább kövek sorozatait foglalták; Krisztus asztala fölött csodálatos mívű cibórium emelkedik…"

A Szűz Mária prépostsági templomot feltáró-kutató Kralovánszky Alán az 1960-as évektől és Biczó Piroska 1993 óta folytatott kutatásai alapján meghatározható eredményekre alapozva jelent meg a Magyar Múzeumok 2001./1. számában Szabó Zoltán ügyvezető építész bazilikára vonatkozó építésztörténeti elemzése [1]. Elméleti rekonstrukciója során már 23 évvel ezelőtt megjelenítette azt a cibóriumot, amelyet most Gizella makettjeként is azonosíthatunk: „Az építészeti elméleti rekonstrukció István király testét – Hartvik püspök leírása szerint – a templom közepén „helyezték el fehérmárvány kősírládában". Az Alán által feltárt sír alját képező kemény (...) habarcspadozat megőrizte annak a (feltehetőleg fehérmészkő) lapokból összerótt 89 x 236 cm belméretű … kősírládának a lenyomatát, amelybe a király testét helyezték. Megmaradt az az alapozás (…) már méreténél fogva is túlnő egy szarkofág alapozási igényénél (…) Az a tény, hogy a sírt körülvevő alapozás keleti ill. nyugati fele a maga 89-89 cm -ével lényegesen vékonyabb, mint a már említett 122 cm vastagságú északi és déli falak, arra utal, hogy a sírépítmény teherhordásának iránya észak-déli volt. Ilyen elrendezés mellett az alkalmazható térlefedés fajták közül az egy irányban teherhordó síkfödém, vagy dongaboltozat jöhet szóba. A sír alján az 1970-71-es feltáráskor olyan sakktábla motívumos fríz darabja került elő, amely a románkori felépítményhez tartozott. (…) ugyancsak a románkori felépítményhez tartozhatott az a korinthoszias díszítésű féloszlopfő is amelyet Alán ugyanebben az évben talált a sírtól alig néhány méterre lévő „solium regni" (az ország trónusa) alapozásában. (…) a kialakult összkép egy olyan korinthoszias díszítésű oszlopokkal alátámasztott, cibóriumos felépítményt valószínűsít, amely síkfödémmel (esetleg vonóvassal kombinált dongaboltozattal) zárult. (…)"

Ha a modell méreteit és a székesfehérvári bazilikában feltárt méreteket egybevetem akkor azok pontos egyezőséget mutatnak. A makett méretei a múzeumi közlés szerint: 31x24 cm, magassága 59 cm. A székesfehérvári bazilikában feltárt, fenti elemzés szerinti befoglaló alaprajz: 414 cm x 333 cm. Egyszerű számítással, a makett és a megépített alkotás aránya ¼, valós építési eltérés = 3 cm.

Mi lehetett az a nagyon fontos és ünnepélyes alkalom amire a makett felirata is az ornátus elkészítéséről is rendelkezik a bazilikában kezdődő újabb építkezéssel párhuzamosan? Az éveken át tartó vizsgálataim során kialakult az a véleményem, hogy 1031-ben Szent István eszményeinek sorában, az állam és egyház önálló, de mégis egységbe forrott vezetésének fontos, évszázadokra kiható lépése történt volna meg Imre herceg uralkodásba vonása és az egyházi vezetésbe helyezésével. Szent István a mennybe felvett Szűz Mária tiszteletére prépostságot alapított Székesfehérváron, és a prépostság élére, az akkor már 14 éve Szűz Máriának felajánlott, oblátus fiát, Imre herceget akarta préposttá beiktatni.

Kezdjük mindjárt a koronázó palást dedikációjával: „INDICCIONE XIIII" kifejezés valós értelmezése hiányzik az eddig közölt olvasatokból [2]. Az INDICCIONE azaz INDICTIO (latin) = KIHIRDETÉS XIIII. éve, alapvető fontosságú értelmezésével most már: „E casulát István király és Gizella királyné készíttette és ajándékozta a Fehérváron lévő Szűz Mária egyháznak, a megtestesülés 1031. és A KIHIRDETÉS 14. ÉVÉBEN", tehát Imre herceg felajánlása után 14 évvel. Imre herceg e szerint 1017-ben lett oblátus, ami dátum egyezik Imre herceg és hitvesének szűz házasságuk kihirdetésével, és a veszprémvölgyi apácazárda alapításával is. (Ezzel kapcsolatban továbbiak: Kralovánszky Alán tollából [3] és Kéri Ádám és Várlaki Péter írásában [4])  

Ez új megvilágításba helyezik az események sorát és többek között a casula-koronázó palást „üzeneteit" is, mint ahogy a legalsó, vértanúk és szentek sorát is. Több kérdés is felevetődött már ezeknek az ábrázolásoknak kapcsán. „Az Árpádok országában a XI. századtól - Szent László király törvényei szerint (1092 Szabolcs zsinat) Pantaleon nem volt kötelező ünnep, amint Vince sem, Szent Kelemen sem és Szent Kornél sem. Szent Lőrinc (LAURENTIUS) alakja eltér a többitől, mivel maga előtt egy férfimellképet tart („egy alakot", püspökféle, Krisztus-fej?). Különös, hogy ezzel az ábrázolással lényegében senki sem foglalkozott, illetve azt egy javítási foltnak vélik." [5] Ez utóbbival kezdve, alapvető az is, hogy nem elsősorban „Lőrinc" a felirat olvasatának lehetősége, és az előzőek ismeretében egyértelművé válik a jelenet is, ami István királyunkat ábrázolja kezében fia, Imre herceg képével, felajánlva Őt, oblátusként. Egyébként a Pannonhalmán őrzött koronázási paláston, az ezen a helyen kiolvasható a felirat is "B.V.M.= Beata Virgo Maria – OBLATio, azaz Felajánlás Boldogságos Szűz Máriának".

A palást egész alsó sora, véleményem szerint inkább elfogadható értelemzés, hogy a préposttá beiktatott Imre hercegnek, illetve minden Őt követő prépostnak szóló segítők és erények megjelenítéseit láthatjuk. Kezdve ott, hogy a kereszt száránál Szent Istvánként azonosítható alak kezében nem országalma, hanem a hatalmas rovás „Ő" betűt formáló kontúrba foglalva a Szent Korona látható, mint a legfőbb hatalom megjelenítése, akinek csak alávetett uralkodója SEPHANUS REX, ahol a T betűt az őt követő ST. – szenttől is megkülönböztetve hagyták ki, és nem véletlenül.

Több – a mások által már felvetetteken kívüli – okból sem fogadható el a kereszt szárától balra látható alak Karácsonyi János 1907-ben kiadott Szent István Élete c. könyvében részletezett, Gizella királynéval történt azonosítása. Bár a felirat; GISLA REGINA sugallhatja ezt, de főként az új ismeretek birtokában, itt Gizella személyéről és a mögötte megjelenő támogatói egyházi háttérről kell gondolkodnunk. A leendő prépost az apácák, kolostorok szerzeteseinek, Gizella által jól felszerelt egyházi közösségek erejére is támaszkodhat.

A koronázási palást, alsó medalionokban foglalt jelenetsorát a fentiek szerint értelmezve és olvasva: A SZENT KORONA FENSÉGE – ISTVÁN KIRÁLY // SZENT ISTVÁN TANÚSÁGÁVAL // CLEMENS= KEGYELMES // ÉS MINT SIXTUS AZ ÉPÍTŐ // CORNÉLIUSI BŰNBOCSÁNATTAL // AZ OBLATA - A FELAJÁNLOTT – A LAUREA= DICSŐ- NCI= NOVUM CORPUS IURIS - ÚJ TÖRÉNYTÁRRAL ///// VÉRTANÚK(?) // ÉS COSMAS ÉS A DRÁGA ÉN PANTALIOMOM GYÓGYÍTÓKKAL // SZT. GYÖRGGYEL ÉS VINCENSIS KÍNJAIT ÁLLVA // ÉS GIZELLA KIRÁLYNŐTŐL FELSZERELT EGYHÁZZAL // BEGINÁKKAL. Pantaleinom; szentemnek hímezi az egyikük, talán éppen Penteléről átkerült kolostor lakója.

Bizonyosan állítható, hogy cibórium a koronázási paláston is látható! Az új azonosítással, a jelentős szakrális építési és a hímzési munkák párhuzamosságára is gondolva, a hímzett alak mögött, és nem a kezében látható „torony" képével azt a különleges, új cibóriumot azonosíthatjuk, ami a bazilikában is megépült. Az ábrázolásra tudtommal Bakay Kornél használja először a modell kifejezést, „Gizella jobb kezében egy templomtorony (Székesfehérvár vagy Veszprém templom-modellje?) van." [5] Egyébként a hímzési utasítás betűi ott is azonosíthatóak, és a megjelenített alak mögött lévő toronyba beírva jól olvasható: „uralkodó kölyke". Az új ismeretek megerősítik az eddig felvetett, Gizella alakjára vonatkozó. A GISLA REGINA felirat nem az ott kihímzett alak azonosítására készült, hanem a koronázási palást hímzési tervét, a beírásokat és a jelképek vázolt rendszerét figyelembe véve a cibórium és a felirat együtt jelképezheti Gizella egyházi felszereltséget biztosító tevékenységét, és az ebben közreműködő apácákat is.

E tanulmány kereteit túllépné az éveken át tartó elemzéseim teljes ismertetése az Arnulf cibórium és az Uta kódex [6] kölcsönösen értelmezett kor- és eredet meghatározásáról, viszont Gizella királyné kódex és cibórium makettjének azonos szerzőségére és a datálásra vonatkozó dokumentumokat figyelembe kell venni. A kódexet a Regensburg-Niedermünster kolostorának egykori apátnőjéhez, Utához kötik (Oda néven is említik) aki II. Szent Henrik – Gizella testvére – feleségének, Szent Kunigundának unokanővére, és 1025-ig volt apátnő. A Niedermünster kolostor Gizellának és családjának kiemelt jelentőségű kegyeleti helye, mert szülei Civakodó Henrik és Gizella, valamint a kolostor alapítójai között tisztelt, 985-ben elhunyt nagyanyját, Gonosz Arnulf herceg legidősebb leányát, Juditot is ott temették el.

A kódex Szűz Mária központi alakjával megfestett 8. lapja az Ottonian dinasztiáról és a kolostorban sororként jelen lévő Gizelláról szól, akinek két kiemelt helyen is szerepel a szokásos kézjegye. Láthatjuk az apátnőt („ABBATISSA") is, akit a feliratok alapján egyértelműen Niedermünster 1025-1052 közötti Heilka apátnőjével azonosíthatunk. Gizella dinasztiája; a Liudolf-ház (Szász-ház, Ottók) a legősibb német-római császári dinasztia, melynek tagjai 919 és 1024 között ültek a német királyi trónon. Nevükhöz fűződik a Német-római Birodalom megalapítása és közülük került ki az első négy német-római császár is. A kódexben megfestett „OTTO" monogram kiolvasható jelentése egyértelmű. A feltűnően kiemelt „XX", azaz római 20 jelölésre is tekintettel fejthetjük ki a monogram minden betűjét: ULTIMUS OTTONIAN MORTE ANNO XX. ANNUS = UTOLSÓ OTTONIAN CSÁSZÁR HALÁLA UTÁN XX ÉVVEL. Itt II. Szent Henrik császárról, Gizella bátyjáról van szó, aki 1024. július 13-án halt meg mint az utolsó trónon ülő Szász-ház uralkodója. Így az apátnő kezében, de Gizella kézjegyével ellátott kódex elkészültének idejét 1044-re tehetjük, ami után 1045-től 1065 -ig Gizella királynénk Passau-Niedernburg kolostor apátnője lett a haláláig.

Az előzőek és az evidens logika alapján, Gizella 1038 (Szent István halála) és 1045 közötti időszakra vonatkozó veszprémi várfogságának legendája szertefoszlani látszik, hiszen természetes, hogy Gizella a gyermekének, majd király férje halála után a családi alapítású regensburgi Niedermünster kolostorban lett apáca, ahol a kódexet készítette. Amikor Gizella a menyével együtt kolostorba vonult Szent István halála után, akkor vihette magával a híres Gizella-körmeneti keresztet is, amin a részletes elemzésem szerint, és egyébként is a mélyen hívő és tiszteletteljes Gizellára gondolva, a koronás királynő a Mennyek Királynője; míg Szűz Mária és a kereszt másik oldalán a meggyötört, fájdalmas apáca Gizella. Kiolvasható a kicsiny szobrocskákba írva: „ÉDES – NEKI SZENTEL, AKI AZ ŐVÉ – AKI ANYA SZERET – ÉN A TE ÉZED – AKIÉ AD GIZ". Anyák fájdalmában osztozó, apácává lett Gizella térdel a kereszt mellett. Fentieket támasztja alá a keresztre írt latin szöveg is, ami Trogmayer Ottó fordításában: „íme az üdv, ami élet/ És így általa vész a halál/ Önmagának s anyjának az üdvöt kérve/ Készítteté e keresztet/ Gizella királyné/ Bárki, ha elviszi ezt/ Örökre övé a halál."

A kódex Szent Erhard miséjének nevezett lapján látható az általunk elemzett cibórium is, ahogyan azt sok művészettörténész is már megállapította. További szerzői azonosságként ott van Gizella szokásos kézjegye, ráadásul a kódexre vonatkozó latin bejegyzéssel, a következő nyers fordításban: „A KÖNYVBÍRÁLÓ – A III. FESTMÉNYTÁBLA REND AZ ALÁBBIAK SZERINT HÁTSÓ ZÁRADÉKKAL ENGEDÉLY VAN – SZINTÉN PECSÉTES GIZ-GIZELLA /ILLUMINATOR/ KÓDEXFESTŐ ELŐAD VILÁG MEGVÁLTÓJA – ÚR BÉKÉMET." A lap Erhard emlékére is készült, ahogy az az ornátuson is olvasható: "SZENT ÖRÖKÖS ERHARDÉ A HELY…" Viszont a feliratok központjában a Krisztogram után "LICTOR- SZOLGÁJA Ő - ISTEFÁN - OPERUM - IUVAT // HASZNOS ALKOTÁS" olvasható a felirat keresztjében, megemlítve azt is", AHOL WOLFGANG SZENT ATYA: AZ ŐVÉ".

A kódexlapon az ostya közepén ott a Székesfehérváron feltárt, Géza fejedelem sírkápolnájának alaprajza is a cibórium, a törvénykönyv és a szent kehely mellett. Gizella királynénk építészeti kvalitását mutatja, hogy a kripta alaprajza is azonosítható. Ez a templom fejedelmi sírtemplomnak épült, amely egyben a fejedelmi család palotakápolnája volt. [7] 2019-ben a megújult templomtér Dr. Cser-Palkovics András polgármester és Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgató köszöntőivel és Spányi Antal megyéspüspök áldásával, Szent II. János Pál pápa tér nevet kapta, ahol a négykarélyos kápolna alaprajza is jól látható.

Imre herceg neve is olvasható a lapon, akit ministránsként ábrázolt Gizella. Szent János apostolra és Szent Wolfgangra is emlékezve: „AZ ÚJ TESTAMENTUM ÖRÖKÖSE: AKÜ AMOTT EVANGELISTA JÁNOS - SZENT WOLFGANG - KRISZTUSBAN és AKINEK: MEGBECSÜLÉS JÁR", a továbbiakban is magyarral vegyítve: „KÜCEIE ANUKÜAM AD KÜ ÉLO SUE A Soror TE PLebanus IRM". IRM, azaz IMRE, ahogy Horváth Jenő is kifejtette a művében: „Imre herceget általában a Henricus névvel illették; de nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy az Imre — és nem a Henrik — név nem a német császárral való rokonság, hanem az aquitáníai összeköttetések útján került Magyarországba. Ezt mutatja egyébként az is, hogy az aquitáníai trubadúrok később Imre magyar királyt az előttük ismerős Imre, de nem Henricus név útján magukénak tekintették."  Szent Wolfgang Regensburg püspöke volt, aki 971 táján misszionáriusként hazánkban is járt. Civakodó Henrik gyermekeit, Gizellát és testvéreit is ő nevelte Regensburgban, ahol a kódexírás és másolás kiemelkedő központját is létrehozta. A Szent Emmaram kolostorban temették el, és 1052. ben, tehát még Gizella életében – és talán jelenlétében is – avatták szentté.

A cibórium keretezett, süllyesztett részén látható ábrázolásokról 

Az oltárlap oldalának a szokásos rövidítésekkel és egybeírásokkal készült latin felirata: „AZ ÖSSZES JÉZUSI MEGTARTOTT KIRÁLYI HELY – ELRENDEL KIRÁLYI FENSÉGEDÉ – NOVEMBER 5-ÉN LENNIÜK KELL ÖRÖKLETES KIRÁLY KÁPTALANNAK – MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK (aki itt Szűz Mária, országunk patrónája) –  A SZERZŐ KIRÁLYI FENSÉGEDÉ – AZ ÁBRÁZOLÓ DICSŐIT – BEMUTAT BIZONY KEGYHELY- SZENTÉLY VAN ITT" Ahogy a Katolikus Lexikon is közli: „székesfehérvári társaskáptalan, fehérvári káptalan, kiváltságos prépostság: a székesfehérvári királyi bazilikában Szt. István király (ur. 997-1038) által Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére alapított káptalant". A káptalanok azoknak a világi papoknak a testületei voltak, akik a jelentősebb egyházi központokban a szerzetesekhez hasonlóan, bár azokénál lazább szabályok szerint éltek együtt, végezték az istentiszteletet és a lelkipásztori szolgálatot. November 5. pedig Szent László szabolcsi zsinatán, 1092-ben már úgy került rögzítésre mint Szent Imre ünnepe. [5]

Az oltárlapnak nevezhető tábla mind a 22 mezőre osztott boltíves ablakának részletes elemzése elkészült, de itt csak néhány „képre" utalnék röviden. Szent Pál és Szent Péter apostolok után a megfeszített Krisztus keresztfája alatt balról egy apáca, míg jobbról egy tonzúrás szerzetes látahó. Valós elemzéssel a következők olvashatóak: „Ó MÁRIA KIRÁLYNŐ – KIRÁLYI KÖNYÖRGÉS" és Krisztus lábánál: „ISTEN FÉNYE AZ ÖVÉ – FELAJÁNL IRM", azaz Imrét. Itt is egyértelművé vált, hogy Gizella fia Imre herceg is felajánlott, egyházi rendet is felvett oblátus volt, és a kereszt másik oldalán a szűz házasságukban fogadalmat tett hitvesével együtt láthatjuk. Jobb oldalt, az utolsó ablakban Gizella tollat forgató, önmaga alkotói alakját és felette leányát „AGNETIS – A Ő ÉN…" jelenítette meg. Árpádházi Ágota így már bizonyosabban Szent István és Gizella gyermekének fogadható el, akit a Normandiai ház alapítójának tekintenek. Ebben a sorban vannak ADALBERT, BERNARD itt nem részletezett szövegekkel ellátott képei is, míg bal oldalt STEPHAN, majd RÉKÜ és az ATTILA leszármazott ED, valamint ŐZIKÜT, „akit SZŰZ MÁRIA „tesz" az Ő kolostorába" képek.

Őzikü – vagy Ő-ZIKÜ – Szent Imre herceg szűz házasságú hitvesének emlékei Kínában is megtalálhatóak. Őzikü Békegyermek volt, ahogyan azt már korábban sikerült azonosítanom. A híres Chanuan békeszerződést 1005-ben írták alá az Északi Song-dinasztia és a Liao -dinasztia között, ami évszázados viszonylagos békét hozott, és ekkor került Őzikü, nyilván “cseregyermekként" a másik fél császári udvarába. A két császári család elismerte egymás egyenlő státuszát. A kínai Song dinasztia házában igen megbecsült és szertett volt, ahogy a nevével ellátott csodálatos jade sárkányos díszeket ma is láthatjuk a Shanghai Múzeumban. A híres fekete kő felirata is egyértelművé teszi származását: „Őzikü Ed, Öned, Álmos, akié; és kér, békét ír, Ad ő Liao", amit ma is láthatunk Kaifengben. Abasáron és Mongóliában, az Abák rokoni kapcsolataira is rávilágító kutatások nyomán most váltak értelmezhetővé számomra a korábbi vizsgálataim eredményei. Gizella által több helyen is említett Aba az őt illető országrészt /TERE/ Őziküre testálta. Őzikü, Imre herceg későbbi hitvese, Álmos leszármazottként, “LIAO CSÁSZÁRI GYERMEKKÉNT" került a Song-dinasztia császári udvarházába. Talán a régészeti kutatók azonosítani tudják majd feltevésemet, miszerint Abaoji, akinek posztumusz templomi neve Liao- császár, az Aba nemzetség egyik ősi tagja lehetett. Abaoji (872-926) Dél-Mongóliában született, a kínai Liao-dinasztia alapító császára lett 916-ban. Abaoji khitán uralkodó 924-ben kiterjesztette befolyását a Mongol-fennsíkra és Belső- Mongólia, Észak-Kína és Dél-Mandzsúria területeit is meghódította.

A Magyar-Mongol Tudományos Együttműködés keretében végzett régészeti ásatásokról közleményeket olvashattunk és láthattunk is tudósításokat. Gelegdorj Eregzen a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatója és a Magyarságkutató Intézet, Makoldi Miklós igazgató tájékoztatóival együtt, Neparáczki Endre archeogenetikai és Obrusánszky Borbála közölt – elsősorban a mongóliai Ar Gunt ásatásokra vonatkozó – régészeti kutatói eredményei alátámasztják a fentieket [8], de a további fejtegetések nem lehetnek illetékességeim.

Gizella kódexében többször is találkozhatunk ÖZIKÜ alakjával, aki a képek tanúsága szerint is mindenben segítője volt. A kódex 87. lapját a vele együtt kolostorba vonult, hű menyének készítette. A lap bal oldalán olvasható: „+ KERESZT- EST – IDE, AKI: TISZTA – ÖRÖKÖSÖM – KINCSEM".  A lap közepén láthatjuk ÖZIKÜ beírtan megnevezett bájos apácát. A köré írt feliratszalagban: „+KERESZT ITT – ISTENFÉLŐ – KÖZÖSSÉGI ÉLET / A LEHŰSÉGESEBB FÉRFI KIRÁLYI FELSÉGEDÉ – AKI MOSOLYOG OKSZERŰ TANÍTÁSAIMON / FÁTYOL KRISZTUSNAK" és fölötte pedig Imre hercegre utaló sorokkal: „ÉL AKÜ KÖZBENJÁRÓ DOKTOR PLEBANOS – FIATAL – AKÜ ISPÁN – ÚJRA FELTÁMAD – BEAJÁNL MERTHOGY AZ ALÁBBIAK SZERINT FELIDÉZVE LEO = OROSZLÁN A PAPSÁG MÁRTÍRJA – FÉNYESSÉGED JÓ JELLEL IFJÚ NEKÜNK AJÁNLOTT, (nehezen olvashatóan:) KÖLYKÖM – BÉKE".

Oroszlán képében, a Bibliát karmai közt tartó Imre herceg glóriát nyújt le a mennyekből Őzikü fejére. Őzikü kezében a bosszú kardja megolvadt, és inkább hangszerré vált, talán utalásként az ő egyházi zenei alkotó tevékenységére is. Gizella többször leírta esküjét a békére, hogy nem tesz bosszút fia gyilkosán, és megnevezte Imre herceg gyilkosát több helyen is, és a kódex Szent Erhard lapján is; aki TAS, ill. máshol TASI. Nem csak megnevezi, de utal a büntetésére is: „TAS PAENITENS = BŰNBÁNÓ – NEC= NEM IS – NORMA AGENDI = A TÁRGYI JOG". Első pillanatban helytelennek tűnik, de TAKSONY (931-973) latinul TOXUN – TAXIS: TAS, akinek fiai Géza (945-997) és Mihály (955-990) ez utóbbi fia pedig Vazul (990-1037). A Képes Krónika is egyértelműen párhuzamos történésként ábrázolja Szent Imre herceg sírba tételét és Vazul megvakíttatását- amit törvényes bírósági ítélet rendelt el.[9]

Szent István – és Gizella is az esküjével – a Magyar Királyság jövőjének biztosítása érdekében a vaddisznó támadással elfedett, bizonyosan nem Biharban történt, Imre herceg meggyilkolásáért enyhe bírói ítélettel, Vazul fiainak külföldre menekítésével, már tudhatjuk, hogy eredeti szándékával is egyezően biztosította a trónutódlását. István király a fiát, szűz házasságában menyével együtt korábban kihirdetett Szűz Máriának felajánlással /INDICCIO XIIII./ Székesfehérvár prépostjaként a Szent Korona legfelsőbb hatalma alatt az egyházi és állami vezetést egybefonva, de mégis külön működéssel kívánta létrehozni, és így tovább örökíteni. Imre herceg halálának eseményei valószínűleg az egykori bazilisszák Pentele-monostora és a Duna túlpartján lévő Tas nemzetségi központ közelében, talán éppen Rácalmás Szentkút 1074-ben is említett helyén történtek meg.

A timpanonokon lévő ábrázolások: A – AGNUS DEI /B – SAS (Szent János jelképe) – TURUL / C – GÁBRIEL ANGYAL és az az utáni D – ISTEN KEZE – MANUS DEI, Isten hatalmának, elsősorban mint Gondviselés ábrázolása teljes formai azonosságot mutat a kódex 7. lapján ábrázolt központi Isteni Kézzel, ismét bizonyítva az azonos szerzőséget. Ez a lap a Szent István halála utáni helyzetet illusztrálja, a koronára áhítozó „PÉTEREM" bal oldalt, jobbra az eddig nem ismert nevű feleségével „TERÉZ". A felső képben Gizella kitárt karjaival az isteni gondviselésre, a középső Isten Kezére mutat. A körülötte lévő felirat is további bizonyítékokat ad: + DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! SZAKADATLANUL ANNYIAN – 100 ARCÁTLAN ATYFISÁG / ESEDEZ / Sacrum Apostolicum Episcopus Wespremiensis + / SZENT APOSTOLI PÜSPÖKNEK A VESZPRÉMI + EGYHÁZNAK / FEDDHETETLEN, SZENTSÉGED - ABÁÉ TÉR- ORSZÁG - NEM ÖVÉ / EGYEZSÉG KETTŐS KÖTET / Ave + Basilianus Ordo + / ÜDVÖSSÉG KRISZTSUNAK + BASILITA RENDÉ + AMEN". Aba Sámuel 1044. július 5.-én hunyt el, ami dátum megfeleltethető az OTTO monogramból is kiolvasott 1044- es kódex elkészültét jelző, aktuális dátumnak. A korábbiakkal egyezik az is, hogy Aba uralkodói részét Őziküre testálva az a Bazilisszák birtokában tudható.

Imre herceg halála megtörte a szent királyi családunk uralkodói törekvéseinek távlatos történelmi lehetőségeit. A bazilikában a megépült cibórium továbbra is nagyon fontos, központi jelentőségű, ahogyan Szabó Zoltán vezető építész ezt is kitűnően megfogalmazta 23 évvel ezelőtt [1]: „A XII. századi átépítések alapvetően megváltoztatták a bazilika tartószerkezeti rendszerét. Úgy tűnik, hogy az ekkorra keltezhető fehérmészkő pillérmagok által a templomterébe vetített új szerkesztési elvek a Szent István kultusz teret és környezetet formáló szerepénekerősödését tükrözik. Amíg korábban a belső támaszok elrendezésével nem vették figyelembe a templom geometriai középpontját, addig az új koncepcióban a tartószerkezet elemeit az ebben a központban lévő sír helyéhez igazították." Az eddigi, de az újabb lehetőségekkel gazdagodott további ásatási és építészeti kutatói munka a Nemzeti Emlékhely kialakításához is újabb távlatokat nyithat.

A kódexben Gizella és Őzikü egy másik építészeti alkotásának makettjét is láthatjuk, amit az eddigi azonosításaim szerint a Regensburg Niedermünster apátság ekkortájt épített új a nyugati előcsarnokához készítettek. Dr. Christof Flügel Regensburg Niedermünster kolostoránál folytatott ásatások alapján készített virtuális rekonstrukcióján is beazonosíthatjuk a még fedetlen részt és a kódexben be is jelölt Gizelláék házrészét is.

A kódexben mindennapi életük eseményei között látható az a kis kohó is, ahol az ötvösmunkákat is el tudták készíteni. Igazán kedves képen ott láthatjuk Őziküt és Imre herceget beszélgetve, egy istállóban, palánkkal elválasztva egymástól, fogadalmukat betartva.

Végül is visszatérve Szent Arnulfhoz (582-641), akinek ereklyéjét a székesfehérvári bazilikában 1031-re tervezhették elhelyezni, a további eseményekről is szót ejthetünk. A tragikus eseményeket követően nyilvánvaló volt, hogy az Imre hercegnek készített casula, az eredeti szándék szerint is, a Székesfehérvári Bazilika tulajdonába került. Hogy hogyan került Metzbe Szent István casulája azt a következők szerint rekonstruálhatjuk. Szent Arnulf Metz püspöke volt, és 717-től az ő nevét felvett apátságban temették el először. Nagy Károly családjának temetkezési helyét is ott jelölte ki. 1789 és 1799 között az apátságot elfoglaló francia forradalmi tüzérség nem csak az uralkodói sírokat rombolta le, de megsemmisítette Szt. István híres Metzi casuláját is. A casula oda kerüléséről többen is írtak. Voltak, akik uralkodása első évtizedében Gizella királynéval együtt XVII. János pápának ajándékozott palástról írtak. Mátyás király (Beatrix) megbízott krónikása; Pietro Ranzano 1480 körül, XVIII. János pápának küldött ajándékként írta le, az 1007-es magyar uralkodói követség római tartózkodás dátumára hivatkozva. Sipos Enikő; Eucharisztia és Úrvacsora c. művében a Metzi casula rövid leírását is adja, de azt részletesen nem elemzi. Kisné Portik Irén, Örökségdíjas néprajzkutató által vezetett Gránátalma Egyesület el is készítette és Gyergyószentmiklóson be is mutatta az általuk hímzett Metzi casula „mását". Gizella vezetésével készített Szent István casulájának sok kérdőjeles hagyományát is árnyalhatják az új vizsgálati eredményeim.

A rajzokkal és rövid jegyzetekkel ellátott, fennmaradt dokumentum, három nyelven; latinul, franciául és magyarul, MAGISTER KRÓNIKÁS – ÁBEL írta. Úgy vélem azonosíthatjuk az ábrázolt casulák történetét is. A feliratokat az alábbiak szerinti olvasattal részletezhetem: „SZENT ISTVÁN MISERUHÁJA, amit ADAT: NÉV SZERINT/ XVII. JÁNOS SZÁMÍTÁS SZERINT / 1001.", tehát az adat szerint Szent Istváné, de csak számítás – a rövidített VENIT CALCULU - szerint XVII. János pápáé!

A másik: „ELMONDÁS SZERINT NAGY KÁROLY CASULÁJA / SÓ FEHÉR HÍMZETT / ARANY" (SÁRGA rátétes palást.) A - FELIRAT / CSÓKOLÓZÓ SZARKÁK EGY / EMS = Emeritus Sacrum = Ősi szentség / EZÜST ÖNTVÉNY ~ GYŰRŰ / jegyzet alatt olvasható a legfontosabb felirat: "+ SACER SACRAMENTUM: UNGORORUS REX ELUS DILECTA SIBI CONNEXI CONSECTRATRIX",  azaz: + KERESZTRE * SZENT ESKÜ: * / MAGYARSÁG KIRÁLYÁNAK AZ Ő GISLA KEDVES MAGÁNAK CSATLAKOZÓ – HŰ KÖVETŐJE: *

Az alatta lejegyzett feliratot valószínűsíthetően később hímezték, az azonosíthatóság miatt a latin olvasattal itt is: „MITTUN HAEC MUNERAri DOM NOvus APostolicus Locum SaCra Ordinatio / IESUS OBLATIO +HIC / IOHannes Sectatoris", azaz: „ELKÜLD = EZZEL ITT AJÁNDÉKOZ = SZÉKESEGYHÁZAT = ÚJ APOSTOLI HELY FELSZENTELÉSÉRE = JÉZUSNAK FELAJÁNLÁS + KEGYELET ITT / JÁNOS + BIZALMAS HÍVE".

Gizella casulára hímzett bensőséges esküje, és az 1001-es adatolt dátum alapján a casulát eredetileg István királlyal közösen megtörtént koronázási ünnepségre készíthette Gizella a nővérekkel, amit a későbbiekben az elkülönült szövegrész szerint 1031-re átalakíthatott. Ekkor már a királyi székesegyháznak ajándékozva, az új apostoli hely felszentelésére küldi azt, és még nem a pápának. Az 1031-es ünnepi, cibórium felszentelésre és beiktatásra várhatták a régi magyar kapcsolatokkal rendelkező, XIX. János pápa megbízottját „IOHannes Sectatorist" is, aki nem lehet más, mint Odilo, azaz Cluny Szent Odilo apát (962-1049). A krónikás is megjegyzi, hogy csak hagyomány fűződik ahhoz, hogy Nagy Károly casulája van Szent Istváné mellett. Ezzel szemben a „Sófehér" palást vélhetőleg Gizella koronázási palástja lehetett. A középkori jogszokás szerint István királlyá koronázásával együtt történt meg Gizella királynévá koronázása. A két casula együtt kerülhetett Metzbe, a Szent Arnulf monostorba, tekintettel az innen elhozni szándékozott Szent Arnulf ereklyék elmaradt elhelyezésére, és így végül is valóban ajándékozással kerülhetett oda, de Imre herceg halálával, a tragédiába fordult ünnepség után. Tehát három királyi casula készülhetett 1031-re. Az egyik az új préposti beiktatási casula Imre herceg részére – a koronázási palást – a másik kettő pedig Szent István és Gizella korábban már a koronázáskor használt, de erre az alkalomra megújított két casulája. A véleményem szerinti Gizella palástján látható csavart kereszt az elhelyezett sasok formáival is Gizella passaui, első, eredeti sírlapjával mutat analógiát.

Gizella sírját Passauban sokan felkeresik, de még adósak vagyunk csodálatos, elkötelezett, és hű, Magyarország és annak egyházi életének szó szerinti gazdagítása miatt is. Boldog Gizella, mondanám itt is, de hivatalosan még mindig nem avatták boldoggá! Mintegy 250 év után talán új lendületet adhat e cikk is Gizella királynénk boldoggá avatásához. Koller Ignác, 1762-1773 közötti veszprémi püspök- főispán kezdeményezése, XIV. Kelemen pápa halasztó levele, Koller Ignác halála, a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk miatt Gizella szentté avatásának folyamata megszakadt. 1975-ben a passaui egyházmegye engedélyt kapott Gizella királyné saját miseszövegében a „Sancta Gizella" megnevezésre.9

Szent István által alapított veszprémvölgyi bazilisszák zárdájának fennmaradt falai Gizella királynénk emlékét is őrzi. Az akkori helyreállítás részeseként is indokolt legalább megemlítenem a veszprémvölgyi apácakolostor és a jezsuiták barokk templomának műemléki helyreállítását. Az 1999-ben megkezdődött ásatás, kutatás olyan pontos feltárásokkal, felmérésekkel készült, hogy szinte Gizella lábnyomát is láthatóvá tették. A kiviteli terv szintű engedélyezési kertépítészeti tervek készítése során fogalmazódott meg az egykor volt, megidézett múlt illúziójának lehetősége a békés zárdakert virágainak színeivel, illatával és a lepkékkel együttesen, mint egy „Virág-lepkevölgy". A vizuálisan és használatában is elválaszthatatlan déli területrészen a közeli Veszprémi Állatkert funkcióját is kiegészítően alakulhatna ki ez az élőhely bemutató. A tórendszer és a Séd patak környékén szakértők bevonásával vízi és vízparti növénytársulásokkal sokszínű ökotópok alakulhatnak. A madarakat télen is tápláló növények további telepítésével „énekes barátaink" száma is növekedne. A sétányok és részben a vízfelszín fölé épített előadói pódium is az egykor volt különböző művészeti ágak megidézését is lehetővé tennék. Szinte folyamatos az újabb törekvés a történeti helyszíneken az egykor volt „idő" megidézésére, vízcsobogással, különböző korok zenei élményeivel, mint ahogy azt a Kert Hangjai címmel az Óbudai Társaskörben 2004-ben megrendezett kiállításunkon be is mutattuk.

Ez az igen rövid tanulmány is érzékelteti, hogy a Gizella királynénk műhelyében készült alkotások elemzése távolabbra is mutatnak. Az eddigi kutatási eredményekkel egyezően, helyenként azoktól eltérően, de az automatikus meghivatkozások évszázados hagyományain túli kutatásokkal is igen sok műkincsünk vár további elemzésre. E cikkben nem részletezhető minden, de minden állításom mögött objektív bizonyítások sora áll rendelkezésre.

2024.11.03.
Kiss József
Kós Károly díjas ny. okl. táj - és kertépítész, műemlékvédelmi szakértő

JEGYZETEK:

[1] Szabó Zoltán: Találkozások Szent István és Szent Imre sírja körül, In memoriam Kralovánszky Alán / Magyar Múzeumok 2011/1. – Volume 7. No. 1. / p.1. – 6.-9. / elérhető PDF
[2] Karácsonyi János, 1907. Szent István Király Élete, V. fejezetben az „adókivetés 14. évének" írja.
[3] Magyarságkutató Intézet (A KIRÁLYI ÖL HOSSZA) Budapest, 2020// Kralovánszky Alán a bazilika régész kutatójának 1990-ben írt ismertetőjéből p.92-93
[4] Kéri Ádám egyetemi tanár Magyar Képzőművészeti Egyetem- Dr. Várlaki Péter egyetemi tanár Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem: Szent István király palástjának rekonstrukciója és ábrázolási rendszere PDF
[5] Bakay Kornél; A Keresztény Magyar Királyság Koronázási Jelvényei / vmek.oszk.hu / p.261, 262, 64 
[6] Uta Codex, München Staatsbibliothek Ms. Clm. 13601. folio 1v.
[7] Kozák Károly: Közép-Európa centrális templomai (IX—XI. SZAZAD, Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. Veszprém, 1984.) Kralovánszky Alán és Kozák Károly vonatkozó tanulmányai adnak tájékoztatást a kápolna feltárásáról, alaprajzáról és ezek értékeléséről. 
[8] MKI közleményei és a Szent Kelet Vesztett Varázsa, befejező epizód, Bayer Zsolt-Kálomista Márton
[9] Szántó Konrád OFM; Boldog Gizella Első Magyar Királyné Élete, Ecclesia, Bp. 1988.