Átadták a 2011-es év Ezüst Ácsceruza Díjait
Ma adták át ünnepélyes keretek között a 2011-es év Ezüst Ácsceruza Díját, melyet idén Csontos Györgyi és Csontos János, valamint Patartics Zorán kapott.
Csontos Györgyi építész, Csontos János költő, újságíró, filmrendező. Testvérek.
Méltathatnánk mindkettejüket hosszan külön-külön is, ezt a díjat azonban közösen, közös munkáért kapják. Vitathatatlan, ha bárki azt hallja, hogy Csontos testvérek, építészeti sorozatok jutnak eszébe, s ha van építészeti sorozat az “Unokáink sem fogják látni” és az “Unokáink is látni fogják” mellett, amire mindenki emlékszik, akkor az a “Tizenkét kőmíves”, a Csontos testvérek dokumentumfilm-sorozata.
S méltán emlékszünk rá. Olyan vállalkozás volt ez, amely nem csupán bemutatta a szakma nagy teremtőit, de kísérletet tett annak a szellemi evolúciónak a felfejtésére is, ami az egymásra következő tervezőgenerációk tevékenységében óhatatlanul jelen van. S tették mindezt úgy, hogy nézők ezreit tudták leültetni a képernyők elé, szakmabelieket és civileket egyaránt. Beszélnek róla (kevés kritikai hang hallatszott), újra és újra előveszik, már saját történetét írja. A nyilvános vetítésekre szervezett beszélgetések rögzítésével könyv, DVD született, jó értelemben mondhatjuk, hogy “közbeszéd” tárgya lett.
Tucatnyi színvonalas, nem szakmai közönség számára is emészthető építészeti témájú filmet tudhatnak magukénak, s általuk tudhatunk magunknak mi is. Ez a díj köszönet, és egyben szolgáljon emlékeztetőül, hogy ennek a munkának soha nem lehet vége, fontosnak, szükségesnek tartjuk és számítunk rá. Gratulálunk!
A “török tükör” egy darabkájában felvillant számunkra Pécs városa, ahova épp tartunk. Merthogy a következő díjazottunk egy tehetséges pécsi fiatalember, Patartics Zorán építész.
Tervezői munkája mellett az 1998-ban induló Pécsi ECHO c. kritikai szemle alapító szerkesztőjeként és állandó szerzőjeként vált ismertté. A lap, melynek 2009-ig meghatározó személyisége volt, jelentős elemző és véleményformáló szerepet töltött be a város kulturális-művészeti életében, és bátran mondhatjuk, hogy bár Pécsett adták ki, országos jelentőségre tett szert. Jól bizonyítják ezt Pásztor Erika Katalina, az építészfórum egyik alapítójának szavai: “Az építészfórum.hu az országos kulturális folyóiratok között megkerülhetetlen szakmai tartalomként ismerte meg az ECHO építészeti rovatát, így megállapodásunk keretében több cikket is átvettünk közlésre.”
Patartics Zorán ízig-vérig építész, minden írása, megmozdulása árulkodik az építészetért érzett felelősségről, ugyanakkor példaértékű az az energia, amit a város, a közösségi tér kialakítása, működtetése érdekében kifejt. Ír, honlapokat működtet, vitaesteket szervez az Európa Kulturális Fővárosa projekthez kapcsolódva, az “Építészet és Kontextus” programsorozat keretében, melynek célja többek között, hogy “a közönség szélesebb rétegei számára is értelmezhetővé váljanak a kortárs építészet jellegzetes tendenciái”.
Igényesen, érthetően elemez, véleményez, kritizál, provokál, talán nem is mindig népszerű, de mindennek origója, amely minden írásán, tevékenységén átsüt, az elkötelezettség a szakma és a közösség iránt, egyfajta akarat a közös gondolkodás megteremtésére. És ez az akarat tisztelendő. Köszönjük és kívánjuk, hogy mindig legyen elég ereje és energiája ennek a munkának folytatásához! Gratulálunk!
Az egyébként is oldott hangulatban zajló díjátadót idén Horváth Viktor író, költő, műfordító felolvasása kísérte. A végére jutott az erre az alkalomra írt meglepetés-verse:
Ezüst Ácsceruza
Rajzolj klasszicista szimmetriákat,
börtönt vagy gótikus mérműveket,
plázát vagy templomot, s ha űz a bánat,
ne félj megnyomni a grafithegyet;
rajzolj nosztalgikus sztálinbarokkot,
stadiont, luxuskupit, várfalat,
írhatsz novellát, és jó, ha tudod, hogy
csinálhatsz bármit, a cerkád szabad.
Lehet piac vagy posztmodern traverzek,
és antik oszlopok akantusza,
vagy ha azzal az Édent visszaszerzed,
szennyvíztelep, vagy szoftverek kusza
hálózata; vagy firkálj vele verset;
segítsen az Ezüst Ácsceruza!
Horváth Viktor
