Átadták a 2020-as Napfény-díjakat
Idén negyven éve adták át először a természetes fény pozitív hatásának kutatásáért, építészeti környezetbe való integrálásáért járó Daylight Awardot, azaz Napfény-díjat – mégpedig nem másnak, mint Jørn Utzonnak. Az évforduló tiszteletére idén három kiválóságot ismertek el a díjjal: Juha Leiviskä finn építészt, Henry Plummer építész-fotográfust és Russell Foster neurológust.
A Daylight Award a természetes fény emberi egészségre, jóllétre és a környezetre tett hatásának pozitív kutatási és gyakorlati alkalmazását díjazza. A természetes személyek számára adható, 100 000 EUR pénzjutalommal járó elismerést a Villum Fonden, a Velux Fonden és a Velux Stiftung alapítványok együttműködésében adják át kétévente, két kategóriában: a kutatásért és az építészetért. 2020-ban azonban rendhagyó módon három díjazottat hirdettek ki: az elismerés alapításának 40. évfordulójára életműdíjat is átadtak.
Építészeti kategóriában a 2020-ban Napfény-díjat Juha Leiviskä finn építész, designer, a kortárs finn építészet kiemelkedő alakja kapta. A zsűri értékelése szerint munkái a napfény integrált kezelésének egyedülálló képességét tanúsítják, kombinálva a funkcionalitás elvárásait, az érzelmi töltetet és a fényt mint téralkotó elemet. Leiviskä munkája a napfény alkalmazásával kapcsolatban különösen aktuális ma, amikor az építészet a környezettudatosság, a természeti erőforrások egyre érzékenyebb kezelésének irányába mozdul el.
Leiviskä első jelentős épülete az 1960-as évek végén, Bertel Saarnióval közösen tervezett városháza Kouvolában. Nemzetközi ismertséget a következő évtized során emelt egyházi épületeivel szerzett, de a számos templom és gyülekezeti ház mellett életművének részei magas minőségű lakó- és társasházak, egy könyvtár, egy nagykövetségi épület, valamint egy jeruzsálemi kulturális központ. Építészete visszafogott, emberi léptékű, megnyugtató és optimista; emberbarát és finom anélkül, hogy dominálni vagy elképeszteni próbálná az érkezőt – olvasható a zsűri méltatásában.
Leiviskä templomai a napfény használatának mesterművé munkált eszközei. A fény használatában fontos előképet jelentenek számára a bajorországi barokk templomok, különösen Balthazar Neumann Vierzehnheiligen-temploma, ortogonális kompozíciói viszont a De Stijl alkotói elveit visszhangozzák. Munkásságára a zene, különösen Mozart munkái, szintén nagy hatást gyakoroltak. Leiviskä fénykezelésének ismertetésénél természetesen nem lehet elvonatkoztatni a skandináv erdőségek természetes fényviszonyainak hatásától, különös tekintettel a lombkoronán átszűrt fényhatásokra. A zsűri méltatása szerint az építész munkásságában a fény a tér rétegzett építésének eszközeként jelenik meg, speciális érzékenységéről pedig a színezett felületek reflexióit emelik ki.
A finn építészt 2015-ben díszdoktorrá avatta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, ekkor az Építészfórum is interjút készített vele, 2017-ben pedig egy újabb művét is részletesen bemutattuk.
A kutatási eredményekért járó Napfény-díjat 2020-ban Russell Foster neurológus szaktudósnak ítélték. Foster a University of Oxford Nuffield Szemészeti Laboratóriuma, valamint a Neurológiai Intézet alvástudományi kutatásainak vezetője, több mint kétszáz tudományos publikáció és négy ismeretterjesztő könyv szerzője. Tudományos kutatásainak fókuszában a cirkadián ritmus megértése, az alvás-ébrenlét időszakának változásai állnak; legfontosabb tudományos felfedezésének a szem részeként működő, fényérzékelő sejtek azonosítása tekinthető.
Az idén kivételesen átadott életműdíjat Henry Plummer építész, író, fotográfus kapta. Az MIT-n, Kepes György tanítványaként diplomázott Foster, az építészettörténetet és tervezést tanított a University of Illinois Urbana-Champaign oktatójaként, a fény kutatásának szentelte életművét. Munkásságának egyszerre szerves, egymástól elválaszthatatlan része az elmélet és a gyakorlat, amelynek eszközeire egymás kiegészítéseként tekint.
„A szavak a fénnyel kapcsolatos ötletek és gondolatok, megfigyelések és elemzések vizsgálatát jelentik, a képek pedig magukat a jelenségeket mutatják be. Ennélfogva a fotográfiák nem a szöveg illusztrációjaként, hanem önmagukban is a vizsgálat sajátos módozataként értelmezendőek, amely az építészet metafizikai aspektusaira fókuszál – márpedig ez nagyrészt a szavakkal leírható tartományokon túl értelmezhető csupán" – mondta Plummer saját munkásságáról.
Plummer munkásságának jelentőségét annak nemzeteket és kultúrákon átívelő, illetve a társadalom rétegei között közvetíteni képes jelleme adja. Számos publikációja kötődik a japán építészethez, többek közt a japán Architecture + Urbanism folyóiratban, de behatóan foglalkozott a skandináv építészettel, a shaker építési hagyományokkal, illetve Le Corbusier munkásságával is.
A 2020-as Daylight Award zsűrijének tagjai Marilyne Andersen építész, a lausanne-i EPFL fenntartható építési technológiai professzora, Anne Lacaton építész, a párizsi Lacaton & Vassal Architectes alapító vezetője, Aki Kawasaki, a Lausanne-i Egyetem Jules Gonin Szemészeti Kórházának biológiai és orvostani oktatója, Juhani Pallasmaa finn építész, valamint Koen Steemers holland építész, a University of Cambridge Építészeti Karának fenntartható design professzora voltak. A zsűri elnöki tisztét James Carpenter amerikai építész, designer töltötte be, aki 2016-ban és 2018-ban is részt vett a bírálatban.
Az 1980 óta odaítélt Daylight Award korábbi díjazottjai között Jørn Utzon (DK) (1980), Henning Larsen (DK) (1987), Bob Gysin (CH) (2007), Richard Perez (USA) (2008), Peter Zumthor (CH) (2010), James Carpenter (USA) (2010), a Lacaton & Vassal (F) (2011), a Gigon & Guyer (CH) (2012) valamint a SANAA (JP) (2014) is szerepelnek.
