Átadták a Pünkösdi ligetet a Tihanyi Bencés Apátságnál

A napokban avatták fel a Pünkösdi liget nevű tájépítészeti alkotást a Tihanyi Bencés Apátság oldalában, mely Herczeg Ágnes, a Magyar Kertörökség Alapítvány elnöke, és az általa vezetett Pagony Táj- és Kertépítész Iroda tervei alapján valósult meg. A projektet Major Eszter Anna üvegművész, Kamera Hungária-díjas szerkesztő mutatja be.

„A kert egésze, a szépsége egy év alatt úgy tárul föl, hogy közben el is múlik. Az ember élete is ilyen." Csányi Vilmos biológus, etológus, író gondolata szívfájdítóan szép és igaz. A minket körülvevő természet csakúgy, amint az épített, tervezett, alakított táj, egyéni és kollektív sorsfonalunkat mintázza. És a párkák, melyek szövik, csillagászati, környezeti meghatározottságuk mellett és ellenére, éppen úgy lehetnek a Teremtő angyalai, amiként magát a kerttervezést is tekinthetjük filozófiának: mint a hely szellemének bölcseleti megismerése. Alkotás, melyben az ember és a teremtett világ kapcsolódik egymáshoz valamiféle ősi harmóniára törekedve. Mintázva életciklusokat, hangulatokat, érzéseket, leképezve nyújtózó nyári délutánokat, könnyhullajtó őszi napokat, gondtalan, vibráló élethajnalt, delelőt és a napnyugta nosztalgiáját. A kert minden. A kert az élet. Elmúlás és feltámadás.

Talán nem véletlen az élet, a feltámadás, a teremtés szavak önkéntelen felbukkanása egy olyan érzékenyen és strukturáltan alkotott zöld terület kapcsán, mint a napokban ünnepélyes keretek között felavatott Pünkösdi liget, a Tihanyi Bencés Apátság oldalában. És mivel úgy tartják, a véletlen: Isten álruhában, bízhatunk benne, hogy a kereszténység egyik legnagyobb ünnepéről elnevezett művészi kert szükségképpen az építészet alázatos és szüntelen törekvése valamely felsőbb rendezői elv irányába. A Herczeg Ágnes kertépítész vezette Pagony Táj- és Kertépítész Iroda fiatal csapata által megálmodott zöld labirintus, akár ima a Jóistenhez, a festői balatoni félszigeten az eget köti össze a földdel, az örök teljességet a múlandó egyszervolttal, régi nyarakat eljövendő őszülésekkel. A Pünkösdi liget: ima a földért.

A Herczeg Ágnes alapította és vezette Pagony Táj- és Kertépítész Iroda jó ismerője és jó akarója Tihanynak: az egykori Csokonai ligetből lett Pünkösdi liget egy 2009-ben elindult projekt sokadik, százszorszép koronája. A település teljes tájépítészeti rehabilitációja a Tihanyi legenda-projekttel indult, melynek részeként megújult a Pisky sétány, a Kálvária domb (mely immár új kőkeresztekkel, bronzszobrokkal és egy emlékkápolnával tiszteleg száműzetésbe vonult, élete végét itt töltött, utolsó magyar királyunk előtt), a Mádl Ferenc főtér, az Apátsághoz vezető, IV. Károly lépcsősor (külön tapsot érdemel a forgalmat lassító, merőleges elem a feljáró alján, szép bizonyítékaként annak, hogy a tájépítészet jóval több, mint a környezet esztétikai finomítása, de jelképezi ezt a grádicsokba évszámokkal vésett ezeréves idővonal is, mint a tájalakítás művészetek, történelem, kollektív sorsvonalunk iránti alázatának apró, mégis fontos példája), a Magtár teraszkertje, a Pünkösdi liget és a Visszahang-domb (utóbbi történeti játszóterével, teljes tájépítészeti rehabilitációjával, tájba illő növényeivel szinte nagy levegőt vett, lélegzethez jutott). Ezen kívül számos közterület új köntösbe öltözött a tervezők jóvoltából, megváltoztatva, felfrissítve, artisztikussá alakítva Tihany látképét, az említett nevezetességek újragondolása, zöldbe álmodása pedig afféle belső limesként, romantikus és színes-illatos útként köti össze Tihany történelmi és kulturális mementóit. Amiként Bendi Lajos, a Tihany Félsziget Fejlesztési Programiroda vezetője szereti mondani: „az aszfaltot és a betont felváltotta a természetes kő és a tihanyi tájba illő növényzet, mediterrán, emberközeli hangulatot teremtve, melyben jól érzi magát mindenki".

A Pünkösdi liget „kapuja" két kőtábla, melyeken számos nyelven a hit és a fény szavak hívnak minket spirituális barangolásra a tiszafasövénnyel szegélyezett, ültetett növényszigetekkel tűzdelt élő útvesztőben, melyben a mészkő sztufákra írt, a nyelvvel, hazaszeretettel, identitással, hittel kapcsolatos idézetek jelképes megállói emberi útkeresésünknek, ránk bízva, hogyan járjuk be a kanyargós ösvényeket, mikor állunk meg, és mit viszünk magunkkal a következő percbe, a holnapba, a nyüzsgő jövőpillanatba. A zöld labirintus szimbólum, mint oly sok más, benne és körülötte, dicsérve tervezőjének, Herczeg Ágnesnek a művészetek, a filozófia, a társtudományok, a szakralitás iránti vonzalmát, és hirdetve egy reneszánsz ember nagyvonalú gondolkodásmódját, szintetizáló kreativitását. A természetes útvesztő az emberi útkeresés metaforájaként két részből áll, az egyik labirintus közepén egy Makovecz-i eszme szerint az eget a földdel összekötő élő fa magasodik a Teremtő felé, a másik kerengő fókuszában két, Dürer Melankólia című metszete inspirálta, egymást ölelő, egymásba nőtt, geometrikus alakzatot mintázó kőtömb áll: a gömb a tökéleteset, az örökkévalót szimbolizálja, a sarkát (is) vesztett kocka pedig a földhöz kötődő tökéletlent, a végességet, a szüntelenül és szükségszerűen grativálót.

Szintén szimbolikus jelentéssel bír az amúgy keresztet formáló kőtömbben elhelyezett kút, mint az életadó víz, a létezés forrása, aranylemezzel borítva, melyen, ha keresztül nézünk, mind a két irányban a Balaton azúrkék felszínét látjuk, akár megszentelt horizontját az emberi sorsnak. Amiként a víz és az ég elveszik egymásban, úgy oldódik fel a Herczeg Ágnes és tervező csapata megálmodta zöld liget selymes árvalányhaj-ültetéseivel, levendulabokraival, pompás varjúháj-szigeteivel, óriás díszhagyma virágaival, és megannyi növénycsodájával az őt körülvevő szakrálissá nemesült tájban. Korzenszky Richárd emeritus atya ezt álmodta meg annak idején. Egy olyan helyet az Apátság oldalában, mely a bennünket körülvevő csodának, a teremtés csodájának zöldülő térbe hajlítása. A magyarság nyelvi emlékhelyén, a csend félszigetén, a visszhangok tündérhegyén, a kék tenger ölelte tájban – minden bizonnyal csakis itt rügyezhetett ki egy olyan földi paradicsom, mint a Pünkösdi liget. Ahol azt érezzük, van helyünk egymás mellett. Ahol a szavak feleslegesek. Ahol a hallgatás: ima. 

„A kert egésze, a szépsége egy év alatt úgy tárul föl, hogy közben el is múlik." Csányi Vilmos gondolatát tovább fűzve: a kertben, ha az művészien van megalkotva, magunkat látjuk. Életünket, tavaszunkat, lusta nyárestéinket, őszülő, télbe forduló eljövendőnket. A kert a ciklikus sorsfonal legköltőibb metaforája, a feltámadás, az élet megunhatatlan szimbóluma. S amiként a párkák fonják a létezés selyemfonalát, úgy szobrálják az élő környezetet az őt értő figyelemmel szerető és tisztelő kerttervezők, tájépítészek - kiszabadítva, friss levegőhöz juttatva a velünk együtt élő környezetet. A hely szellemét."

Major Eszter Anna