Átalakítás és bővítés – BCE Székesfehérvári Campus B épület

A Budapesti Corvinus Egyetem székesfehérvári campusa az egykori laktanya épületeiben kapott helyet. A B épület az Építész Kaláka tervei szerint készült el. A tervezésénél fontos szempont volt a helyi védelem alatt álló, több mint 100 éves épület karakterének megőrzése.

 

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A múlt századot átélt kárpátaljai emberekről szól egy történet. Lehet, bár ki sem mozdultak a falujukból, mégis öt országban éltek. Ők azok, akik az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek, a Csehszlovák Köztársaságban (majd egy évre az államformát váltó Cseh-Szlovák Köztársaságban) voltak fiatalok, aztán a király nélküli Magyar Királyság polgárai lettek néhány évre, majd negyven évet lehúztak a Szovjetunióban, végül öreg napjaikra már Ukrajna területén éltek.

Ez a történet a székesfehérvári laktanya épületeiről is szólhatna, hiszen sorsuk maga a modern kor magyar történelme.  A XX. század legelején az Osztrák-Magyar Monarchiában épültek, majd a magyar 69-es gyalogságot, illetve a „Szent István" 3. Honvéd Gyalogezredet szolgálták. A második világháborúban a Wehrmacht is megfordult a területen, a világégést követően orosz katonákat fogadott be, aztán a XX. század végétől csipkerózsika álomba szenderülve várta megváltóját, a Budapesti Corvinus Egyetemet.

HELYSZÍN

A beruházás helyszíne Székesfehérvár város központjának közelségében, állami tulajdonban álló, a Budai út 43. szám alatt található "úszó" telek.  A területet az ingatlan előtti közúton túl társasházak, a többi irányból intézményi övezet határolja. Nyugati szomszédságában egy bevásárlóközpont helyezkedik el parkolójával. Az átalakítandó épülettől északra álló, szinte teljesen azonos geometriájú "A" jelű épületet a korábbi használók alakították át oktatási épületté, majd azt is a BCE használta.

AZ ÉPÜLET ÁLLAPOTA

A több mint százéves épületet a felújítás előtt hosszú évekig nem használták, teljesen üresen állt. Nyílászárók nélküli falak, födémek, magas tető alkotta azt a teljesen leromlott állapotú szerkezeti (csont)vázat, mely megújításra várt. A több évtizedes romlás a ház összes szerkezetén nyomot hagyott.

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ

Építészeti magatartásunkat a funkcionális igények kielégítése mellett az értékmentés határozta meg. Célunk volt megóvni, visszaállítani, ami értékes, és bontani, ami értéktelen. A laktanya épülete leromlott állapotában is jellegzetes karakterrel rendelkezett. Ez összhangban van azzal a ténnyel is, hogy az épület helyi építészeti védelemre javasolt.

A korszerűsítésnek célja egyrészt a funkcióváltoztatás, azaz korszerű oktatási épületté alakítás, másrészt a megújulás volt. Feleljen meg a korszerű energetikai igényeknek, mellette megőrizve a helyi védettségre javasolt építészeti értékeket.

Ezt a célt szolgálták tervünkben az alább felsorolt elemek:

– Az épület téglaburkolatos homlokzata mind anyagában, mind karakterében megmaradt, a helyenként megsemmisült oromzatokat, tagozatokat helyreállítottuk. Osztásrendszerével a régivel megegyező nyílászárók beépítésén és a burkolat javításán túl más, jelentős homlokzati változás nem történt.

– Az "A" épület felőli főhomlokzat rizalitján lévő alárendelt lépcsőházi bejárat átalakításával új főbejárat készült, mely az utca felől érkező számára hangsúlyosabbá és egyben kényelmesebben használhatóvá vált.

– A tetőtér-beépítést a korábbi kötőgerendás ácsszerkezet elbontása tette lehetővé. A szerkezet új, de látványban az eredeti tömeget megőriztük.

– A belsőben a nagyobb traktusokba rendszertelenül bezsúfolt kis helyiségeket megszüntettük, megőriztük a boltozott közlekedőfolyosók eredeti funkcióját.

– Külön kiemeljük a falak belső oldali hőszigetelését – az egész épületre kiterjedően. A látvány miatt a külső falak megmaradtak látszó tégla felületűnek, így a belső térben kellett korunk elvárásait teljesítenünk. Falazott hőszigetelést használva egyidejűleg biztosítottuk a hő- és páratechnikai megfelelősséget.

Az épület védettsége még csak javaslat, nem jogszabályba foglalt kötelezettség. A helyi építészeti védettség az épület megjelenésére terjed ki, szinte műemléki szintű védettség az elvárás, a szabályozás szabta korlát, ezért az épület tervezése során a külső teljes helyreállítása volt a tervezői feladat.

FUNKCIONÁLIS ELRENDEZÉS

A tervezett épület egy funkcionális egységet képez a szomszédjában már korábban is üzemelő egyetemi épülettel. Együtt szolgálják az egyetemi funkciókat, az egyik épület kiegészíti a másikat. Az összetartozást, a két épület kapcsolatát építész eszközökkel erősítettük, az új épület és a már használt épület feltárása egy irányból, a két épület közötti parkból történik.

A középső rizalit tengelyében új bejárati ajtó készült, itt léphetünk be a tágas – részben galériásított – előcsarnokba. A meglévő lépcső sem akadálymentességi-, sem tűzbiztonsági szempontból nem volt alkalmas a tervezett oktatási funkciók ellátására, így elbontásra került. A megközelítés tengelyében új háromkarú lépcsőt helyeztünk el. A régi lépcső helyén, az épület központjában hallgatói terek, tanulók, zsibongók alakultak ki.

A tervezési program szerinti igények feszített elrendezést eredményeztek. Az előadó és oktatási termek az épület két végén, illetve oldalfolyosóra felfűzve helyezkednek el. A folyosó az emeleten síkfödémes, a földszinten dongaboltozatos, melynek tégla mintázatát a vakolat leverésével láthatóvá tettük. A földszinten a legnagyobb terem lépcsőzetes kialakítású, utólagos aláfalazással a föld irányába megnöveltük a terét. A nyugati szárny tetőterében a könyvtár található.

Pásztor József, Építész Kaláka

Szerk.: Hulesch Máté