Átlényegült főhajó

Székesfehérvár történeti központja című tervpályázat résztvevői a nemzet életében egyedülálló jelentőségű belső tér elméleti rekonstrukciójára keresték a választ. Bemutatjuk a legmagasabb díjazásban részesült pályaművet, mely a zsűri szerint leginkább kutatja a hellyel, a környezettel, sőt a koronázó bazilikával az eszmei-formai kapcsolatot. Dósa Papp Tamás terve.

A romterület „védtelen és gyenge”. A hely fehér folt, szomorú hiány a város, az ország, de Európa kultúrtörténeti térképén is. Megoldásunk egyik alapeleme a romterület és környezetének lefedése, így alatta kiállítóterek, felette városi tér alakul ki, a romok védelme, bemutatása és kutathatósága is méltóan biztosított. De ennél több kell ahhoz, hogy a szellemi felépítmény pótolva legyen. Az eredeti épület elpusztult, de annak szellemi középpontját kiemelve, megtestesítve megmutatkozhat az eredeti méret, formálásával pedig annak jelentősége. Magasságánál, alapterületénél fogva része tud maradni a jelenkori városnak. A megoldás másik szála a püspökkert és a városi házak által közrefogott, szűkített régi terület elegendő kinyitása (bontásokkal) ahhoz, hogy az ide kerülő épületnek tere legyen, annak szerepével arányos környezete, biztosítva egyben a szükséges reprezentációs igény kielégítését.

A koncepció fő eleme a Koronázó térre kerülő épület - egy emlék építmény, melynek mai születése (szerkezete, anyaga, formálása, térképzése, működése) egyértelműen látszik, de amely az itt állt bazilika falai felett épül, azok folytatásaként, és amelynek tömege, helye, iránya és díszítése annak a történelmi időszaknak korából származik - szellemi metamorfózisa. Olyan megoldás kíván lenni, amely a forrásra támaszkodik, nem építi tovább a múltszázadban idehelyezett elemeket sem (de megtartja és fontos szerepet ad neki), új teret és épületet hoz létre. Egyúttal méltó keretet és helyet teremt a földi maradványok elhelyezésére. Nem csak egy modern, "cool" múzeum kíván lenni, hanem visszafogva a divatos öntörvényű formálást, a történelmi alapok kötöttségéből szabadon épülő épület. Magába gyűjti a fénysugarakat és még fényesebb ragyogást hoz létre, mint a kinti valóság.

Forma

Az épület a valamikori főhajó tömegét formálja meg méreteivel, de nem mint egy részt, hanem annak átlényegítésével az egészet szimbolizálja. Külső felülete képeivel beszélő homlokzat. Képanyaga középkori ábrázolások (például a Képes Krónika, de sok más is). Fontos szempont a körbejárhatóság, az, hogy az épület térben áll. Külső-belső burkolata a szerkezetre erősített keretnélküli matt üvegsík. Ugyancsak ilyen üvegezésű a kiállítóterek és a főhajó álmennyezete is. A központi térben a meglévő falak felett induló üvegpillérek és falfelületek, melyek kirajzolják a teret, a térrács szerkezetre függeszkedő tartószerkezetre szereltek, a kőfelület felett néhány centiméter eltartással (anyagtalan didaktikai csíkkal), így azokat anélkül folytatják, hogy hozzáérnének, de formailag azokról lendülnek a magasba. A tető is üvegezett, a felső rész szabad kilátást biztosít. A térfelszínből kimagasló épületbelsőben szűrt fény van, beengedve a kiállítóterekbe is a fényt, míg szimbolikusan a benti érték fényét sugározza magából. Különösen szép képet mutat esti belső megvilágítással.

Az épületkompozícióban fontos szerepet kapnának a képzőművészek, hogy kifejezésre jusson az a sokszínűség, amely itt több száz év alatt létrejött, és sokáig megvolt. Az épület körüli térről bárki betekinthet a homlokzati süllyesztett üvegfelületeken keresztül, a beltér így része a városi térnek, mint egy valódi templom, ahova benézhet, aki a városban sétál.

Funkció

A tervezett funkcionális elemek: kiállító terek, főhajó-rendezvénytér, Szent István sír rekonstrukció, oktató-rendezvény központ, iroda és restaurátor épület, szervizépület, vendéglátó helyek, panoráma kávézó, múzeum bolt, reprezentatív Koronázó tér, új Prépost udvar, a környező térfalak épületeinek rendezése, egységesítése, a középkori Magyarország tereként egy zászló installáció, és egy új megközelítési irány, a városfal sétány. Kiegészíti ezt a Városkapu előtti tér rendezése, mélyparkolóval, városi fogadó térként.

A Koronázó tér megemelt tere új városi tér, melynek hátterét a szimbolikus épület adja, körben a történeti térfalak és stílusban illeszkedő kiegészítései. Amellett, hogy biztosítja a városrész közlekedési igényeit (átközlekedés), mint városi fórum funkcionál az itt épülő múzeum-kulturális központtal, az új kávézó-étteremmel, a környező épületek földszintjén kialakított boltokkal. A tér mérete a környező épületek zárt térfalaival és az új épülettel összhangban arányos, elegendően nagy állami és városi ünnepségek, rendezvények megrendezésére.

Dósa Papp Tamás

A zsűri értékelése:

Az áttetsző falú épület utal a középkori struktúrára, de nem törekszik méretpontos másolatra, elkerülve ezzel a műemléki hitelesség problémáját. Tömegével a városképben is jelentős méretű, hangsúlyos új elemként jelentkezik. Szellemes megoldással, a Koronázó tér térsíkjának megemelésével - átjárható hármas térsort hoz létre a Városház, a Koronázó, s a Városkapu tér egybefűzésével. Ez alatt, s a rom-együttes lefedésével hoz létre új múzeumi és közösségi tereket, s a Cetrum-tömb bontásával a prépostság udvarának részleges bemutatására törekszik. Az emlékhely jelentős léptékű épületként való megjelenítéséért, s fent felsorolt érdemeiért a tervet a Bírálóbizottság a legmagasabb értékű díjban részesítette.