Átszőni a régit az újjal – egy Forch-i családi ház
A Mentha Walther Architekten egy lakókomplexumból két család számára lakható, elválasztott házat alakítot ki. Ebben a folyamatban különös figyelmet fordítottak az eredetileg jelen lévő építészeti megoldásokra, anyagokra, elrendezések mikéntjére. A ház tervezésekor lényeges alapelvek a praktikumot és egy kellemesen élhető környezet kialakítását célozták meg.
Két összekapcsolt, stílusban igen különböző házat újítottunk fel és alakítottunk át. A főépület 1933-ban épült, a hozzá tartozó melléképület pedig 1989-ben. Munkánk során fő célunknak az épületekben alapvetően meglévő, építésük idejéből megmaradt jellegzetességeknek a kiemelését tűztük ki, és hogy új elemekkel kiegészítve hangsúlyozzuk az épületek különleges vonásait. Régi és új így természetesen olvad egymásba, és egy új egészet hoz létre.
A vasúti vágányok közelsége miatt, és mióta 2012-ben az összes ellenőrizetlen „Forchbahn" vasúti kereszteződést lezárták, az ingatlant nem lehet közvetlenül a Forchstrasse-ról megközelíteni. Emiatt egy ideiglenesen kialakított utat használtak a déli oldalról. Ez egy tekervényes helyzetet teremtett, ami megoldásra várt, így újrarendeztük a házat és környezetét. A domboldali elhelyezkedés miatt a fő ház földszintjében részben nyitott pincehelyiséget lakható szobákká tudtuk alakítani. Az eredeti, ’30-as évekből megmaradt bejárat az északi oldalon helyezkedett el, amit a ház új megközelítése miatt áthelyeztünk a déli oldalra. Ez az új ajtó vezet a magasföldszintre, amit kiegészítettünk egy vendégszobával és hozzá tartozó fürdőszobával. Az új bejárattal kialakított előszoba a lépcsők felé vezet. Ez összeköti a magasföldszintet a ház többi szintjével. A tetőtér egy nagy helyiséggé alakult át, és kapott három új tetőablakot. A fürdőszobákat és a konyhát felújítottuk, és a szinteket úgy terveztük, hogy minél nyitottabb terek álljanak rendelkezésre.
A ’80-as évekbeli melléképületet elkülönítettük a főépülettől, és a keleti oldalon kapott külön bejáratot. Az addig dupla garázsként funkcionáló épület így átalakult lakássá, a régi garázskihajtó pedig a kert részévé vált. Az új konyha, új lépcsők, a földszint két szobájának akusztikus elválasztása lakhatóvá teszi a teret egy család számára, amihez tágas kert és terasz is társul.
A két fa pavilon kocsibeállóként szolgál, emellett zárt biciklitárolóval rendelkezik, és a hulladéktárolók is itt kaptak helyet. A pavilonok jelzik a bejáratokat, összegyűjtik az ide látogatókat az útnál, majd felvezetik őket a megfelelő bejárathoz. Egy privát külső tér alakult így ki a házak, a hozzájuk tartozó pavilon és a kert öreg fái között. Az így létrejövő, az ingatlan teljes területére kiterjedő zónák a fő építményhez, vagy a melléképülethez kapcsolódnak.
Az összes technikai elemet ki kellett cserélni, így az épületek teljes energetikai működése korszerű. A fűtésrendszer geotermikus, talajszondás technológiával működik, a tetőkre pedig napelemes rendszert telepítettünk, energiát generálva mindkét ház számára.
A ház a tervezés kontextusában
Számunkra az épületek tervezésében a legkiemelkedőbb az atmoszféra teremtése: ahogy egy épületet érzékelünk, és amilyen érzelmeket ez az érzékelt tér generál. A kontextus, a már létező szerkezet, valamint az épített és természetes környezet inspirálják a tervezést. A célunk, hogy harmonikus egységet teremtsünk, ahol a régi és az új támogatja, kiemeli egymást. Ez a megközelítés minden munkánkban megjelenik, legyen az felújítás vagy új épület tervezése, hiszen mindig adott egy közeg, ami hat a tervezési folyamatra.
Ezt szemlélteti a Forch-i projekt is. A fő házban olyan anyagokat használtunk, amik már eredetileg jelen voltak: fa, parafa és klinker a padlón, festett fa ácsmunkák, és a ’30-as évek építészetére jellemző kifinomult modernitás színösszeállítása. Ezzel ellentétes a ’80-as évekbeli melléképület a fehérre festett téglafalaival, kő- és faburkolatú tetőszerkezetével. A két épület saját fa pavilonjával teljesedik ki, kiemelve a különböző, és egymástól független építészeti jellegzetességeket.
Nem követünk mindenre ráhúzható „receptet", hanem hiszünk abban, hogy minden építészeti kezdeményezést és beavatkozást gondosan és körültekintően fel kell mérni, hogy hatásos, új állapotot teremthessünk, ami nem hanyagolja el a létezőt.
Fontos számunkra a holisztikus gondolkodásmód, ami a megfelelő eszközök megtalálását segíti a meglévő épületek energetikai fejlesztéséhez. Célzott intézkedések végrehajtásával a lehető legnagyobb hatást akarjuk kiváltani anélkül, hogy megzavarnánk a több évtizede jól működő épületfizika egyensúlyát. A Forchstrasse projektben átalakítottunk helyiségeket, amiket ezelőtt nem használtak élettérként. Ez lakhatási szempontból fenntarthatóbb formája az új terek teremtésének, mint vadonatúj szerkezeteket emelni. Egy másik, sokszor alulértékelt aspektus a kézműves építési megoldások és anyagok használata. Többek között a Forchstrasse-projektben is lehetőségünk volt kézzel készített klinker csempével dolgozni. Természetesen alkalmaztunk konvencionális eljárásokat is az energetikai felújításhoz: A geotermikus fűtés és a tetőszerkezetre erősített fotovoltaikus panelek megépítésében, valamint az épülethomlokzat részleges felújításában. Azonban ennél sokkal jobban foglalkoztat minket, hogy hogyan lehet energetikailag ésszerű és építészetileg érzékeny alkotást létrehozni a megfelelő anyagok és a megfelelő konstrukció kiválasztásával.
Mentha Walther Architekten
Fordította: Vermes Ráhel
