Az Albertfalvi Szent Mihály Plébániatemplom Közösségi Háza
"A háború messzi zajai még nem hallatszottak Albertfalván, mikor 1941. október 5-én Svoy Lajos székesfehérvári püspök felszentelte a Kismarthy Lechner Jenő és fia, ifj. Lechner Jenő által tervezett, Szent Mihály tiszteletére emelt templomot. Az épület karakteres építészeti hangja most egy harmonikus kísérő akkordot kapott." Nagy Gábor írása.
A történelem messzelátóján Mária Terézia jelenik meg, amikor a ráckevei koronauradalomhoz tartozó területet leányának, Krisztina hercegnőnek adományozta, aki Albert szász-tescheni herceghez ment feleségül. Innen ered az Albertfalva elnevezés. Az 1838-as nagy dunai árvíz szinte teljesen elpusztította a települést, de rövid idő múlva újra felépült és gyors fejlődésnek indult. Az első szentmisét még a régi iskolában tartották 1922-ben, majd az 1927-ben felépült új iskolában már állandó kápolnát alakítottak ki. 1941-ben végre felépült a templom. 1969-ben a szentélyt Bardon Alfréd tervei szerint átépítették, és 1988-91 között a templom teljes felújítására is sor került. Ezzel meg is érkeztünk a jelenbe.
A templom emelt fővel viselte az idők múlását, nem öregedett. Eredendő modernitása, az egyszerű alacsonyhajlású tetővel fedett templomkubus és az aszimetrikusan csatlakozó harangtorony mellett, a jellegzetes stilizált csúcsíves forma, amely a templombelső látható szerkezetében és a nyílászárókon is megjelenik, valamint a homlokzati lyuggatott felületek az azóta megfáradt modern régi élénkségét hozzák vissza. És akkor az idő, – mert az a szokása – új helyzetet teremtett. A jelentős számú gyülekezet közösségi házat kívánt építeni. A vágyból elhatározás lett, abból pedig épület.
Az új beépítés szinte körülöleli a templom tornyát. Ez nem egy erős, szorongató, egylélegzetű, egykarakterű ölelés, mert az akár konkurenciája is lehetne a templomnak. Ez inkább egy tisztelettudóan közeledő barát. Keresi, mi lehet közös, és mi az, amiben különböznie kell. Először is a hely, a közelség. Annak idején az volt a kérdés, hova kerüljön a templom. A négy utca által határolt tér természetesen ajánlotta fel a közepét. Az új beépítést pedig szinte mágnesként vonzotta a torony, kijelölvén a tér délnyugati részét.
A kezdetben szokásosan nagyratörő álmokat a pénzügyi lehetőség és az építészi mértéktartás jótékonyan korlátozta, így a közösségi ház északi és nyugati irányban is csak a torony vonaláig merészkedik, az utcák felé pedig a rendezési terv vonalára illeszkedik. A tervezési program szikáran fogalmazott: egy nagyterem, két kisebb hittanterem az összenyithatóság lehetőségével, teakonyha, vizesblokk, külső bejárat és kapcsolat a templommal.
A külső megközelítés a Bükköny utca felől nyílik. A középtől kissé elhúzott bejárat a tőle balra lévő erőteljes vékony vertikális ablakok és a jobbra megjelenő lyuggatott felület igazán akkor értelmezhető, ha kissé fölfelé nézünk, és a homlokzat közepén hátrébb, a templomtorony apró horizontális lyuggatásával együtt látjuk. A kép teljes és harmonikus. Mindez a logikus alaprajzi szervezésnek is köszönhető. A házba belépve egy szerényen elégséges előtér után szemben a nagyterem, balról az egyik hittanterem érhető el. Jobbra egy folyosó, bal oldalán a templomra néző hittanterem, jobbra a szükséges vizesblokk.
A folyosó a kültéren elegáns acéloszlopos formában folytatódik és derékszögű fordulattal éri el a templom oldalbejáratát. A tisztelet, a diszkrét közelség a részletekben is tetten érhető. A bejárat melletti hittan terem déli homlokzatához képest a nagyterem kissé beljebb került. A csatlakozás részletmegoldása utalási lehetőséget adott a templom építészeti formáira való tisztelettudó, áttételes hivatkozásra. Az egész új beépítést a csöndes szeretet hatja át. Az azonos hajlásszögű és az azonos fedésű tetők hasonlósága békés, bár a nagyterem nyugati, nyílásnélküli homlokzati fala talán túlságosan is hallgatag maradt – habár ezt az idő majd úgyis szóra bírja. Ez az épület nem felkiáltó jel és nem is kérdőjel. Ez egyszerűen egy pont. Pont jó.
Nagy Gábor
Az írás megjelent a Magyar Építőművészet 2021/6 számában.
