Az Aranypart aranykora
Az 1965-ben Abercrombie-díjat nyert Balatoni Regionális Tervvázlat nyomán, a regionális tervezés és az építészet harmonikus összjátékaként értékes modern épületek sora jött létre a magyar tenger partjain. A siófoki Aranypart Czigler Endre és Polónyi Károly tervei alapján felépült szállodasora a hatvanas évek hazai csúcstechnológiáját képviselte. Pesti Monika írása.
„Idegenforgalmunk – s ezzel együtt népgazdaságunk – egyik fő gondja a Balaton propagálása és kihasználása: a tavat adottságai hazánk egyik legjelentősebb vonzerejévé avatták. E kihasználás egyik gátja azonban a szállodai problémák megoldatlansága, hiszen a vendég pénzéért zavartalan kényelmet, nyugalmat, színvonalas szórakozási lehetőséget kíván a szép környezet mellé.” – írta Láncz Sándor a Művészet című folyóirat 1966/12. számában.
A probléma orvoslására épült fel többek között egy négy hotelből álló szállodasor a Polónyi Károly és Czigler Endre tervei alapján kialakított siófoki üdülőközpont részeként 1962-66 között.
Míg az ötvenes évek első felében az iparvárosok építése és a sztahanovista munkaverseny hevében a Balaton nem sok figyelmet kaphatott, 1956 után – a helyzet konszolidálása, az életszínvonal emelése, a külföldi kapcsolatok normalizálása céljából – a magyar tenger ismét előtérbe került. Újra felállították a két világháború között létrejött Balatoni Intéző Bizottságot, 1957 elején az Építésügyi Minisztérium megrendelte a VÁTI elődjétől a Balaton regionális tervvázlatát, áprilisban pedig létrehozták a főépítészi munkakört. A regionális terv elkészítésének vezetésével és a főépítészi feladatok ellátásával Farkas Tibort bízták meg. A tervezésben komoly szerepet vitt Bérczes István és Polónyi Károly is, mint az északi és a déli part BIB főmérnökei. A regionális terv nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítmény volt, 1965-ben elnyerte az UIA Sir Patrick Abercrombie-díját.
Polónyi Károly így ír erről az időszakról retrospektív naplójában: „Az 1956-ban szétesett bürokrácia viszonylag lassan restaurálódott. (…) Ezt az időt ott, akkor sikerült jól kihasználnunk. (…) A Balatoni Regionális Tervvázlattal sikerült megváltoztatnunk a kormányzatnak azt a szándékát, hogy a fekete-tengeri román és bolgár Aranypartokhoz hasonló idegenforgalmi övezetet létesítsünk, ahol a bennszülöttektől háborítatlanul költheti valutáját a nyugati turista. Ehelyett az egész régiónak, mint élő organizmusnak a megújítását tűztük ki célul, jól megválasztott beruházásokkal.”
A munka nem állt meg a regionális terv szintjén, hanem ezzel összhangban új épületek is születtek. Az ezeket tervező, korábban a szocreál szorításában dolgozni kényszerülő fiatal építészek itt nagy lendülettel vethették bele magukat a modernizmus formavilágába, persze ezt csak a szocialista építőipar által nyújtott lehetőségek keretein belül tehették meg, de ez a korlátozó tényező talán inkább még növeli szellemi teljesítményük értékét. A siófoki szállodasor első tagját, a Czigler Endre által tervezett, hat emeletes Balaton Szállót 1962-ben adták át. A másik három épület közül a Hotel Lidó és a Hungária Szálló a Balaton Szállóval teljesen megegyező formában épült fel, csak az előcsarnok és a recepció elhelyezése mutat eltérést. Az épületek – a modernizmus elveinek megfelelően – eredetileg lábakon álltak, a tartószerkezetük az emeleteken is vasbeton pillérváz. A földszinti vasbetonszerkezet statikai modellje egy mindkét oldalon konzolosan túlnyúló kéttámaszú tartó. A bejárati előcsarnokok lepényépületei acélvázas szerkezettel készültek. A középfolyosós alaprajzú szállodákban szintenként 23 kétágyas szoba kapott helyet, így egy-egy szálló 276 vendég fogadására volt alkalmas.
Utoljára a tizenhárom emeletes Európa Szálló készült el, 1966-ban. A szállodák, elsősorban az Európa (ahol a sajtóban megjelent hírek szerint Richard Burton és Elizabeth Taylor, valamint Reza Pahlavi iráni sah is megfordult) a hatvanas évek Magyarországán elérhető csúcstechnikát képviselték mind építészeti, belsőépítészeti, mind építéstechnológiai szempontból. A homlokzatoknak jellegzetes ritmust ad a loggiák falaiból kialakuló nagyjából négyzetes rácsozat.
Az Európa Szálló 300 férőhelyes befogadóképességével együtt a négy hotelben több mint 1100 főt tudtak elszállásolni. A szállodák és a hozzájuk kapcsolódó Siófok étterem, Éden bár és Európa-terasz mind a berendezésük, mind a kiszolgálás szempontjából igen magas színvonalúak voltak.
A szállodákban és a kiegészítő létesítményekben képzőművészeti alkotások is helyet kaptak, ennek kapcsán jelent meg a már idézett cikk a Művészet című folyóiratban. A Lidó és a Hungária Szállókban a lépcsőházból emeletenként kiszélesedő társalgókba Szabó István, Miskei László, Baska József, Pap János és Gádor István vízparti ihletésű kompozíciói kerültek. A Siófok étterembe Simó József készített egy térelválasztó kerámiarácsot, a hosszanti falra pedig Simó Ágoston kerámia-képeit helyezték. Az Európa Szálló földszinti vasbeton pilléreire Garányi József kerámiakompozíciói kerültek. A szállodában négy Bán István-gobelin is helyet kapott, ezek közül három az étteremben.
Pesti Monika - Lechner Tudásközpont
Forrás:
- Láncz Sándor: Nemzetközi szállodasor Siófokon, Művészet 1966/12
- Siófok, üdülőközpont; "Balaton" szálló Siófok. 1962., Magyar Építőművészet, 1963/3
- Építész-településtervező a perifériákon – Polónyi Károly retrospektív naplója, Műszaki Könyvkiadó, 2000
- Marton Rozália: Lokáció – konfiguráció – artikuláció: a hatvanas évek balatoni építészete, DLA értekezés, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
- Szentirmai Boglárka: A modern öröksége, egyéni kutatási beszámoló, BME Építőművészeti Doktori Iskola
- Wettstein Domonkos: Regionális stratégiakeresés a harmincas és a hatvanas évek építészetében
- Fónai Imre: Helyi tulajdonosok kezében a legendás siófoki szállodasor
Képek forrása:
- Lechner Tudásközpont archív fotótára
