Az Archikon III. díjas terve a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán

Magyar Építészeti Központ és Múzeum. Az intézmény és az épületegyüttes karakterének megtalálása a feladat legfontosabb része. Mi hordozza magyar identitását? Mitől válik építészeti központtá? Hogyan illeszthető mindez egy jól működő múzeum struktúrájához? Miként csatlakozik a meglévő történeti épületekhez és a területhez? Az Archikon építészeinek pályaműve e kérdésekre kereste a választ.

A portugál Casa da Arquitectura, a holland ARCAM, a finn Arkkitehtuurimuseo, a brit Museum of Architecture vagy a német DAM mind hasonló célt tűztek ki maguk elé: ápolni és bemutatni az építészet minden szegmensét, a szakmabelieknek és a nagyközönségnek egyaránt. Nemcsak történeti anyagok bemutatásával, hanem újító kiállításokkal és kísérleti installációkkal támogatják a kulturális életet az adott régióban. Hasonló módon létrejöhet a mindenkori magyar építészet méltó otthona. Hiánypótló a maga nemében, hiszen hazánk építészeti értékei és eredményei elérhetőek lesznek minél szélesebb közönség számára.

A Városligeti fasor Budapest egyik kedvelt és árnyas utcája, miközben városközponti elhelyezkedésű. Az utca végén ott a Városliget a múzeumok sorával. A területen álló Herczel és Grünwald szanatóriumok erről a fasorról nyílnak és karakteres megjelenésükkel magukra vonják a figyelmet, még akkor is, ha az impozáns Fasori templom tőszomszédságában vannak. A másik fontos megérkezés a széles és forgalmas Bajza utca felől nyílik. Ide néz az épületegyüttes harmadik fontos eleme, a Walter Rózsi-villa.

Az új beépítésnek figyelembe kell vennie ezeket az adottságokat, és úgy kell elhelyezni az új épületet, hogy az erősítse a már meglévő értékeket. A helyszín történeti, kulturális, építészeti és városépítészeti rétegeit újra kell integrálni. Így térben és időben izgalmas szövet jöhet létre, amiben a magyar építészet múltja, jelene és jövője megmutatkozhat.

KONCEPCIÓ

Az építészeti koncepció a tetőt, mint analógiát veszi alapul. Különböző aspektusból is vizsgáltuk, hogy milyen jelentést és értékeket hordozhat. A karakteres tető motívum végigkíséri a magyar hagyományokat – mivel az éghajlattal szorosan összefügg – és unikális eleme a hazai építészetnek, legyen szó a vernakuláris, a gazdasági, a történeti vagy a kortárs építészetről.

• tartalmi: építészeti alapelem, archetípus, ami magában hordozza az építészet, mint biztonságot és védelmet nyújtó diszciplína sajátosságát,
• formai: környező lakó- és középületek teteje, valamint a Grünwald hiányzó teteje, izgalmas és közvetlen előképként szolgál,
• anyaghasználati: utalás a cserépkályhákra, használati tárgyakra és építészeti burkolatokra, hazánkban igen jellemző a mázas kerámia.

Ebből a három szempontból alakult ki a tömegalakítás, tömegformálás és a burkolatok minősége. A tető-forma és az egyedi, profilozott mázas kerámia burkolat úgy hoz új minőséget, hogy közben kapcsolódik a már meglévőhöz.

Az új megközelítési pontokon, mindkét oldalról egy-egy kisebb park fogadja az ide látogatókat. Ezen keresztül közelíthető meg a Főépület. A Városligeti fasor felől, a két szanatórium között, minimális a megnyitás mértéke. Itt továbbra is a szanatórium épületek bejáratai dominálnak. Az épülethez érve – a Főépület és Rendezvény tömeg között –, egy fogadótér alakul ki. A Bajza utca felől azonban széles a megnyitás a főbejárat és a park miatt. Itt új, lábazat nélküli kerítést javaslunk, ami szabad belátást biztosít. Ezen az útszakaszon a látványt egyértelműen a Walter Rózsi-villa és az új épület uralja.

A tervezési terület közvetlen építészeti környezete és annak léptéke szükségessé teszi, hogy az új főépület tömege megosztott legyen, több kisebb egységre bontva. Ez a három tömeg formálásban és anyaghasználatban hasonló, azonban a belső funkciók függvényében módosul. A fő épület tömeg díszesebb és tömegében is meghatározóbb.

BELSŐ TEREK

A Főépület belsőépítészeti koncepciója szorosan kapcsolódik az építészeti koncepció üzenetéhez. Az időtállóságot és a korszakokon átívelő építőipari és iparművészeti minőséget, amely a magyar építészet kiemelkedő alkotásait jellemzi, leginkább az anyaghasználatban és a részletek kidolgozottságában kívánjuk megjeleníteni. A belsőépítészetben megjelenő regionális építőanyagok a mattcsiszolt felületű süttői mészkő, a tömör tölgyfa és a természetes anyagú textília. A zöld színű külső mázas kerámia burkolatok hangsúlyos megjelenésével szemben a belső terek egy visszafogottabb, természetes és meleg hangulatú képet mutatnak. A földszint nagy, egybefüggő tere intenzív kapcsolatban marad a ligetes kerttel, az épület tető alá búvó, üvegezett kontúrjának köszönhetően. Ezt a hatást erősíti a kintről befutó kőburkolat. A mészkő burkolat felfut a földszinten behelyezett dobozokra is. A térben megjelenő fa tartószerkezet anyaga visszaköszön a beépített bútorok tömör fa felületein is. A kint és bent határát még jobban elmosva, a kerthez hasonlóan bent is egyszerű, térbe helyezett bútorok jelennek meg. A belső terek kiegészítőiként iparművészeti minőségű kerámia és üveg tárgyak kerülnek be (világító testek, bútorok stb.). Az emeleti terek a favázas szerkezet jellegzetességéből következően szakítanak a lenti tér kővel burkolt nehézkességével. A padló itt keményfa burkolatot kap, míg a kiállítótér falai esetében a tartószerkezetet elburkoljuk, semleges hátteret nyújtva az időszaki kiállításoknak. A felülvilágító fa szerkezete is finoman idomul a visszafogott belső térhez, a fa világos lazúrozást kap.

A Herczel könyvtári- és kiállítótereit, valamint a Grünwald épületben elhelyezett iroda- és kutatási tereket a fenti elveknek megfelelően minőségi anyagokkal kialakított visszafogott belsőépítészet jellemzi.

A kiállítóterek a legmodernebb audiovizuális berendezésekkel szereltek. Az ismeretterjesztést a kor lehetőségeinek megfelelően audiovizuális eszközök segítik. Az egyes kiállítási szekciókhoz dedikált vetítési rendszer segíti az információ átadását és a háttéranyagok látogatókkal való megismertetését. Vetítés esetén black-out elsötétítésről elektromosan vezérelhető árnyékoló szerkezetekkel szükséges gondoskodni. A látássérült vendégekre való tekintettel az olvasható anyag mellett a támogatjuk az auditív ismeretátadó "hangoskönyvek" alkalmazását.

A "spacebox"-ba kerülő installációk, kiállítások időben folyamatosan változó időszaki kiállítások számára biztostani kell ezek minél könnyebb manipulációját lehetővé tévő technikai környezetet. Építészeti képzést nyújtó egyetemek alkotóhelyekkel közös kooperáció a szakma széles körében közkedveltté teheti, valamint elindíthat egy olyanfajta szellemi alkotó csomópontot, amely egyedülálló a maga nemében. A helyiség mennyezetén ennek megfelelően   teherbírásra alkalmas, könnyűszerkezetes függesztőrendszer gondoskodik a funkció lehető legjobb kiszolgálásához. Ez a tér műhely jelleggel teret képes adni nagyméretű konstrukciókkal való kísérletezésére is.

A rendezvénytérben előadások, konferenciák lebonyolítását lehetővé tévő audiovizuális rendszer építendő ki. A helyiség akusztikailag méretezett hangelnyelő álmennyezettel, illetve oldalfali akusztikus burkolattal kialakított.

A raktározás tereiben különleges, a funkció által megkövetelt légállapotokat biztosító gépészeti rendszerek építendőek ki, megóvandó az értékes történeti anyagot az állagromlástól. Az archívum tárolóhelyiségeinek felosztása és konstitúciója a konkrét anyag pontos ismeretében, elsősorban annak hatékony és könnyen kezelhetősége szerint kell, hogy történjen. A kutatómunkának helyet adó laborokban minden szükséges technológia telepítése biztosítandó.

KERT

Az épületeket körbeölelő és egyben össze is tartó elem a kültér, ami kertek, parkok és udvarok sora. Egységes, de heterogén zóna, ami sokféle szituációra alkalmas, aktív kikapcsolódásra ad lehetőséget, installációk és események helyszíne, miközben azt érezhetjük, hogy a zöldben, a természetben vagyunk. A kert folyamatosan változik, a növényzet saját természetéből fakadóan is, valamint az installációk is cserélődnek, megújulnak.

A holnap Kertje olyan, mint a jó Gazda kertje. A funkciók szükségszerű kiszolgálása és az ezek működéséhez szükséges mértékű fenntartás alkotja rendszerét és ezen keresztül esztétikáját. A Gazdának hasznos. Nem önnönmagáért való mintarajz. Nem az ember természet fölötti uralkodásának tévedését igyekszik bizonyítani. A holnap Kertje az ember és környezete harmonikusan optimalizált együttélésének megoldásait mutatja. Esztétikája véletlenszerűnek érzékelt természetességén és makró-közelítéseken keresztül élhető meg elsődlegesen.

Minél nagyobb zöldfelület kialakítása a cél. Ennek következménye, hogy a Főépület központi tömege kétszintes, hogy kevesebb területet foglaljon el a kertből. Így alakul ki minden funkció számára önállóan használható kültéri felület. 

Az új épület elhelyezésénél a meglévő fák megőrzése fontos szempont. Az új növényzet őshonos fajokból áll, alacsony fenntartási igényű, jó tűrőképességű, városi klímához is jól adaptálódott fajták alkalmazása, így 3 szintes növényállomány alakul ki.  

A területen szerepet kap az esővízgyűjtés, ezzel biztosítva a növényzet folyamatos öntözését. A területre érkező csapadékvizet helyben kell kezelni és a zöldfelületekre vezetve megtartani, szikkasztani. Ennek elsődleges helyszínei az időszakos esőkertként funkcionáló, megfelelő évelőkkel beültetett foltok, melyeket a fák körül kialakított mélypontokban kapnak helyet és képesek a nagyobb lezúduló csapadékmennyiség esetén is a víz összegyűjtésére és rövid időszakos megtartására is. Az esőkertek alján megfelelő talajréteg segíti a víz elszivárgását. Növényzetét szárazságtűrő és időszakos elárasztást is tűrő növényfajok keveréke alkotja. Az esőkert-növényzetű foltokat enyhe lejtésű gyepes felületek kötik össze, amelyek a víz mélypontokba történő levezetésén kívül további szikkasztó felületként működnek.

Minimális, egyszerű formákból építkező burkolatokat alkalmaztunk, főként vízáteresztő burkolatokat, ezzel is támogatva a terület természetes vízháztartását. A burkolatszegélyek átmenetet képeznek a teljes burkolt felület és a gyepfelületek között, különböző fázisokkal (kő, mint sima burkolat, kő – kisebb közökkel, benne szórt zúzalék burkolattal, kő – nagyobb közökkel, közte gyeppel, zárt gyepfelület). A fák, növényfoltok, és a gyep mozaikszerűen jelennek meg, ezzel is növelve a biodiverzitást.

Bizonyos helyeken stabilizált burkolatot használunk, hogy lehetőséget adjunk a kültéri installációk elhelyezésének. Ha nincs installáció ezeken az akcióterületeken, akkor teraszként, de alapvetően kültéri burkolt felületként is használható.

A fák lombkoronája védelmet nyújt a nyári felmelegedés ellen, árnyékolt liget jelleget kölcsönöz a területnek, ezáltal kedvező mikroklíma alakul ki. Természetes módon árnyékolt köz- és közösségi terek jönnek létre. A Főépület nyáron megbújik a fák között, télen pedig a terület karakteres elemévé válik. 

Ahogy a teljes kert, úgy a benne található kültéri bútorok és padok is egységes karakterrel rendelkeznek. Az alacsony hővezetőképességű ülőfelületek négy évszakon keresztül biztosítanak ergonomikus megoldást. Ezek egy része állandó, pad jellegű, másik része mobília; fém szerkezetűek az időjárás állékonyság miatt. Ebbe a rendszerbe illeszkednek bele a különböző feliratok és jelzőtáblák is, melyek segítenek a parkban történő tájékozódásban és az installációkat kísérik.

FENNTARTHATÓSÁG

A fenntarthatósági követelmények biztosítják a természeti erőforrások hatékony használatát, alacsony szén-dioxid kibocsájtást, alacsony hulladéktermelést, alkalmazkodást a klímaváltozáshoz. Ez a fenntartható és rugalmas tervezési folyamat alkalmazásán alapul.

Az épületbe beépítendő anyagok életciklusának menedzsmentje szintén elősegíti a komplexum fenntarthatóságát. Az új múzeumi épület tartószerkezete ökológiailag fenntarthatóbb építőanyagból, fából készül. Faszerkezetek felhasználásával csökken a nem megújuló erőforrás használata, az építkezés során kevesebb szén-dioxid kibocsájtással jár, valamint előregyártható és a helyszínen rövidebb idő alatt összeépíthető. A felelős forrásból származó építőanyagok alkalmazása, az intenzív használatnak kitett ellenálló anyagok alkalmazása, a bontott anyagok újrahasznosítása, valamint az újrahasznosított anyagok alkalmazása mind csökkenti a beruházás káros ökológiai hatását.

Vízgazdálkodás terén az ivóvíz-felhasználás csökkenthető az esővíz gyűjtésével. A zöldfelületekre hulló esővizet helyben kell kezelni és a zöldfelületekre vezetve megtartani, szikkasztani. Az egyéb területekre hulló, tárolókba vezetett esővíz szürkevíz formájában felhasználható a kert öntözésére és WC-k öblítésére.

Archikon