Helyek/Városépítészet

Az Árpád hídtól a Göncz Árpád városközpontig – II. rész

2022.04.28. 08:21

A Váci út és Róbert Károly körút metszéspontja sokáig név nélkül fejlődött. Az itt megrajzolt Göncz Árpád városközpont a régi-új funkciókat próbálja egy valódi alközponttá szervezni. Bán Dávid írása.

A Sztálin nevétől végül 1956-ban megszabadult Árpád híd pesti hídfőjének környezetét eleinte alapvetően az ipar uralta, de a Vizafogó gátnál még megmaradtak a 19. században tót napszámosok építette vályogházak, amelyet a századforduló gyárai kezdtek el kiszorítani. Az 1930-as években elindult első komolyabb lakáscélú beépítésekkel ezeket végleg felszámolták. 1930-ban készültek el az úgynevezett „rendőrházak" Scitovszky Bélának, a Bethlen-kormány belügyminiszterének egy évvel korábban tett indítványának eredményeként. A Dagály utcában az ifjabb Francsek Imre tervezte hat darab, U alakú épület célja az ifjú rendőrcsaládok számára komfortos – bár eredetileg fürdőszobával nem rendelkező – kétszobás lakások kialakítása volt. Szomszédságában 1944-ben bővizű artézi kutat tártak fel, köré fürdőt létesítettek, amely 1948-ban Darvas Lajos tevei alapján készült el.

A változás és a modernizáció nem mindenkiben váltott ki egyértelmű örömérzetet, ahogy a régi romantikus világ eltűnését Berda József is megénekelte Vizafogó című versében, 1939-ben:

„Gyerekkorom hajdan boldog vidéke, szomorú
látni míly szegény, menyire csupasz lettél! Hová
lett a sötét dunaparti erdő, hol oly sokat fürödtem
nyaranta a piócákkal-teli állóvizekben játszótársaim
víg seregével? Öreg fák alatt kanyargó, szeszélyes
Rákospatak, s te régi Vuk-gyár a gát mögött, szólaljatok
meg már; mely ördög írtott ki titeket? (…)"

A rendőrtelep folytatásaként, a hídra vezető út északi oldalán 1961 és 1966 között nagyszabású szövetkezeti lakásépítés zajlott, ekkor épült meg a Karikás Frigyes utcai és az Árpád hídfői lakótelep, amelynek második ütemét a Róbert Károly körút és Váci út sarkán 1970-ben adták át. Ezzel egy időben a korábbi szétágazó iparvasút szerepe fokozatosan csökkent, a vágányokat folyamatosan elkezdték felszámolni. Az utolsó iparvágányok 2017-ben tűntek el, amikor az úszó világbajnokságra megépült Duna Aréna területi rendezése folyt. A Vizafogó északi határán a korábbi Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA) telepének helyén Marina part névvel épült újabb lakónegyed, az öbölben motorcsónak- és kishajókikötővel. Legújabban pedig Rákos-patak mentén Turányi Bence tervei alapján valósul meg a Danubio lakópark.

A hídra vezető út túloldalán, az állomásépület környékén, a vasúti pályától nyugatra az 1940-es évektől szegénytelep alakult ki, s noha a térség rendezésére a Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1938-ban tervekkel állt elő, erre végül csak az 1970-es években került sor. Ekkor Újlipótváros rendezéséről átfogó javaslat születetett, amelynek egyik legfontosabb eleme az Árpád hídtól délre eső ipari területek felszámolása és azok helyére lakónegyedek felhúzása volt. Ennek részeként épült meg két ütemben a nagypaneles házgyári technológiával készült Vizafogó lakótelepaz 1980-as években. Ehhez meg kellett szüntetni az egyébként is funkcióját vesztett iparvágányokat és a teherpályaudvart, de szerencsére maga az állomásépület épségben maradt. A korábban elbontott vágányok helyén pedig nemrég adták át a Objekt Tájépítész Iroda tervezte és az Archikon Építésziroda bevonásával elkészült Vizafogó parkot. Az Árpád híd pesti hídfőjét a 2000-es évek elején két markáns magasházzal, a Duna Towerrel és az Europe Towerrel zárták keretbe. 

Az egyre bővülő lakó- és munkáskerület közlekedését sokáig a régóta jelenlevő villamoshálózat igyekezett ellátni. A Váci úton a BKVT már a századfordulótól rendszeresen közlekedtetett lóvasutat, majd villamosokat, az Árpád híd megnyitásával pedig egy új elágazással bővült az egyébként lineáris, Belváros és Újpest közötti vonal. A Megyerig tartó 3-as vonal kiegészült a Nyugati pályaudvartól érkező és Óbudára átkanyarodó 33-assal, valamint annak betétjáratával, amelyek az Árpád híd felé történő visszafordítását a Váci úti kereszteződésnél, igen egyszerű megoldással oldották meg. Ez a villamoskapacitás a párhuzamos 43-as és a Róbert Károly körút felé tartó 55-ös autóbusszal azonban nehezen szolgálta ki a munkás- és lakótömegeket. Nem egy kép tanúskodik arról, hogy az egymást érő szerelvények így is tömve voltak utasokkal. Ezért már a híd átadásával egyidőben felmerült a földalatti gyorsvasúti összeköttetés gondolata. Az első koncepció szerint Újpestet és Csepelt, a két kiemelkedő munkáskerületet kívánták összekötni a Belváros alatti is átfutó metróval, majd a déli végállomás Kőbánya-Kispestre került – igaz, sokáig reménykedtek egy szárnyvonal kiépültében is, amihez a Határ úti állomás biztosította volna az elágazást.  Az építkezés azonban csak két évtizeddel később, 1970-ben kezdődött el és csak 1984-ben ért el az Árpád hídig.

A metróépítés kapcsán jelentősen átalakult a felszíni közlekedés, valamint a Váci útnak és magának az Árpád hídi csomópontnak a szerepe. 1981-ben a villamosvonalak számára, első ütemben ideiglenes végállomást alakítottak ki a térségben, amikor a Váci úton innen befelé megszűnt a villamosközlekedés. Pont egy évvel később azonban ez is megszűnt, mivel ekkor már az Újpesti kocsiszínig vágták vissza a villamospályákat. A metró megjelenésével egy időben elkészült a közúti kapacitás bővítése is. A Váci út kétszer háromsávosra szélesedett, amely egy közúti felüljáróval keresztezi a szintén erőteljesen felduzzadt Róbert Károly körutat. Szintén 1984-ben – ekkor is jeles napon, április 4-én, a felszabadulás ünnepén – avatták fel az eredeti szélességéhez képest háromszorosára bővült Árpád hidat, amely így már teljes kapacitással tudott kapcsolódni a külső körgyűrűhöz. Megépült az Óbuda felől érkező megújult villamosvonal folytatásának első szakasza a Lehel utcáig, amely később több ütemben épült ki a mai kelenföldi végállomásig, felváltva az 55-ös autóbusz forgalmát.

A Váci út és Róbert Károly körút kereszteződése külön földrajzi elnevezést nem kapott, a metróállomást is jobb híján az Árpád hídról nevezték el, akárcsak a budai oldalon elhelyezkedő HÉV megállót. Ez a megtévesztő állapot végül csak az utóbbi időben szűnt meg, miután a budai HÉV megállót Szentlélek térnek, majd később a pesti metróállomást Göncz Árpád városközpontnak nevezték át 2020-ban. A rendszerváltás utáni első köztársasági elnöknek, írónak és műfordítónak emléket állító városrész elnevezés egy bizonytalan állapot oldott meg, hiszen a hídfőtől ténylegesen mintegy fél kilométerrel beljebb fekvő nagyforgalmú közlekedési csomópont és a körülötte idővel kiépült meghatározó intézményi rendszer ettől kezdve jobban lokalizálható lett a köztudatban. A Göncz Árpádról 2016-ban elnevezett városrész lényegében az Angyalföld és a Vizafogó közé ékelődik be, középpontjában a korábban nevesincs útkereszteződéssel és magával a metróállomással.

Az útkereszteződés ugyanis már a híd 1950-es átadásától kezdve folyamatosan átalakuláson ment keresztül. A korabeli ipari- és raktárépületek helyét idővel lakó- és irodaházak vették át. A Fővárosi Lakásépítő Nemzeti Vállalat, feszített tempóban lakó- és kultúrházat épített a Váci út 63-67. szám alatt: az 1950-ben átadott hétemeletes épületbe költözött a kerületi pártbizottság, a nyaktaggal hozzátoldott méretes kultúrtermet pedig eleinte a Magyar Néphadsereg használta. Átadása után három évvel Déryné Színpad névvel operettszínházként kezdett üzemelni, majd 1955 őszén alakították át József Attila Színházzá, amely a Magyar Néphadsereg Színháza (ma Vígszínház) Kamaraszínháza lett. Az 1956 óta önálló színház építészeti munkáit id. Janáky István végezte.

A színházzal szemben, az északi sarkon 1968-ban kezdtek neki a térség talán legdominánsabb építményének, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) számára épülő székház építésének, Dúl Dezső tervei alapján. Az elképzelés, hogy Budapesten is álljanak magasházak, lényegében kisebb-nagyobb intenzitással a 20. század folyamán végig jelen volt, de a világháborús újjáépítésnél mindez új perspektívába került. A romeltakarítás és az elsődleges építkezések után az az 1950-es években konkrét tervjavaslatok születtek magasházak telepítésére, de akkor a gazdasági nehézségek nem tették lehetővé ezek megvalósulását. Majd az 1960-as évtized második felében Heim Jenő felvetése nyomán több helyen megindultak az előkészületek és az építkezések, így a következő évtized közepére már számos toronyház állt nemcsak a fővárosban, hanem a nagyobb megyeszékhelyeken is. A Hungária körgyűrű és a Váci út metszéspontjában 1973-ban adták át a 72 méteres magasházat, amely egy 3 szintes lepényépületen nyugszik. Az épületben a Pest megyei SZOT irodái és nyomdája mellett helyet kapott a Nyugdíjfolyósító Intézet, majd idővel a Népszava szerkesztősége és nyomdája is. A vasbeton szerkezetű és nem előregyártott panelekből épült épület szalagablakos, jó benapozású emeleteinek árnyékolását kívülről oldották meg a homlokzatra szerelt acél tartókon mozgó redőnyökkel, amelyek az épületnek jellegzetes megjelenést adnak. 1993-tól kezdve az épület már kizárólagosan az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot szolgálja ki, lepényépületei is kiegészült egy hasonló méretű irodatömbbel az Országos Egészségbiztosítás Pénztár számára.

Előterében szintén egy jelentős épület húzódik meg csendesen, amely ma a Magyar Államkincstárnak szolgál regionális központként. Pázmándi Margit tervei alapján 1980-re készült el a szélesen elnyúló, környezetében kifejezetten alacsonynak ható, mégis ötszintes iroda- és kongresszusi központ az MSZMP XIII. kerületi szervezete számára, irodákkal, 800 férőhelyes előadóteremmel – ma pénztárterem működik benne –, oktató-, klub- és olvasószobákkal, kiszolgáló büfével, étteremmel. A „Toronyházak mellett is kimagasló" épületet az Építészfórum pár éve részletesen is bemutatta. Kelet felől, a Teve utca sarkán az ún. Rendőrpalota, azaz az Országos Rendőr-főkapitányság Finta József tervezte központi adminisztratív épülete telepszik rá környezetére a maga 92 méteres magasságával. Tükröződő, teljesen üvegezett, íves homlokzata szintén jellegzetes szimbóluma lett a környéknek.

Átellenben az utolsó beépítetlen sarkot eleinte szintén a közlekedés igényei szerint alakították ki. Az 1970-es években elkezdték a távolsági autóbusz forgalom decentralizálását, ennek eredményeként a Dunakanyarba és az Észak-Magyarországra tartó járatokat is a városközponttól északra kívánták elhelyezni. Több helyváltoztatás után végül a metró megnyitását követve, 1986-ban adták át az Árpád híd autóbusz-állomást, amelyet egy központi épület és a köré szervezett kocsiállások alkottak. A 2000-es években a forgalom egy jelentős része átkerült az Újpest-Városkapuhoz, ezzel az Árpád híd terhelése csökkent. A területen a kerület városfejlesztési programja értelmében egy új városközpont, az „Északi Belváros" épült volna ki a 2010-es években, amit azonban az ingatlanválság meghiúsított. Végül egy kisebb volumenű, bár így is jelentős méretet öltő projekt megvalósítása kezdődött el 2015-ben Agora Budapest elnevezéssel. A londoni MAKE építésziroda és Florian Frotscher elképzelései, valamint a Finta Stúdió tervei alapján épülő irodai- és kereskedelmi tömbök első üteme már elkészült, sarkán a legmarkánsabb elemével, a SZOT székházra reflektáló, ugyanakkor a 2001-ben lerombolt New York-i ikertoronyra is emlékeztető Agora Towerrel. A Vizafogó felé terjedő további, HUB elnevezésű alacsonyabb tömbök földszintjén az üzletek és vendéglátó helyiségek mellett, a számos költözés után, úgy tűnik végleges helyet kapott az elődjéhez képest lényegesen kisebb alapterületű és forgalmú távolsági autóbusz-állomás.

Az útkereszteződés körül kijelölt Göncz Árpád városközpont egyre összetettebb funkcióival valóban egyfajta középpontjává kezd válni az elmúlt közel három évtizedben hatalmas változáson átment Váci útnak és környékének. A Váci úti irodatengely történetével sorozatunk egy későbbi cikkében tervezünk foglalkozni.

Bán Dávid

 

Szerk.: Winkler Márk