Az autózás jövője: vissza a múltba
A fenntartható Magyarország utolsó előadásához érkezett. A téma ezúttal az autózás jövője volt, vagyis az, mi lesz a környezetszennyezéssel, mi történik, ha elfogy az olaj.
Egy dolog biztosnak látszik, az autózás, mint a szabadság megélésének szimbóluma, egyszer és mindenkorra belénk ivódott. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, aki egyszer elkezdte, többé nem bírja abbahagyni. A kérdés csupán az, mi lesz a környezetszennyezéssel, mi történik, ha elfogy az olaj.
Majtényi György az autózás hazai társadalomtörténetét vázolta fel röviden. Mint oly sok minden, ez is Budapesten indult, egészen pontosan 1895-ben. Az első autók 30-40 km-es sebesség elérésére voltak képesek, és nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy kiszorítsák az utakról a lovakat. Meglehetősen gyorsan, az 1920-as évek végére sikerült is tíz ezerrel kevesebb lóval számolni, a 30-as évekre pedig egyenesen maradinak számított az, aki nem hitt a motorizációban. Bár köztudott dolog volt Horthy lovak iránti vonzalma, a kisebb autók megjelenésével bővült a tulajdonosok köre. A kis autókat már a színészek, művészek is fenn tudták tartani, sőt a filmgyártásba is bekerült az autó. A teljes demokratizálódásra azonban még várni kellett egészen a hatvanas évekig. Az ötvenes évek megálljt parancsoltak a törpeautóknak, alkatrész és üzemanyag hiányra hivatkozva beszüntették a magánautókat. 1957-ben azonban újra beindulhatott az autók szabad kereskedelme, hamarosan pedig már nyugatra is, elsősorban Olaszországba exportálták a Ladát.
A társadalomtörténész szerint az autó a huszadik századra a társadalom részévé vált, sőt átalakította azt. A kis történelmi áttekintés után, Tóth Attiláné jövőkutató tett kísérletet arra, hogy megjósolja milyen is lesz a jövő autója. A kutató saját, személyes tapasztalata alapján nem sok reményt lát arra, hogy az emberek tömegesen fogják a jövőben mondjuk a biciklit választani a kocsi helyett. Hiába tudjuk, hogy mekkora környezeti, hang, fény és vegyi szennyezéssel jár az autózás, az emberek nagy többsége így is mindennap be fog ülni az autójába és hosszú órákat fog eltölteni a nagyvárosi dugókban. Ugyanakkor az autógyártás, az alkatrész kereskedelem átmetszi a gazdasági életet, rengeteg embernek biztosítva a megélhetést. A világ lakosságának egy hatoda autóval kapcsolatos tevékenységgel foglalkozik.
Mindezek tudatában a jövőkutató a személyes, ún. intelligens autókban látja a megoldást. A kérdés szerinte az, hogy mire szeretnénk használni a jövőben autónkat. A környezetszennyezéssel kapcsolatban pedig vissza a múltba, azaz újra eljött az ideje az elektromos autóknak, ami egyszer már bevált. Csupán az 1910-es években dőlt el, hogy olajjal fog működni az autó. A japánok már előrébb látnak, szerintük a megoldást az apró, egyszemélyes autók jelentik, amelyek közhasználatban várnak egy parkolóban arra, hogy akinek szüksége van rá elvigye. Természetesen elektromos autókban gondolkodnak keleten is.
szöveg: Biczó Gabriella, fotó: Kresalek Dávid
