Az egykori Voss árvaház új élete – Gyermekközpont a Poncichter-negyedben

A soproni Halász utcában található egykori Voss árvaház a 2000-es évektől kezdve üresen állt. Az Archi.doc építésziroda tervezésében 2022-ben az eredeti részletek megőrzése mellett gyermekközpontként születhetett újjá.

A helyszín Sopronban, a Halász utcában, a város Szent Mihályról elnevezett középkori eredetű városrészében található. A Szent Mihály domb Sopron történeti városrészei közül talán a legkevésbé ismert; a festői gazdanegyed a Bécsi domb déli lejtőjén az Ikva pataktól az egykori külső városfalig felkúszó sikátorokkal átszőtt városrész.

A várost ismerők tudják, hogy Sopron sétáló város. A keskeny közök rendszere – mely behálózza történeti városszövetet – , bárhonnan indulunk is, a belvárost néhány perc séta távolságra hozza. A telkünk mellett húzódó Árvaház köz a Halász utcai iskolákat köti be ebbe a rendszerbe.

Az egykori árvaház alapítói Ehrenfelsi Voss Károly (1690 körül–1761) és neje, Lanius Anna Dorottya (?–1770) gyermektelen házaspár voltak. A Voss házaspár abban egyezett meg, hogy a tovább élő házastárs mindkettőjük vagyonát árvaház alapítására fordítja. Voss Károly császári hadbiztos 1761. október 31-én hunyt el Halász utcai házukban. Az özvegy összefogva Voith Mihály jezsuita rektorral és Primes György városplébánossal (1745–1775) közösen dolgozta ki az árvaház alapítólevelét, melyet 1768. május 18-án terjesztett fel megerősítésre Mária Teréziának. A királynő június 30-án hagyta jóvá az alapítást.

Az első gyerekek 1772-ben költöztek az árvaházba, ahol akkor a soproni, szegényebb katolikus szülők gyerekeinek nyújtottak menedéket. Az épületegyüttes többszöri átalakítás és bővítés után, több telek összevonásával XIX. század végére nyerte el teljes formáját, és egészen 1950-ig, 178 évig működött árvaházként. Ezután munkásszállót, irodákat és lakásokat alakítottak ki, majd a 2000-es évektől az épület használaton kívül került, átadva magát az enyészetnek.

Az épületegyüttes két udvar köré szerveződik. Az első udvart az épületrészek teljesen körbezárják, a hátsó udvar a délnyugati irányból nyitott, csak kerítésfallal határolt. A hátsó udvart délkeleti és északnyugati oldalán bezáró, bontásra kerülő épületszárnyakat a 1890-es évek végén építették. Az első udvart körül ölelő, megtartandó traktusok többszöri átépítés nyomait viselik magukon, mindezt a kora középkori falszövetek, áthelyezett nyílások, befalazott reneszánsz loggia, barokk kőkeretes ablakok és díszítőfestések mutatják. Az utcai homlokzat architektúrája a XIX. században jött létre, jelentősen átalakítva a korábbi, barokk homlokzatot. Ekkor a korábbi falazat elé, csorba nélküli éltéglával falazott tagozatok, húzott vakolatdíszek rendszere épült meg, melynek állapota a felújtás idejére nagyon leromlott.

Az egykori árvaházból kialakított gyermekközpont szervesen kapcsolódik a soproni római katolikus egyház oktatási struktúrájához, az itt elhelyezendő funkciók is e rendszerben értelmezendők. Az évszázadok alatt több ütemben kialakult épületegyüttes hátsó, rossz állapotú, XIX. századi épületszárnyainak elbontásával teremtettünk helyet az új bölcsőde csoportszobáinak, játszóudvarának. Az épület további, meglévő részét teljesen felújítva kétcsoportos óvodával és sokrétű kiszolgáló funkciókkal keltettük életre.

A városi szövet kötöttségeinek feloldására építészeti koncepciónk a befelé, udvar felé fordulás volt. A továbbépítés során megtartottuk a két udvar köré szervezett épület alaphelyzetét. A hátsó udvart az új bölcsődei csoportszobák ölelik körbe, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó átadó, gyermekgondozó helyiségek. A sűrű, nőtt városi szövetben egy egyedi, vidám „gyermekoázis" megteremtése céljából választottuk az alkalmazott építészeti eszközöket. A körbefutó tető, a kint és bent határvonalának átfedése vizuálisan megnöveli a tereket, egybefogja gyerekek világát.

Az első udvart a történeti, meglévő épületek keretezik nyugodt, arányos homlokzati ritmusukkal, kellemes légtérarányú magasságukkal. Ez a megérkezés helyszíne, ahonnan a középső keresztszárny egykori kapuáthajtó nyílásait helyreállítva átlátunk a hátsó színes világba. A meglévő, megmaradó épületszárnyak gazdag térstruktúrája a kiszolgáló funkcióknak, fejlesztőszobáknak biztosít helyet. Az Árvaház köz felőli oldalszárnyban helyeztük el e két szintet összekötő lépcsőt és a teljes épületben akadálymentes közlekedést biztosító személyfelvonót.

A hátsó udvart határoló, új, földszintes épületszárnyat az első emeleten tetőteraszként alakítottuk ki, mely az óvodai csoportokhoz kapcsolódóan biztosít további szabadtéri játszó-, udvarfelületet.

A kápolnát és sekrestyét szintén helyreállítottuk, és elsősorban a gyermekközpontot látogató gyermekeket szolgálja. Az emeleten a kápolna melletti, közel eredeti állapotában megmaradt helyiség gondos restaurálással az egész intézmény kiszolgáló szülői fogadóként, találkozási pontként hasznosul.

Az utcai szárny emeleti részben kis létszámú óvodai csoport és annak kiszolgáló funkciói, a földszinten gyermekfejlesztő eszközöket forgalmazó üzlet és üzemeltetési helyiségek kaptak helyet.

Az utcai szárny helyreállításánál célunk a gondos felújítás mellett az eredeti, gazdag részletek kis beavatkozásokkal való kiszabadítása, valamint az eredeti téri összefüggések visszaállítsa volt. A fenntartóval közösen megtaláltuk az egykor gyermekek számára kialakított terekhez illő új funkciókat, így a történeti részletek megtartása mellett sikerült újra gyerekzsivajjal megtölteni az épületet.