Az élet iskolája?
Tavaszi zsongás, avagy a fiatal építészek helyzete Magyarországon - Kérjük a témához adott kérdőívre a válaszokat legkésőbb május 5-én 12 óráig beküldeni
Tavaszi zsongás, avagy a fiatal építészek helyzete Magyarországon
Az is bolond, aki építésszé lesz Magyarországon? Vagy ennek épp az ellenkezője igaz? Ez lenne az egyik irigyelt presztízs-szakma, amely soha el-nem-kopó tekintéllyel jár? Örökbecsűvé teszi például azt, aki még mindig a Major Máté révén, kontraszelekciósan kapott hatalmával él – folyamatosan oda-s-vissza? Vagy azt, aki hol hídon, hol reggeli tévé-magazinban tűnik föl, hogy napi politikai szlogenekkel tegye abszolút értékvesztetté hivatását, az architektúrát?
Csakugyan semmi baj nincs az öregekkel, ahogy azt a minap hallhattuk egy szakmai beszélgetésen a MÉSZ tükrös-kandallós-csilláros saroktermében? Egyáltalán ki az építész, ki lehet építész ma Magyarországon, együtt e szakma néhány ezer képviselőjével? Van-e céhük az építészet művelőinek – folyamatosan épülő, generációkat átfogó struktúrával, sokmindenre figyelő társadalmi közreműködéssel –, vagy már szinte csakis a politikai-építőipari-megrendelői hármas diktátumától lihegő, kilógó-nyelvű szolgasereg létezik? (Tisztelet a mindig létező kivételnek. Nem-tisztelet a hármassal remekül összejátszóknak.) S ha tényleg főképp a szolgasereg a jellemző, mit szólnak mindehhez a felhívásunkban megkérdezett 35 év alattiak, akik törik magukat, hogy az építészet terén érvényesüljenek?
Hogy látják mindezt az érintettek? Erről próbálunk meg információt gyűjteni és továbbadni májusban, az idén meglehetősen lassan érkező – és súlyos árvizekkel terhelt – tavaszi zsongásban, amikor a MÉSZ a maga módján már tesz valamit, kiállítási pályázatot ír ki a fiataloknak (figyelem, beadás május 3-án! - f_f_f_ „fiatalok feketén-fehéren”) és előadásokat, beszélgetéseket szervez –, de hogyan tovább?
Számíthatunk-e pozitív változásra a pályázati állapotokban, miután a Budapest Szíve pályázaton óriási blamázs történt? Tudniillik a kiadott Zárójelentésben – állítólagos technikai-nyomdai hiba miatt – egy terv részletes bírálata végén úgy írták, hogy Megvételben részesül, ám a díjazottak listájából ez a pályamű kimaradt. Nehéz elképzelni, hogy egy tervhez véletlenül biggyesztik oda ezt a mondatot, hacsak nem menet közben veszik ki a díjra érdemesnek találtak közül...
A jó kiállítások még többnyire a három magán-galéria házatáján láthatók (HAP, N&n, Kévés), mikor lesz megint valami igazán említésre méltó az Építészek Házában? Tavaly volt a Mesteriskola, ami azután Berlinbe is eljutott.
Más nemzetközi megmérettetésről nehéz lenne beszámolni, bár a napokban Pesten járt Zaha Hadid, hogy egy magánbefektetői projektre készített tervét prezentálja – valahogy miért maradt ez oly nagyon titokban? Miért nincs ilyen alkalomról legalább egy rövid, biztató kommüniké, esetleg egy országos vagy szakmai fórum miért nem értesülhet időben, hogy tudósítson, interjút kérhessen?
MEGAnnyi kérdés nap mint nap, amikor a helyzet a szakma berkeiben szinte változatlan – vagy inkább fokozatosan romló? Hinnünk kell tehát az említett beszélgetésen elhangzott kijelentésnek, miszerint az elkövetkezendő tíz évben nem fog épülni valóban korszakos, széleskörű figyelemre méltó, jó ház Magyaroszágon?
Vargha Mihály
Kapcsolódó oldalak: A fiatal építészek helyzete Magyarországon – májusi témánk előzetese
Kérjük a fenti oldalon közzétett kérdőívre a válaszokat legkésőbb 2006. május 5-én, pénteken 12 óráig beküldeni az editors/kukac/epiteszforum.hu címre
