„Az energiát és a lelkesedést nem lehet pénzben mérni”

Ghánában, a szociális alapon működő Newill Akadémia óvoda- és iskolaépületének bővítési, fejlesztési munkálatait egy magyar építészcsoport végzi. A Funk Bogdán vezette csapat az épületegyüttes terveit 2016-ban benevezte a Média Építészeti Díj (MÉD) pályázat terv kategóriájába, a koncepció a publikum szavazásának eredményeként közönségdíjban részesült. A projektről és a MÉD hozta sikerekről Szelecsényi Balázs építésszel Molnár Zsuzsanna beszélgetett.

Az építési munkálatok ghánai szakemberek vezetésével 2010-ben kezdődtek el, az építkezés azonban félbeszakadt. A megkezdett munkát vette át a magyar csapat - Funk Bogdán, Szelecsényi Balázs, Vadász Orsolya, Nusszer Diána és Cserháti Csinszka. Az épület tervei átdolgozásra szorultak, hogy a helyi éghajlat kívánalmainak és a szociális igényeknek megfelelő óvoda- és iskolaépület épülhessen fel a ghánai Koforiduában. 

Molnár Zsuzsanna (MZs.): Miért éreztétek fontosnak, hogy induljatok a Média Építészeti Díj pályázaton?

Szelecsényi Balázs (SzB.): Ghánában, a szociális alapon működő Newill Akadémia óvoda- és iskolaépületének általunk tervezett bővítési, fejlesztési munkálatairól tavaly az Építészfórum is beszámolt. Sokat jelentett számunkra, hogy a munkánkra felfigyelt a portál, és hírt adott az Afrikában végzett tevékenységünkről. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a látóterünkbe került a MÉD. Természetesen ezt megelőzően is volt tudomásunk erről az „izgalmas” díjról, én magam korábban is indultam a pályázaton az Odoo Project-tel, melyet szoros versenyben előzött meg a Zsolnay Kulturális Negyed rehabilitációs munkájának pályázata. Meglátásom szerint nagyon jó lehetőség ez a pályázat arra, hogy megmutassuk, mit csinálunk, hogyan csináljuk, milyen eredményeket érünk el. Erre pedig visszajelzést is kapunk. Számomra fontos, hogy képet kapjak arról, hogy mennyire tetszik az embereknek a munkám. Az sem elhanyagolható azonban, hogy kritikát is megfogalmaz a zsűri és a közönség, ami építő jelleggel hat a további munkánkra.

MZs.: Miben látod, ahogy fogalmaztál, a díj izgalmasságát?

SzB.: A MÉD a hazai építész szakmán belül egy jelentős, sok embert megmozgató díj. Amellett azonban, hogy a szakma figyelemmel kíséri a pályázókat és a pályázati anyagokat, az esemény egy sokkal szélesebb közönség figyelmét is megragadja. Olyan emberekhez is eljut a híre, akik az építész szakmán kívülről érkeznek, akikkel építészkent nem találkozunk nap mint nap. Nagyon hasznos az ő véleményüket is megismerni. Nagy jelentőséggel bír továbbá, hogy minden évben képet kaphatunk arról, hogy mi történik Magyarországon a kortárs építészet terén. Ez a megmérettetés gyakorlatilag summázata az évnek.

MZs.: Számodra tehát mérce a MÉD?

SzB.: Akkor lenne igazi mérce, ha külföldi építészek is megjelennének a pályázók között. Bár aki tájékozott és tisztában van a külföldi trendekkel, eseményekkel, irányzatokkal, annak szolgálhat mérceként is ez az összegzés.

MZs.: Miként tekintesz a pályázat azon sajátosságára, hogy a média képviselőiből áll össze a zsűri, nem pedig az építész szakma tagjaiból?

SzB.: Nekem tetszik, hogy a zsűri alapvetően laikus, viszont egy-két szakmabeli, elsősorban szakújságíró is helyet kap közöttük. Egyes zsűritagok meglátása nagyon távol áll az építész szemlélettől, így olyan dolgokra is felhívhatja a figyelmünket, melyekre lehet, hogy nem is gondolnánk. Bár az is igaz, hogy a mi tervünk közönségdíjas lett, nem a zsűri díjazott bennünket.

MZs.: A közönségdíj megszavazása során a laikusok egy másik csoportja fejezheti ki a véleményét.

SzB.: Ebben nem vagyok biztos. Ha megnézzük, hogy kik foglalnak helyet a közönség soraiban, látjuk, hogy nagyrészt a szakma képviselői jönnek el megnézni a prezentációkat. Így tehát köztük arányosan több az építész, mint a zsűri tagjai között. A mi projektünk esetében azonban ez előny, hiszen ha egy túlnyomórészt laikus közönség értékelné pozitívan a tervünket, akkor gondolhatnánk, hogy a szociális építészt témája vagy az afrikai helyszín adja el magát. Én azonban szeretném azt hinni, hogy nem kizárólag erről volt szó, hanem arról, hogy nagyrészt építészek mondták a tervünkre, hogy izgalmas, és érdemes a díjra. Bízom benne, hogy a terv építészeti szempontú értékelése is előtérbe került.

MZs.: Milyen pozitívumokkal jár számotokra ez a díj? Segíti a ghánai szociális iskolaépítés menetét az, hogy kiemeltek benneteket a többi pályázó közül?

SzB.: Természetesen nagyon örültünk a díjnak, nagyon motiváló a csapat számára az eredmény. Mindig jó az ilyen típusú elismerés, hiszen energiával tölt fel bennünket, az energiát és a lelkesedést pedig nem lehet pénzben mérni. A további munkafolyamatokban kamatoztatni tudjuk ezt az erőt. A lelkesedés fenntartásának megerősítése mellett nem elhanyagolható, hogy egy ilyen díj elnyerése jól kommunikálható a szponzorok felé, a projekt jelenlegi és jövőbeni támogatói irányába. Ez a díj megmutatja és megerősíti, hogy a projektünkben nemcsak a szociális építészet témája és az afrikai helyszín érdekes, hanem az is, hogy miként ragadtuk meg a problémakört. Fontos, hogy a tervünk építészeti szempontból minőséget képvisel, amibe érdemes pénzt fektetni.

MZs.: Milyen problémakörrel szembesültetek Ghánában, és miként kerestetek erre megoldást az építészet eszközeivel?

SzB.: A helyiek által készített tervekben rengeteg szakmai hiba volt. Alapvetően is jellemző az ottani építészekre, hogy olyan terveket alkotnak, és olyan házakat építenek, melyekkel a nyugati mintát másolják ahelyett, hogy a helyi kultúrára és időjárásra reagálnának. Ebből születik az, hogy az esős, párás, meleg levegőjű éghajlaton nagy üvegfelületeket alkalmaznak, ami célszerűtlen ezen a vidéken. Mi egy olyan tervvel álltunk elő, ami a helyileg fellelhető természetes anyagokat alkalmazza. A ghánai klímára reagálva átszellőztethető falakat terveztünk, hogy ne legyen szükség mesterséges szellőzés beépítésére, ezzel is csökkentve a fenntartási költségeket. Mindezt igyekeztük kortárs formavilággal ötvözni, az ottani kívánalmaknak megfelelve. Meglepetésünkre a ghánai megbízónak is tetszettek a tervek. Bár más volt, mint amit elképzeltek, de elfogadták a javaslatainkat.

MZs.: Visszatérve a MÉD-re: a tervezői csoport összetételét nézve látható, hogy elsősorban fiatal pályakezdőkből áll a csapat. Ha innen tekintünk a díjra, mit ad nektek az elismerés?

SzB.: Mivel a MÉD Magyarországon egy rangos díjnak számít, a kortárs magyar építészet legjobb tervei és megvalósult épületei versenyeznek évről évre, ezért nekünk, fiatal építészeknek sokat ad, hogy elmondhatjuk magunkról: médiadíjazottak vagyunk. Azonban ha valaki már számos díjban részesült, és nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi színtéren is megmérettetett, akkor talán kisebb a jelentősége. De most, a pályánk elején sokat számít.

MZs.: A Newill Akadémiát tervező csoport képviselői nem egy tervezőirodának a tagjai, több helyről jöttetek, egy korábbi építészeti program kapcsán ismerkedtetek meg. A ghánai projekt mellett egyéb kollektív munkátok is van? Vannak további közös terveitek?

SzB.: Jelenleg ezen az egy munkán dolgozunk együtt. Fontos kiemelni, hogy ezt önkéntes alapon végezzük. Ez a körülmény pedig nagyban meghatározza azt, hogy mivel ennél több időt jellemzően nem tudunk önkéntes munkára szánni, ezért jelenleg erre a projektre fordítjuk az energiánkat. Azt, hogy a jövőben lesz-e hasonló, nem tudom. Az viszont nagyon nagy hozadéka a munkának, hogy ez a csapat így összeállt. Hiszen fontos, hogy hasonló érdeklődésű szakmabeliekkel kapcsolatunk legyen. Az önkénesség kapcsán megjegyzendő, hogy egy ilyen projektnél, amit nem honoráriumért csinálunk, az a kis pénzjutalom is nagyon sokat számít, ami a díjjal jár. Ebből ugyanis egyes felmerülő költségeket is ki tudtunk fizetni, úgymint szórólapok vagy brosúrák gyártását, de ennek köszönhetően tehettük meg azt is, hogy megjelentünk a Felfedezők napján és népszerűsítettük az afrikai projektet. Akár odáig is el lehet menni, hogy ez az összeg a művezető koforiduai útiköltségének egy részét is fedezheti. Szóval a díj ily módon is sokat tesz hozzá a munkánkhoz.

MZs.: Tekintsünk a jövőbe! Mik a terveitek a ghánai iskolaépítéssel kapcsolatban?

SzB.: A díjátadón is elmondtam, hogy az építkezés befejezését, az óvoda- és iskolaépület átadását követően szép íve lenne a projektnek, ha a megépült épületegyüttessel is tudnánk indulni a MÉD-en. Már csak azért is, mert ez azt jelentené, hogy a komplexum elkészült. Hiszen a fő cél az, hogy két-három éven belül az általunk megtervezett épületek ott álljanak Koforiduában és az ottani gyerekek oktatását szolgálják. Ennek számos összetevője van: egyrészt a már korábban is említett anyagiak, másrészt az idő, hiszen a csapatból valakinek folyamatosan jelen kell lennie az építkezésnél művezetőként felügyelve azt, távmunkában ugyanis nem működik az építkezés.

Molnár Zsuzsanna