Az építésügyi műszaki szakértői jogosultságokról
A szakmagyakorlással szorosan összefüggő kérdés fölmerült a MÉK új vezetőségének bemutakozásán (január 13., FUGA). Plájerné S. Veronika építész, a kérdező írása
2010. január 13-án – az Építész Továbbképző Kht. szervezésében – ingyenes továbbképzés keretében mutatkozott be az Építész Kamara 2009. novemberében megválasztott, új elnöksége. A rendezvényen jelen voltak Hajnóczi Péter dr., Makovényi Ferenc dr. és Ertsey Attila alelnökök, Noll Tamás elnök, valamint az elnökségből Dulácska Zsolt, Kalo Emese, Körmendy János és Csontos Csaba. A kezdeményezés, hogy a részvétel ingyenes és továbbképzési pontot érő legyen, mind a tagok, mind a vezetőség számára előnyöket hozott.
Az építészek jelentős számban képviselték magukat – a FUGA kiállítóterme megtelt –, és az elnökségi tagok rövid bemutatkozóit követően a jelenlévők hozzászólási lehetőséget kaptak, mellyel sokan éltek is. Javaslatok hangoztak el a Kamara jövőbeli működésével, az oktatással, továbbképzéssel stb. kapcsolatban, valamint többen kérdésekkel fordultak az elnökséghez.
A közeljövőben szakmagyakorlási engedélyeim lejárnak. Megújításukra való felkészülésem kapcsán találkoztam azzal a problémával, mely – úgy gondolom – sokunkat érintő lehet, ezért örömmel értesültem a rendezvényről, ahol lehetőségem nyílt kérdéseimet a jelenlévő tagok nyilvánossága előtt közvetlenül az elnökségnek felvetni.
Immár 15 éve dolgozom egy építésügyi műszaki szakértői munkacsoport (társaság) tagjaként, 2000. óta önálló szakértői jogosultsággal három szakterületen. A megkért jogosultságaimat annak idején az addig felmerülő feladataim ismeretében, a szakterületek megnevezése alapján általam értelmezett tartalom ismeretében választottam ki. Emellett tervezői jogosultságom is fennáll.
A Kamara – hivatkozva az Építési Törvényre és a 104/2006.(IV.28.) Korm. rendeletre – levélben tájékoztatott arról, hogy a megújításhoz a kötelező- és az előírt számú szabadon válaszható továbbképzési pont igazolása mellett jogosultságonként 20.000.-Ft eljárási díj megfizetése szükséges.
Tekintettel arra, hogy ez – még ha ötévente is – jelentős anyagi terhet jelent (úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül!), jogosultságaim felülvizsgálatára és azok lehetőség szerinti csökkentésére határoztam el magam. A körültekintő döntés meghozatalának azonban nincsenek meg a feltételei.
Hiszen mi lehet az alapja választásnak? Meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt öt évben végzett szakértői munkák milyen jellegűek voltak, milyen jogosultságokat igényeltek és prognosztizálni kell a várható igényeket.
Meg kell vizsgálni, hogy mely szakterület milyen körben végzett műszaki szakértésre jogosít, van-e átfedés az egyes szakterületek tevékenységi körei között. (Csupán a megnevezés alapján is úgy vélem, hogy vannak ilyenek.)
A Kamara honlapján a vonatkozó jogszabályok megtalálhatók, ezeket áttanulmányoztam [Étv., 104/2006(IV.28.)]. A honlap jól használható, 2010. január 4-én már aktualizálva volt az érvényben lévő rendeletekkel. A rendeletek azonban csupán megnevezéssel, felsorolás jelleggel tartalmazzák a szakterületeket, és a kamarai honlap egyéb oldalain sem található meg a szakterületek definíciója.
A Kamara munkatársait hívtam segítségül, akik tájékoztattak, hogy a műszaki szakértői szakterületek definíciói (néhány kivételével) a mai napig nem léteznek, nem kerültek megfogalmazásra!
A továbbképzésen dr. Hajnóczi Péter a Kamara alelnöke – az elnökség szakmagyakorlással és jogosultságokkal foglalkozó munkabizottságának vezetője – megerősítette, hogy a szakterületek definiálása csak néhány esetben történt meg (pl. műemlékvédelem).
Bár a téma részemről anyagi megfontolások miatt került előtérbe, – és azt sem tartom elhanyagolhatónak, – a szakértői jogosultságok határainak kijelölése nem csupán anyagi kérdés. Napjainkban, amikor a befektetési hajlandóság alacsony, az építőipar teljesítménye csökken vagy stagnál, élesedik a verseny, számos esetben alakul ki vitás helyzet az építési folyamat résztvevői között. Tapasztaljuk, hogy növekszik az igény a vitás helyzetek építésügyi (esetleg igazságügyi) szakértők bevonásával történő tisztázására, megoldására.
A szakértőnek – felkérését megelőzően – vizsgálnia kell, hogy az adott kérdéskörben mely témában tud véleményt formálni, és van-e arra jogosultsága.
A szakértő nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy szakvéleménye – esetleg arra való hivatkozással, hogy jogosultsága nincs meg – vitatható legyen! Más oldalról nézve persze a jogosultsági határok kijelölése nehéz és kényes feladat, hiszen a túlszabályozás veszélyei fennállnak, melyek megköthetik a szakértő vállalkozási lehetőségeit. Ezért nagyon fontos, hogy a téma körültekintő módon, vitára bocsátást követően rendeződjék.
Véleményem szerint a Kamara feladata – többek között – éppen az ilyen ügyek megoldása, a megfelelő szakmai (építésügyi-, jogi- stb.) háttér biztosításával a döntések meghozatalának segítése, a tagok szakmagyakorlásának megkönnyítése.
Plájerné S. Veronika
[fotó: epiteszforum.hu]
