Az építész öröme – a Váci Piarista Gimnázium és Rendház rekonstrukciója

Egy előre gondosan eltervezett, kicsi lépésekben megvalósuló rekonstrukció mögött egy olyan, ma már ritkaság számba menő, időben hosszú távra előre és persze visszafelé is tekintő szemlélet van, amely közös az építtetőben és a tervezőben egyaránt. A piaristák és tervező partnereik – a Golda János által vezetett csapat, Kovács Zoltán, Mészáros Erzsébet és Szojka Mariann Tünde építészek ilyenek, régóta együtt is dolgoznak, még akkor is, ha szűkösek a keretek és egyszerre csak kicsit lehet előre lépni. A váci piarista gimnázium felújítása öt éve kezdődött, és messze nincs még készen. A felújítás történetébe most Kovács Zoltán enged egy rövid bepillantást, saját képei és Mihályi Zoltán fotói által.

2007-ben kezdtünk el foglalkozni a Váci Piarista Gimnázium épületeivel, „gyors” tervet kellett készíteni egy akadálymentesítési pályázathoz, melytől megbízóink a közlekedési feladatokon kívül az iskola leromlott állapotú vizesblokkjainak felújítását várták. Megpróbáltuk komplexen kezelni az épületegyüttest, melynek terei az elmúlt évtizedeknek köszönhetően lehangoló képet mutattak. A pályázat lehetőségeit teljesen kihasználva olyan megoldást kerestünk, ami hatással lehet a gimnázium egész területére. A csaknem 14.000 négyzetméteres épületegyüttesben beavatkozási pontokat határoztunk meg, melyeket egységes koncepció szerint felújítottunk, így az iskola rendes működésén belüli karbantartási munkákkal ezek a helyek „összenöveszthetőek” lesznek, idővel az egész intézmény megújulhat.

Az épületegyüttes egyik legfontosabb értéke az a történelmi metszet, melyet a ház folyosóin körbesétálva kapunk. A hazai építéstörténetre sajnos jellemző az előző kor építészetének felülírása, ezért gyakran a felújítások, bővítések során lebontották az eredeti épületeket. Vácott szerencsére nem így történt, végig lehet követni az építési fázisokat az 1700-as évektől napjainkig. 1714-ben telepedtek le itt a piaristák, és attól kezdve folyamatosan (lépésről- lépésre) építettek, hogy megoldják a növekvő iskola helyhiányát és korszerűsítését. 1727-re épült fel a rendház, majd 1741-45 között elkészült a barokk templom. Folyamatos fejlesztésekkel tovább bővítették a komplexumot. A 19. században a Konstantin téri szárny, a II. Világháború alatt a dísztermet is magába foglaló Hültl szárny, és végül 10 évvel ezelőtt a Roth János által tervezett modern tornacsarnok épült hozzá (Roth János  évek óta foglalkozik a barokk rendház rekonstrukciójával is).

Minden szárny a maga nemében magas minőségű alkotás. Az államosítás éveiben több átalakítás is történt, a Hültl féle épület tornatermi részét átalakították, tetőterét beépítették, a karbantartások elmaradtak. A Piaristák 1990-től 2003-ig szinte termenként kapták vissza az iskolát. A mostani beavatkozások során fontos szempont volt, hogy az egyes épületrészek ne veszítsék el egyéni karakterüket. Minden eredeti elemet megtartottunk, és az új igényeket a lehető legkorszerűbb megoldásokkal, a meglévő rendszerbe illesztve, de modern formában elégítettük ki.

A felújítás során tisztáztuk az épületek közlekedési rendszereit, elhelyeztünk két liftet, egy személy-emelőt, kisebb rámpákat, és a Hültl-féle szárny korábban átépített részében egy lépcsőházat is át kellett alakítani. A 80-as években készült tetőtér-beépítést korszerűsítettük, „kutyaól” ablakait a megfelelő bevilágítás és hőszigetelés miatt átalakítottuk, és korábbi irodák összevonásával egy új rajztermet helyeztünk el.  A tetőtér második szintjére egy acél csigalépcső vezet fel. A vizesblokkokat az eredeti ajtók megtartásával átépítettük, mozgássérült mosdók és fürdők készültek. Az udvar egy részének burkolása fért még bele a keretbe, a homlokzatok már sajnos nem.

Padlóburkolatokból az épületegyüttesben kétféle karakter található. A barokk épületrészben eredeti kelheim-i mészkövet találtunk PVC-vel leburkolva, hiányzó részein műkővel pótolva, ezt kiszabadítottuk, felcsiszoltuk. A Hültl-féle és a Konstantin szárnyakban pedig diagonálisan rakott pepita műkő burkolatok voltak, néhol szintén letakarva. A folyosók fekete-fehér karakterét emeltük be a tervezési koncepcióba, az új részeken a lépcsőháztól a vizesblokkokon át egészen az udvar burkolatáig. A térkő kiosztási méretei a környezetében lévő épületrészek koronkénti szakaszait jelölik.

A munka legizgalmasabb feladatrésze a díszterem helyreállítása volt. Anno 1942 szeptemberében történt az ünnepélyes avatás, amikor Vác legnagyobb dísztermeként jellemezték az akkor új, különleges nívójú létesítményt. Mi már lehangoló állapotban találtuk: több teremre felszabdalták, kőburkolatos oszlopait befalazták, összességében minden részlete leromlott állapotban volt. Bár a restaurátori feltárások során már nyoma sem maradt az eredeti falmintának, de a fennmaradt fotók segítségével rekonstruálni tudtuk a díszítőfestést és a színpadot. Emellett fejlesztettük a gépészetet, az elektromos ellátást és az iskolával közösen a színpadtechnikát úgy, hogy európai színvonalú hátteret kapjanak az előadások: ünnepségek, hangversenyek, konferenciák.

A legnagyobb kihívás a korunk igényeinek megfelelő gépészet elhelyezése volt. A légcserét és klimatizálást elrejteni, beilleszteni a régi szerkezetbe, hogy ne keltsen zavaró hatást a terem megjelenésében. A tetőtérből levezetve, és a padló alatt áthúzva az oldalfalon jön be a friss levegő, és a mennyezeti díszrácsokon távozik, ezekhez igazodik a világítás. Ügyeltünk rá, hogy az újonnan beépített részek fa profiljai úgy legyenek modern megjelenésűek, hogy illeszkedjenek a klasszikus geometriájú szerkezetbe. A legmodernebb elem a teremben a hátsó traktust leválasztó akusztikus mobilfal, ami lehetővé teszi, hogy két esemény egyidejűleg, egymástól függetlenül is megrendezhető legyen. Bontásokkal kiszabadítottuk a terem előtti előcsarnokot, az új térhatárolások üvegből készültek, és itt helyeztük el egy acél dobozban az iskolai büfét.

A rendes építkezés 2010-ben lezárult, de a gondos üzemeltetőknek köszönhetően nem maradt annyiban. Az iskola folyosói időközben sorra megújultak, a padlóburkolatokat is egyre több helyen felcsiszolták, és az új világítási rendszer is kezd terjeszkedni. Az építész nagy örömmel látja ezt.

Kovács Zoltán

Váci Piarista Gimnázium és Rendház - rekonstrukció és akadálymentesítés

vezető tervezők: Golda János, Kovács Zoltán, Mészáros Erzsébet, Szojka Mariann Tünde
projektvezető építész: Szojka Mariann Tünde
generáltervező: M-Teampannon Kft. és kollektív műterem Kft. 
építész konzulens: Roth János
építész munkatársak (kollektív műterem): Alkér Katalin, Debreczeni András, Vermes Dániel
szakági tervezők:
akadálymentesítés: Kormányos Anna
statika: Kenese Kft.
tűzvédelem: Báder György
gépészet: GDA Bt., Tramontana Kft.
elektromos: Kelevill Kft.
tűzjelző: MGI Kft.
akusztika: Kotschy András
megrendelő: Szilvásy László, Turóczi Gábor, Piarista Nonprofit Kft.
generál kivitelező: Confector Kft.
fotó: Kovács Zoltán, Mihályi Zoltán
helyszín: Vác, Konstantin tér
tervezés: 2007-2008
kivitelezés: 2009-2010
bruttó szintterület: 13.882 m²