Nézőpontok/Vélemény

Az építészet búvópatak

2001.08.28. 22:00

Részletek a VI. Országos Főépítészi Konferencián elhangzottakból.

A VI. Országos Főépítészi Konferenciának idén Gyula Városa adott otthont. A lényegi események a nyitónapi ismerkedések után 23-án, csütörtökön kezdődtek.

 

 

A délelőtti órákban többen is a pulpitusra léptek, de a későbbiekben a legnagyobb vitát Dr.Garamhegyi Ábel, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa által tartott marketing-előadás váltotta ki - hiszen ő a főépítészek figyelmét egy másik megközelítésre is felhívta. Bár a két végkövetkeztetéssel: "Jó az építész a háznál", illetve "Jó a marketinges a háznál" mindenki egyetértett, fogalomhasználata (siker, célcsoport, image stb.) többeket elgondolkoztatott. Az előadó a tér befolyásolása terén kötelező előrelátást, illetve konfliktushelyzetekben külső-belső kommunikációt vár az építésztársadalomtól, hiszen az építész sok ízléstelenségtől óvhat meg.

A későbbi vitafórumon többen felszólaltak. Sári István, Esztergom volt főépítésze, az Országos Főépítészi Kollégium (OFK) tagja érdekes gondolatokkal örvendeztette meg az egybegyűlteket. Levezette a vonzó város nőnemű voltát, illetve hasonlóságokat mutatott fel a város és a női nem, valamint a befektetők és az udvarlók között. A figyelemfelkeltő gondolatmenet zárásaként pedig óvatosságra és odafigyelésre intette kollégáit, hiszen a vonzó tulajdonságok változnak, elavulnak, ha fenntartásukért nem teszünk semmit.

Többen felszólaltak az építészet helyzetét illetően, építésüggyel foglalkozó minisztérium létrehozását, illetve a főépítészi hálózat bővítését sürgették. Bodonyi Csaba, Tokaj főépítésze arra hívta fel a figyelmet, hogy a vonzó és minőségi várost ne keverjük össze, hiszen "maga a betonút is lehet minőségalkotó, de sokszor azokat az értékeket teszi tönkre, amelyek az embereket odavonzották. A tőke nomád jellegű, az általa létrehozott értékek eldobhatóak, ha nem sikerül megtalálni a közös hangot a befektetőkkel. A cél a fenntartható, harmonikus fejlődés kell, hogy legyen." Ezzel összhangban Dr.Tímár Judit (MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, Békécsabai Osztály) részéről felmerült a kérdés, hogy ki lehet-e védeni a hatalom, a tőke hatalmának a hivalkodását.

Schneller István, Budapest főépítésze szintén a délelőtti – közgazdasági jellegű – előadás gondolatmenetébe kapcsolódva fejtette ki véleményét: "Az a világ, amiben élünk, megfertőzte a nyelvünket is. Ma ingatlant mondunk, holott nem mindegy, hogy templomról, lakásról, iskoláról beszélünk, és információkat kapunk és adunk át, holott nem mindegy, hogy miről is szólnak ezek. A települést nem értelmezhetjük termékként. A város, a falu egyszerre jelent életteret, lakóhelyet, szellemi értéket. Azonban az sem mindegy, hogy az 'érték' szót hogyan használjuk, s ha még közgazdasági nyelvre is lefordítjuk, eltűnik az a különbözősége, ami értékké teszi. Például a Gresham esetében a fakivágás eladható kilátást eredményezett, illetve a magasházépítést sokszor indokolják azzal, hogy egy bizonyos magassági szint jól értékesíthető."

Marton Ákos, Keszthely főépítésze szintén a délelőtti előadásra reagálva megállapította, hogy "nem csak üzletből áll a világ", az építészet igenis búvópatak". Három mai problémára hívta fel a figyelmet: a kisebbségek településformáló szerepére, az ipari parkok szaporodására és az energiaválságra, a természetes források felkutatásának és védelmének szükségességére.

Gyulai István, Kispest főépítésze környezeti kultúránk elmaradottságának leküzdését várja, ami meglátása szerint szociális, kulturális kérdés is.

A délutáni szekcióülések három témában zajlottak:

I. szekció - A települések "értékesítése"

 

 

Dr. Sersliné Kócsi Margit, Ferencváros főépítésze, szekcióvezető meggyőződése, hogy "az épített környezet a társadalom tükörképe, egyfajta görbe tükör" Az építészet és a főépítészet elismertségét éppen ezért a nyilvánosság, a partnerkapcsolatok és a projektek segíthetik elő. A siker és az eredmények területén pedig érdekközösség fogja össze a főépítészt, a politikusokat és a lakókat. Ha ezt nem használja ki a főépítész, hibát követ el. Nyitni kell a helyi társadalom felé is, de a lakossági fórumoknak jobb formát kell választani, és tartalommal kell megtölteni ezeket az összejöveteleket." Másrészt Kócsi Margit szerint a tőke nem a legnehezebb partner. Foglalkozni kell a gazdaság törvényszerűségeivel. "El kell érni, hogy kínálatot teremtsünk. Hat éve alig találtunk befektetőt, akkor sok komfort nélküli lakás volt. Ezzel szemben ma tízen-húszan is jelentkeznek egy-egy pályázatra. Városképi szempontból az épület legfőbb része a homlokzat és a belső udvar. Egyelőre még csak álmodunk arról, hogy jó építészeti minőség jelenjen meg, hiszen egyelőre nem ez a legfontosabb."

Dr.Tímár Judit társadalomföldrajz-kutató elmondta, hogy "ha a versenyben siker feltétele az, hogy az elérhető jövedelem tartósan növekedjen, s a városlakók széles körben részesedjenek ebből. A sikeres városban ugyanakkor nő a polarizációs feszültség, amit tudni kell kezelni. Fontos kérdés, hogy ki szerint sikeres a város, és nem szabad, hogy egyféle szemlélet uralkodjon. Amikor a város befektetőkért harcol - a jövedelemtermelő képesség növekedése, a munkahelyteremtés végett -, nem biztos, hogy ez mindenkinek hasznos növekedést hoz. Sokszor úgy tűnik, hogy nincs párbeszéd a város egyes társadalmi rétegei és a politikusok között. Nem lehet receptet adni a sikeres versenyzésre, a sikeres kommunikációra, de a modellalkotás nagyon fontos."

Dr. Dercze Tamás, a IV. kerület polgármestere felhívta a figyelmet a budapesti kerületek különbözőségére: "Egész más adottsága van egy külső kerületnek, ahol főként a lebontandó épületek problémája vár megoldásra, mint a belső kerületeknek, ahol felújításokban gondolkoznak a kollégák. Sikeres önkormányzat pedig nincsen jó hivatal nélkül."

II. szekció - A védett építészeti és természeti értékek szerepe a településfejlesztésben és településmarketingben - szekcióvezetô Dr. Aczél Péter, Budavár fôépítésze

Abban már semmiképpen nincs vita, hogy a meglévô értékeket becsben kell tartani, s ennek kezdeményezése, szorgalmazása sok esetben közvetlenül kapcsolódik a fôépítészek feladataihoz. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által kezelt műemlékeken túl (az OMvH kb. az értékek 1/9 részét gondozza, 8/9 rész tartozik a helyi védelem körébe) intenzíven kell foglalkozni a helyi értékek pontos felmérésével, védelmének - s persze lehetôleg hasznosításának - módjaival, hatékony intézésével. Ehhez például olyan támogatási lehetôségek is rendelkezésre állnak, mint az ún. SAPARD program, aminek - ha késéssel is - de beindult a hazai lebonyolítása. A SAPARD a Phare mellett újabb segélyprogram az Európai Uniótól, melynek keretében Magyaroszág 38 054 000 eu = 10 milliárd Ft segélyt kap agrár- illetve vidékfejlesztésre. A programpontok között szerepel a "Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése", erre hivatkozott a lehetôségeket taglaló felvezetésében Olajos Csaba, az Észak-Magyarországi régió területi fôépítésze. Majd diasorozaton mutatta be a terület legfôbb értékeit, elsôsorban aprófalvakat, melyek értékeinek megvédésére mindenképpen meg kell találni a lehetôségeket.

Szilágyi István nyugalmazott fôépítész (Szombathely) a helyi védelem fontossága mellett nagy-nagy nehézségeit ecsetelte, de ugyanakkor egy igen pozitív példát is említett: Szombathelyenegy restaurátor megvásárolt egy házat és gondos munkával újíttatta föl. Szintén saját településének példáján keresztül érzékeltette Philipp Frigyes, Vác fôépítésze, hogy milyen komplex, és mennyire az ott lakókkal szoros kapcsolatban lévô problémakör az, amit a szekció címeként megfogalmaztak. Voltaképpen ez az összetettség a magyarázata, hogy a szekcióban élénk vita nem alakult ki, inkább párbeszéd, ritkábban egymás melletti elbeszélés jellemezte a hozzászólásokat.

III. szekció - A főépítész szerepe és jellemzői

 

 

Az ülés egyik indító gondolata az volt, hogy a települések sokfélék, akár csak főépítészeik, s önálló lelki identitással bírnak. Fejlődésük fontos meghatározói az adottságaik.
Pap János, Békéscsaba polgármestere három típusú főépítészt különböztetett meg: menedzser, városrendező és építész. Az alkalmas szakembernek azonban mindhárom típus tulajdonságaival kell bírnia. Az ülésen többek között felmerült az a kérdés, hogy a főépítész tervezhet-e. A vélemények megoszlottak. Sokak szerint ez mindaddig feloldatlan kérdés marad, míg mind a 3200 településnek nem lesz főépítésze. Mások úgy vélik azonban, hogy a feladatok összeegyeztethetőek. Részérdekek alapján nem lehet hosszú távú irányt szabni. Zábránszkyné Pap Klára felvetette, hogy az önkormányzatok legyenek kötelesek meghatározni a főépítészek feladatait és a hierarchiában elfoglalt helyét.

A szekcióvezetők által megfogalmazott ajánlásokat a konferencia a pénteki plenáris ülésen szavazással fogadta el. ( Az ajánlások szövegét később közöljük.) Virányi István, az OFK elnöke és Zábránszkyné Pap Klára, az OFK titkára a Kollégium működésének elmúlt egy évéről és néhány változásról számoltak be. Több jogszabály-tervezetet véleményeztek, a havonta megtartott üléséken különböző témákban születtek állásfoglalások (a kulturális örökség védelméről szóló törvénytervezet, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvénymódosítás-tervezet, a településügyi törvény mielőbbi megalkotásának szükségessége, stb.). Pénteken került sor az OFK újjáválasztására és a rögtönzött ülésére is. Majd a konferencia záróeseményeként átadták az "ÉV FŐÉPÍTÉSZE DÍJ"-at L. Szabó Tündének, Somogy megye főépítészének és Philipp Frigyesnek, Vác főépítészének, valamint Pécs polgármestere és főépítésze átvehette az Országos Főépítészi Konferencia vándorzászlaját.

 

 

Gömöry János, Pécs főépítésze nagyon örült, hogy jövőre városukban láthatják vendégül kollegáit, s úgy érzi, a hetedik konferencia megrendezése dísze lenne szakmai pályafutásának.

Cs.I./V.M.

2001. augusztus 27.