Az építészeti tervrajz is műalkotás! De mit kezdjünk vele?
582 kép, 122 makett, 24 mappa, animációk, printek, filmek. 470 !!! kiállító. A FUGA július-augusztusi kiállítása monumentális. Az anyag pazar. De mit kezdjünk vele?
Az építészeti tervrajz is műalkotás! címmel augusztus 26-ig látogatható kiállítás anyagát áprilisban, nyílt gyűjtéssel kezdték el összeszedni. Egy ilyen közfelhívás után a kurátor persze izgul: vajon érkezik-e megfelelő mennyiségű és minőségi anyag, megszólítja-e az építészek közösségét a felhívás? A kezdeti bizonytalanság után az utolsó hetekben a forróságban egymásnak adták a kilincset az alkotók: egyesek szépen bekeretezve és paszpartuzva, mások hengerbe göngyölgetve hozták az anyagaikat, volt, aki a megnyitóra érkezett a hóna alá kapott alkotásával, és volt, aki számára a kiállítás lehetőség volt arra, hogy kilépjen alkotói magányából és lássa, a világ kíváncsi munkájára.
A Budapesti Építész Kamara által létrehozott FUGA nyári kiállítása már készülés az október első hetében kicsúcsosodó, a 10 éves fennállásának ünneplését szolgáló eseménysorozatra. A kurátori szöveg úgy fogalmaz, hogy
„a fontos, kerek évforduló alkalmából, annak nyitóeseményeként olyan munkába fogtunk, ami a ház alaptevékenységéből következik, de eddigi működésünk talán legnagyobb vállalása: építészeti rajzokkal és makettekkel töltjük meg minden termünket. A kiállítással arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy az építészeti tevékenység »munkaközi« produktumai is lehetnek önálló művek, a műtárgypiacon is helyet érdemlő műalkotások, a skiccektől a tervrajzokon és modelleken át az animációkig, a legkülönbözőbb technikákkal készült szabadkézi rajzoktól a digitális eszközökkel készült munkákig.”
Zöldi Anna, a kortárs anyag egyik társkurátora így emlékezik a július közepén tartott megnyitóra: „Nem sok olyan alkalmat tudok, amikor a széthúzó építész szakmát sikerül egy ennyire derűs esemény keretében, irigykedés és viszálykodás nélkül összeterelni. A mostani kiállításon ez maximálisan sikerült és ez a legjobb érzés. Megmozdultak a fiatalok is, minden irányzat, szemlélet, korosztály jelen volt.”
A FUGA összes termében látható anyag, itt-ott a földtől a plafonig, mindenhol. A gyűjtés több kurátor közös munkája. A történeti anyagot Fehérvári Zoltán, Őry Júlia rendezte klasszikusabb szemléletű, magas színvonalú tárlattá. A földszinti kortárs anyagot Gyárfás Eszter, Kocsis Ferenc, Nagy Bálint, Őry Júlia, Segesdi Móni és Zöldi Anna gondozta.
A történeti rész két térben látható: a P teremben a közgyűjteményektől szerzett anyag (Budapest Főváros Levéltára, Győri Megyei Jogú Város Műszaki Levéltára, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Lechner Tudásközpont, Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ) izgalmas válogatás a nagy építész elődök terveiből, rajzaiból, makettjeiből. Az új világítástechnika hatásosan segíti megteremteni a hangsúlyokat. A Janáky István teremben (más néven Trezorban) egyetemi tanszékektől, képzési helyektől és könyvtáraktól érkezett anyag, így mintakönyvek és a magas színvonalú, a részletképzésre és technikai tudásra is koncentráló építészeti rajz oktatását szolgáló ábrák láthatók. Ez az anyag stílszerűen mondva tanulságos, arra emlékeztet, hogy az építészoktatásban a művészi színvonalú rajzi készség egykor természetes elvárás volt. Ez a tudás anno a tervek előállításának alapvető feltétele volt, de a rajzolás és a finoman és pontosan artikulált látásmód (úgy is mint gondolkodásmód) más értelemben is összefügg, a digitális korban sem mellőzhető következmények nélkül.
A kortárs anyag kapcsán nehezebb sommás állításokat megfogalmazni. A nagy számok okán hosszan sorolhatnánk a kiállítókat és a műcímeket, ennek ellenére nem tudnánk megnyugtatóan megválaszolni sem azt az alapvetőnek tűnő kérdést, hogy valójában mi is látható a FUGA-ban, sem azt, hogy a kurátori felvetés, mennyire igazolható. Nekem legalábbis nem sikerült. De ezt a jelen esetben nem tartom gondnak, mert „Az építészeti tervrajz is műalkotás!” címet sokkal inkább provokációnak, gondolatindító felvetésnek értékelem, amivel kapcsolatban érdemes itthon is beszélgetést indítanunk, mint kézenfekvő állításnak.
A kortárs munkák esetében a műalkotásjelleg értelmezhetőségét a sokféleség és a mennyiség is nehezíti. A földszinti tér teljes felületét beteríti az „anyag”– így fogalmazok, mert nem tudok jobb kategóriát megnevezni, hiszen klasszikus építészeti rajzok, rézmetszetszerű vonalas ábrázolások, skiccek, kézi rajzok, digitális nyomatok, szemléltető ábrák, az inspirációt érzékeltető képek, cad-képek, munkaközi bájos modellek és professzionális nagy makettek, animációk, gondolatvizualizációk, pályázati anyagok, kommunikációs szándékkal készített látványok egyaránt láthatók. Építészeti rajzként címkézünk fel tehát egy olyan tág kategóriát, amely az építészeti alkotás vizualizációját szolgálja a kezdetek keresgélő rajzaitól az épület átadását követő publikációkig. Sőt! Az ábrázoláson is túl olyan képeket is ide sorolunk, melyek nem egy megvalósult épülethez tartoznak, hanem önmagukban állnak: pályázati felvetésként, fiktív tervként, önmagában értelmezendő alkotásként, kritikai gesztusként, vízióként, játékként vagy utópiaként születtek meg.
Az építészeti rajznak ennyire tág, bizonytalan kontúrú értelmezése nem a kiállítás kurátorainak a tévelygése, hanem az építész szakma fogalomértelmezése: az építészek a nyitott kérdésfelvételre így válaszoltak. A beérkezett anyag gazdagsága azt jelzi, hogy az építészeti vizualizáció egyfelől fontos és érdekes témafelvetés, másfelől azt is, hogy a fogalomhasználat tisztázásával még van feladat. Az elmúlt években több DLA-kutatás is indult, a témakörben, ezeknek a tematizált összefoglalása majd lényegi módon alakíthatja a gondolkodást. (Ebben saját feladatomat is látom.)
A FUGA jelen kiállítása viszont szándékosan nem szorít kategóriák közé, nem akar definiálni, szűkíteni, rangsorolni, hanem egyfajta keresztmetszetet ad a jelenségről, és arról, hogy mi elérhető ma a témában Magyarországon. Ennek ellenére a FUGA nagy kiállítóterébe lépve az összhatás elsőre elbizonytalanító, hiszen nincsen olyan kurátori dramaturgia, amely végig vezetné a látogatót a térben és egyben szellemi mankót adna ahhoz, hogy mit és hogyan kell nézni.
Hirtelen nem is lehet eldönteni, hogy merre induljon el a néző, hogyan találja meg a szeme azokat a biztos pontokat, ahol elidőzhet, ami alapján szelektálhat. Úgy képzelem, hogy ilyen tanácstalan csodálatot a látogató a 16. századi főúri kastélyok magángyűjteménye láttán élhetett át. A múzeumok előzményének tekinthető Cabinets of Curiosities (vagy Cabintes of Wonder, wonder-rooms, Kunstkabinett, Wunderkammer) olyan magángyűjtemény volt valaha, ahova az (egzotikus) helyekről megtért utazó vagy a tudományos érdeklődésű arisztokrata egybehordta mindazt, ami számára érdekesnek tűnt. (Ennek egyik első ábrázolása az 1599-es Dell’Historia Naturale metszet Nápolyból). Kagylók, szakrális maszkok, naiv alkotások, állatok, különböző tárgyak és emlékek kerültek összehordásra ezekben a termekben. A tárgyak kategorizálása, tudományos feldolgozása később fokozatosan indult el, a naiv gyűjtemények rendszerezése követelte ki a múzeumi láttatás szempontrendszerét.
A FUGA kiállítása is „csodakamra”, szelektálás nélküli gyűjtés, de nem főúri kastélyba zárva, hanem publikus városi térben, ami ingyenesen látogatható. Olyan élmény, amit nem lehet jól leírni, hanem meg kell nézni. A kurátorok erős alapanyagra találtak rá. De ez csak fél siker, ha az anyagnak nem lesz utóélete. Ha augusztus 26-án ez a kiállítás is ugyanarra a sorsra jut, mint a többi, tehát leszedik a falról és arra kérik az alkotókat, hogy minél hamarabb jöjjenek érte, mert sem hely, sem pénz nincs arra, hogy a munkákat tárolják, akkor csak egy olyan fellángolás volt, ami után nagyobb a sötét.
Az építészeti rajz is műalkotás! cím ugyanis egy szempontból telitalálat: arra irányítja a figyelmet, hogy az építészeti rajz érdekes és értékes. Viszont dokumentációja, tematikus feldolgozása, archiválása, kurátori koncepciók számára való elérhetősége nem megoldott. A meglévő helyek és talán egyszer megnyíló, régóta tervezett Építészeti Múzeum mellett is szükség lenne még olyan térre, ahol az éppen most alakuló építészettel kapcsolatos rajzok, makettek, tárgyak, dokumentumok méltó módon elérhetők. A FUGA vezetői évek óta hangsúlyozzák, hogy erre komoly igény van és arra is több szomorú példa hozható, hogy nemrég elhunyt építész mester teljes hagyatéka tűnt el nyomtalanul. Időről időre az is elhangzik, hogy a Petőfi Sándor utcában lévő kiállítótér feletti emelet évtizedek óta üres, az előtérből a semmibe vezető lépcső jól jelzi ezt. Winkler Barnabás és Nagy Bálint számos fórumon hangsúlyozta már, hogy van bennük szándék (vágy) arra, hogy a FUGA felfele terjeszkedjen. Az emeleten nemcsak a szakszerű előkészítést és tárolást, hanem az említett archiválási és kutatási funkciót is örömmel befogadnák, ott tartalmas közösségi alkalmakat szerveznének, ehhez partnereket is elfogadnának. A 10 éves jubileum megkoronázása lenne, ha ez az adottság megnyílna előttük, előttünk. A FUGA Budapesti Építészeti Központ akkor végképp wonder-room lenne, csodakamrává válna.
Somogyi Krisztina
A FUGA Budapesti Építészeti Központ kiállításai ingyenesek, Az építészeti rajz is műalkotás kiállítás augusztus 26-án zár. Az utolsó napon Mélyi József és Martinkó József tartanak tárlatvezetést.
