Épülettervek/Középület

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója - a Vikár és Lukács Építész Stúdió I. díjas terve

2012.08.10. 12:38

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt tervpályázaton a Vikár és Lukács Építész Stúdió pályaműve kapta az első díjat. Tervük a műemléki értékek megőrzése és a kiállítási koncepció újragondolása mellett egy kortárs, kristályszerű épülettel egészíti ki a meglévő együttest, emellett a költséghatékony működés feltételeinek megteremtését helyezi előtérbe.

A tervezett rekonstrukció megoldásaival kapcsolatos összefoglalást maximum tíz oldalba sűríteni nagyon nehéz, hiszen csak a feladat megfogalmazása (tervezési program) is több mint harminc oldalt vett igénybe. Kodály szerint, aki nem tudja néhány oldalon leírni, amit mondani szeretne, az más gazemberségekre is képes. A következőkben - tartva a kiírás és Kodály intencióit is – tartalomjegyzék-szerű tömörséggel rögzítjük javaslataink lényegét. Ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet arra a két tervlapunkra, amelyen rajzos magyarázataink bővebben, és talán konkrétabban is ismertetik elképzeléseinket.

Célok

-  A meglévő épület építészettörténeti értékeinek méltó megőrzése, felújítása és legfőképpen súlyának megfelelő bemutatása a nagy nyilvánosságnak.

-  Egy, a mai kornak megfelelő múzeum kialakítása, a múzeumban fellelhető különleges értékeket, továbbá a XX. század és napjaink művészetét és múzeumlátogatási szokásait is szem előtt tartva.

- Funkcionálisan és műszakilag kifogástalan, üzletileg sikeres, a mai kornak megfelelő intézmény létrehozása. A mai kornak megfelelő alatt egy olyan múzeumot értünk, amelynek nemcsak az infrastruktúrája igazodik a korhoz, hanem kiállításainak, tevékenységének szelleme, struktúrája és minősége is. Tehát szakmailag jól felkészült, sok kiállítással, rendezvénnyel működő, látogatói számára szerethető hely kialakítása a cél.

Általános feladatok és elvek

- Minden tervezett funkció kompromisszummentes, önálló működésének biztosítása

- Ugyanezen funkciók kapcsolatainak megfelelő kialakítása úgy, hogy azok egymást kiegészítve működhessenek a bővítés mindenkori lehetőségével. Itt elsősorban a rendezvényterekre és az időszaki kiállításokra gondolhatunk.

-  A műemléki részek maximális védelme, felújítása, illetve az elmúlt idők lerakódásainak eltávolítása. Beavatkozás csak ott történjen, ahol az feltétlenül indokolt, így alapvetően a „medence" alápincézésekor, a kis udvar alsó szintjének beépítésekor, illetve a korhoz igazodó kiszolgálás miatt (liftek, gépészeti aknák)

- Az új épületrész elsősorban olyan funkciók befogadására legyen alkalmas, amelyek az intézmény működésének teljességét illetve a régi épületrész - szerkezeti, műemléki adottságai miatt - annak védelmét biztosítja (gk. tárolók, teherforgalmi dokkoló, gépészet, kiszolgálás, új /design/ bejárat, étterem-konyha, kert megnyitása, stb.), ugyanakkor építészete legyen a mai kor lenyomata és biztosítson a kortárs művészeteknek és művészeknek megfelelő, nyitott megjelenési felületet.

-  Az üzletileg sikeres működéshez szükséges téri és műszaki megoldások megtalálása és alkalmazása. Itt a bevételt jelentő rendezvény, ideiglenes kiállítások, étterem-kávézó, shop stb. kiemelt kezelésére illetve az üzemeltetés gazdaságosságát biztosító, tehát a kiadást csökkentő, energiatudatos épületszerkezettani és gépészeti megoldások alkalmazására gondolhatunk.

 

A célok elérése érdekében tett főbb lépések

A műemlék épület építészeti értékeinek bemutatása érdekében az alábbi szempontokat érvényesítettük:

- az aula térnek és kapcsolódó tereinek (előcsarnok és lépcsőterek) funkcióktól mentes, szabad bemutatása. Rendezvénymentes időszakokban szabad bejárhatósága

- az előcsarnoknak és a főlépcsőknek az eredeti funkciónak megfelelő reprezentatív közlekedő szerep biztosítás

- Belső udvarok differenciált rendezése, megnyitása akár a múzeum látogatói, akár a köz számár

- Az épület attraktív belső homlokzatainak, tereinek láttatása a régi és az új épületből

- Az épület szerkezeteinek, díszítő elemeinek felújítása, megóvása, az elpusztult, de rekonstruálható díszítések, üveg, padló és falburkolatok ismételt elkészíttetése.

A tervezett múzeum épületegyüttes megújult, korszerű működése érdekében az alábbiakat javasoljuk:

- A közönségforgalmi területek, megfelelő elhelyezése, méretezése, így a shop, a kávézó, a ruhatár és a közönségforgalmi vizes helyiségek célszerű kialakítása, továbbá a rendezvény és konferencia terek optimális pozicionálása. Külön fontosnak ítéltük a nyilvánvalóan előforduló VIP látogatások helyszínének és kiszolgálásának biztosítását.

- A múzeumlátogatók útvonalának a belépéstől a távozásig áttekinthető és egyértelmű meghatározása, keresztezés és a többszöri belépés kényszere nélkül.

- A múzeum állandó kiállítási tereiben a folyamatos (tematikus) és a célirányos látogatás mindenkori és egyidejű biztosítása

- Az időszaki kiállítások részére az épületben több helyen található, egymással részben összekapcsolható helyszínek biztosítása. A meglévő épület újonnan kialakított pincei tereiben a nagy, hagyományos időszaki kiállítások, az új épületben a modern és kortárs és gyűjteményes kiállítások kaphatnak helyet.

- Az új épületben elhelyezett és saját bejárattal rendelkező design múzeum integrálása az állandó kiállításokhoz, egyúttal ezen épületrész akár teljesen független használatának biztosítása / kortárs művészetek, művészek kommunikációs helye /

- Az üzemi területek, vagyis az igazgatás, a hivatali és kutatási zóna, valamint az oktatás, a könyvtár és adattár, továbbá a restaurátor műhelyek - mint a múzeum működésének legfontosabb háttér elemei megfelelő színvonalú, egymással és a múzeummal is jó funkcionális kapcsolatban történő elhelyezése. Ezek mindegyikéhez /kivéve restaurátor műhelyek/ önálló, a múzeum tereitől független külső megközelítés biztosítása.

- A kiszolgáló területeknek célszerű és hatékony működést biztosító elhelyezése. Ide tartozik a gépkocsi tároló, a raktárak, a manipulációs terek, az üzemelés és fenntartás helyiségei, a biztonsági központ, őrség, a konyhaüzem, továbbá a gépészeti terek.

3. A költséghatékony működés, vagyis a kiadások és a bevételek egyensúlyának biztosításával kapcsolatos gondolatok

- Valószínűleg irreális azt gondolni, hogy egy ilyen funkciójú, léptékű és értékű épület valaha is képes lesz önállóan finanszírozni a működését. A támogatások mértéke azonban bizonytalan és változó lehet, ugyanakkor egy ilyen léptékű beruházás utóéletének biztonsága elsőrendűen fontos. Ezért a rekonstrukció tervezőjének is megkerülhetetlen feladata az építést követő üzemelés stabilitásáról gondoskodni, olyan megoldások betervezésével, ami lehetővé teszi a megfelelő bevételek elérését, miközben az üzemeltetés kiadásait minimalizálja. Ezt a feladatot tervünkben kiemelten kezeltük:

- Az aktív bevételeknek két fő forrása a rendezvény és konferenciaszervezés, illetve az időszaki kiállításokat látogatók jegy vásárlása és egyéb termékek, szolgáltatások értékesítése. Az ezen árbevételekhez kapcsolódó építészeti környezet ezért kiemelten fontos. Lehetőség szerint tehát minél több és változatosabb időszaki kiállításnak kell helyet biztosítani, illetve a rendezvény és konferencia helyszíneknek minél szélesebb és minél differenciáltabb igényszintnek kell megfelelnie. Vagyis az ezekre alkalmas helyszíneknek egymást kiegészítve, összekapcsolva is képesnek kell lenni a megfelelő működésre. Nem mellékes szempont e helyek szerethető, építészetileg is vonzó kialakítása. Ugyancsak fontosnak ítéltük ebben a kiemelt építészettörténeti emlékeket és kultúrkincset hordozó múzeum együttesben a múzeumot támogató kör számára VIP rendezvények lehetőségének biztosítását.

- A passzív bevételeken a kiadások csökkentését értjük, aminek alapját is a tervezésnél kell megteremteni. Itt nem csak a költség és energia hatékony szerkezetek és gépészeti berendezések betervezéséről van szó (fűtés, hűtés, légkezelés, árnyékolás, stb.), hanem egy olyan átfogó, üzemeltetés-centrikus stratégia kidolgozásáról, ami a berendezések együttműködésétől a vízhasználaton át a felhasználható energiaforrások sorát vizsgálja (hőcserélők, napenergia-hasznosítás, szürkevíz-kezelés stb.). Ezen munka folytatása a további tervfázisokban elengedhetetlen.

4. Múzeum technológia, kiállítás elrendezés, installáció

Az épületegyüttes a múzeumi látogatók számára egységes egészként megtekinthető. Az építészeti kialakítás a múzeum számára mindenkor optimális jegystruktúrának megfelelő ellenőrzési felületek beépítését teszi lehetővé. Így lehetséges az időszaki és állandó kiállítás önálló, vagy együttes jeggyel való megtekintése is. A design múzeum alap esetben a normál jeggyel rendelkezőknek is látogatható, ugyanakkor egyszerű eszközökkel a teljes egység önálló üzemmóddal leválasztható, időben is elválaszthatóan működtethető.

A múzeumlátogatással kapcsolatos alapelv, hogy a megváltott jeggyel a belépéstől a kijáratig a látogató folyamatos, nem visszafordulós rendszerben az egész kiállítást tematikus (pl. időrendi sorendben) végignézhesse. Ugyanakkor jól átlátható rendben célirányosan is haladhat, az általa választott kiállítási részek megtekintésével. Ezt a tervezett első és második emeleti körüljárhatóság maximálisan biztosítja.

A múzeumban elhelyezendő egységeknél tekintettel voltunk azok helyigényére és érzékenységére. A régi épület építészeti adottságai miatt a megfelelő légállapotok és fényviszonyok kialakítását gépészeti eszközökkel illetve az igények szerint kiválasztott, akár több rétegben elhelyezett hálószövet belső árnyékolók segítségével biztosítjuk. Az aula tér feletti üvegtető külső fém árnyékoló lamella rendszert kap, a külső és a belső üveghéj között az aulatér változatos használatához illő fényáteresztésű, mozgatható hálószövet beépítését tervezzük. Az új épületszárnyban a kéthéjú homlokzat közötti térben elhelyezett mozgatható árnyékolókkal, illetve a belső üvegfelület megfelelő kivitelével / lakkozott, vagy speciálisan kezelt réteg / biztosítjuk.

A múzeumi bemutatás pontos technológiájának, installációinak megtervezése a következő fontos lépés a tervezésben. A jelen léptékben a feladat megoldása akkor volt helyes, ha a kialakított építészeti keretekbe csaknem bármilyen múzeumi funkció biztonsággal, jól elhelyezhető.

5. Az új épület építészeti kezelése

Az új épületszárny alapvetően a meglévő épület felújításának, korszerű működtetésének feltételeit biztosítja. Ezért főleg kiegészítő funkciókat tartalmaz, amelyek az üzemeltetést szolgálják, így műtárgy- és anyagmozgatás, parkolás, gépészet, üzemeltetés és fenntartás helyiségei.

Az épületrész az eredeti múzeumépület léptékének töredéke, mégis fontos, mert a fentieken túl, tartalmában (étterem, design múzeum) és építésének időpontjában a jelen kort hordozza, reprezentálja. Építészeti megfogalmazása is ennek megfelelő kell legyen. Része az egésznek, mégis egy másik kor lenyomata. Kapcsolatait a lechneri világgal és épülettel nem formai vagy anyaghasználati módjával, hanem funkcionalitásával, együttműködő szellemével fejezi ki. Ahol szükséges szolgál és segít, de egyúttal kifejezi korunknak az egyszerűség, tisztaság és szabadság iránti vágyát. Az egyszerű bontatlan tömör és üvegfelületek, a homogén fal és tetőkezelés, a világos színek, a külső zártság és a belső nyitottság mind ezt szolgálják. A külső nemesbeton felület egy, a bejárati előcsarnok mennyezetének lechneri mintájából származtatott, annak dombornyomatával formált kéregbeton, melynek technológiája ma már jól ismert. A homlokzati üvegfelületek olyan kéthéjú szerkezetek, ahol a külső héj vagy átlátszó, vagy tejfehér üveg, ami este és éjszaka metszetszerű világító felületeket eredményez a kristályszerű épülettömegen.

Mögötte a napszaktól és az igényektől függően mozgatható árnyékoló szerkezet létesül. A szerkezet belső rétege a modulrendszerű kialakításnak köszönhetően a mindenkori kiállítási igényeknek megfelelően akár egyszerű átszereléssel változhat, lehet akár teljesen átlátszó, vagy lehet opálüveg, vagy a funkció által megkövetelt, átlátást nem biztosító lakkozott üveg, illetve tömör szerelt felület is.

6. Kapcsolat a külvilággal, az Angyal István térrel

A felújított épület szempontjából különös fontossággal bírnak a hozzá kapcsolódó külső illetve közterületek. Így a saját belső udvarok, illetve az Üllői út és Ferenc körút kereszteződéséből – jellemzően tömegközlekedéssel érkezőknek - az Angyal István tér. Annak, mint a múzeum kapujaként, vagy ha úgy tetszik felvezető pontjaként történő kezelése már csak azért is fontos mert maga az épület nem rendelkezik a hozzá hasonló léptékű és jelentőségű múzeumok szokásos kapcsolódó külső tereivel. Javaslatunkban az épülethez az aluljáró felől vezető rámpát úgy alakítjuk ki, hogy az abból nyíló „látványtengely" a főkupolára tájolt; a felvezető rámpa oldalfalaiban illetve a téren kialakított süllyesztett kiállító teraszokon a zöldfelületekhez, pihenő parkhoz kapcsolódóan számtalan a múzeum jelenlétére, programjaira utaló hirdetmény, műtárgymásolat, stb. helyezhető el. (Pl. tető felépítményi elemeinek vandálbiztos beton másolatai)

7. Az építéssel és az építés ütemezésével kapcsolatos kérdések

A rekonstrukció megvalósításának feladata már önmagában is sokrétű és körültekintő kivitelezői munkát igényel. Az a tény, hogy azt a múzeum üzemének folyamatos fenntartása mellett, ütemezve kell végrehajtani rendkívül körültekintő mérlegelést igényel. Az építés logikájának és ésszerű organizációjának valamint a múzeum műtárgyainak védelme és a múzeum és intézményei folyamatos üzemének biztosítása csak abban az esetben valósítható meg, ha mindig rendelkezésre áll olyan terület, ahol a múzeum egyes részlegei ideiglenesen elhelyezhetőek.

Nem tartjuk reális alternatívának az építéssel érintett épületszakaszban a műtárgyak elhelyezését vagy üzemszerű működést. Ütemezésünket ennek megfelelően adtuk meg. Az indulásnál feltételeztük a MOME és a bútorraktár kitelepítését, későbbi ütemekben pedig az új épületrész ideiglenes igénybevételét, így annak fit out kivitelezését csak az utolsó ütemben javasoljuk, annak érdekében, hogy a felújított végleges területre csak egyszer történjen beköltözés. Az ütemezés finomítása a kivitelező és az intézmény bevonásával részletes és hosszú elemzéseket követően történhet meg.

8. Tartószerkezet, épületszerkezetek, gépészet, energia ellátás

Tartószerkezeti, épületszerkezettani szempontból a régi épületen a zárt belső udvar alsó szintjének beépítése, felette tetőkert kialakítása, továbbá az aulatér un. medence terének alápincézése, új födém építése, valamint az elhelyezett lift és gépészeti aknák kialakítása jelentik a legkomolyabb beavatkozást. Nyilvánvaló, hogy - akárcsak a többi szüksége beavatkozás esetében - ezen munkákat csak megfelelő körültekintéssel és alapos vizsgálatokra, szakvéleményekre támaszkodva szabad elvégezni. Ezek alapján lehetséges és szabad dönteni a szigetelés módjáról, az új szerkezetek letámaszkodásának helyeiről, kialakításának módjáról.Ezek híján ábrázolt javaslataink jelzésértékűek.

Ugyanez érvényes az új épület tartószerkezeteinél, illetve szigetelési módjánál is, ahol egy megfelelő, a csatlakozó épületszerkezetekre, talajvíz viszonyokra és alapozási módra kiterjedő talajmechanikai és hidrológiai szakvélemény alapján kell a terveket véglegesíteni.

A korábban már említett komplex szemlélettel megtervezett gépészeti rendszernél mérlegelni kell minden alternatív energia felhasználást és minden olyan berendezés és rendszer telepítését, ami a gazdaságos üzemeltetést biztosítja. A legfontosabb és legnehezebb feladat mégis a meglévő épületbe a korszerű gépészeti ellátás / fűtés, hűtés légellátás, páratartalom kontroll stb./ elhelyezése volt. Fel kellett használni minden helyet és lehetőséget, amit a meglévő épület kínál illetve el kellett helyezni olyan differenciált, az egész területen arányosan szétosztott felszálló aknákat, amelyek kapcsolódnak a nagy belmagasságot kihasználva a kiemelt tereket elkerülő mennyezet alatti légcsatorna hálózathoz.

9. Művészettörténeti szempontok

Az Iparművészeti Múzeum épülete nemzeti értékünk, a magyar építészettörténet kiemelkedő alkotása, az európai szellemiség egy korszakának elsőrangú reprezentánsa. A magyar kultúra és művelődés egyik védjegye, építészetünk hozzájárulása az egyetemes építészettörténethez.

A jelen kiállítási gyakorlat és a múzeumlátogatási szokások felvetette kérdésekre adott válasz mellett az épület rekonstrukciójának elengedetlen feladata az épület restaurálása. Ennek során elkészítendő az épület helyiségkönyve, mely felsorolja az épület meglévő eredeti tartozékait és rögzíti a hiányokat, átalakításokat. A szakmánként (fa, fém, üveg, kő, stukkó, kerámia, díszítőfestő) elvégzendő szondázó restaurátori kutatás a homlokzatokon és az épületbelsőben feltárja az eredeti színeket, szerkezeteket, majd az archív anyaggal összevetve, a megrendelővel, az építésszel közösen meghatározza a feladatokat. A formaképzés, az anyaghasználat és a színezés a múzeum épületének alapvető egyedisége, a restaurálás célja csak az eredeti állapot visszaállítása lehet.

A kutatás nélkül is számos rekonstrukciós feladat ismert. Az 1920-as években, a szélfogó és két terem kivételével eltüntetett díszítőfestés, az üvegcsarnokhoz csatlakozó terek mennyezetének hiányzó stukkódíszei, a csarnok növényi mintás terrazzo padozatának újrakészítése, a nagycsarnok tetőzetének színes üvegezése. A mai igényeket kielégítő megvilágítás mellett fontosnak tartjuk a korhű lámpák és falikarok alkalmazását. A meg nem született épületrészek helyén semmiféle historizálást vagy igazodási szándékot nem tartunk elfogadhatónak, miként az álló épülethez is csakis a régitől markánsan elütő kortárs építészeti gondolat méltó.

 

A Bíráló Bizottság értékelése:

Az új beépítés egyszerű vonalú, kortárs formanyelve és a teljes épület kiválóan végiggondolt elrendezése miatt a pályamű kiemelkedő értéket képvisel.

A terv letisztult viszonyban áll a Lechner-épület műemléki értékeivel, egységesen megőrzi mind a régi épület tömegeit, mind kiemelt tereit, a homlokzatok és a belső burkolatok teljes rekonstrukciójával számol. A belső udvar lépcsőzetes rendezésével felértékeli ezeket a tereket és a belső homlokzatokat, egyben értékes konferencia és fogadótereket hoz létre az udvar alatt. Látogatható tetőteraszt épít vissza a központi galériák fölé és a kupola külső előterében is. A kiemelt terek bekapcsolásával a közönségforgalomba (közönségforgalmi terek vagy kiállítóterek) bejárhatóvá teszi azokat, megőrizve hozzáférést biztosít olyan rejtett értékekhez, mint az egykori főigazgatói lakás körüli belsőépítészeti kialakítások és terek. A fő szinteken (1-2. emelet) akadálymentesen, teljesen körbejárhatóvá teszi az épületet, bejárhatóak ezzel a terek és élvezhetővé válnak az udvarokon keresztül érvényesülő belső látképek, lechneri térfalak. Ezt tovább erősíti a tetőteraszok rekonstrukciójával.

A kiállítási rendszerre született javaslat két szinten körbevezetett, látványraktárakkal kombinált állandó kiállítást tervez, amelyhez megfelelő méretű, teljes egészében körbejárható kiállítótereket alakítana ki. A két szinten megvalósított teljes körbejárhatóság az érvényes múzeumi sztenderdnek megfelelően konzekvens egyirányú közlekedést tesz lehetővé az épület állandó kiállításokat tartalmazó részein, ezzel nagyban felértékeli a múzeum használhatóságát. Méltányolandó az a javaslat, amely az iszlám-kiállítást a környezeti tényezők szempontjából erősen terhelt földszinti galéria helyett a második emeleten javasolja elhelyezni. Az adattári és könyvtári raktár elhelyezése a Kinizsi-szárny alagsorában jó megoldás, kellő helyet biztosít, bár az Adattár raktárainak megközelítése az adattári irodából kissé körülményes. Hasonlóképpen nem teljesen megoldott a látványraktárak és a restaurátorműhelyek / irodák közötti közlekedés vezetése. A gyűjteményi raktárak területét jelentősen alátervezte, ennek kapcsán logisztikai módosítások indokoltak a továbbtervezés során.

A körbejárható, egymáshoz kapcsolódó kiállítóterek máshogyan is berendezhetőek. Az új szárnyba tervezett széles és magas kiállítóterek nagy flexibilitást biztosítanak. A földszinti galéria üresen hagyása („multifunkcionális tér") és a kupolaterem javasolt funkciója – VIP-terem – is lehetőséget hagy e terek kiállításként való hasznosítására. Az időszaki kiállítóterek alapterülete és megközelítése megfelelő.
A főépületben az üvegtető átalakítását, lamellákkal ellátását tervezi, ami nagymértékben megnövelné a műtárgyvédelem lehetőségeit. A teljes épület klimatizálásával számol. Kérdést egyedül az új épület nagy üvegfalai jelentenek – bár a műleírás szerint a szükséges fényvédelmet ezek is tudják garantálni.

A közönségforgalom kiszolgálására kellő teret biztosít: az Üllői-Hőgyes sarkon a földszinten kávézót tervez, mellette önálló múzeumi boltot, a hátsó szárnyban pedig éttermet. Mind a kávézó, mind az étterem közvetlen kapcsolatban áll az előttük lévő udvarokkal, ezzel bevonva e tereket is a közönségforgalomba. Meggondolandó, hogy néhány funkció – elsősorban a múzeumi bolt – áthelyezésével a terven üresen hagyott földszinti galériába, nem használhatóak-e jobban ki ezek a terek is. Külön kiemelkedik a kis udvar alatt kialakított, utcáról önállóan is megközelíthető konferenciatér jó elhelyezése, amely közvetlen kapcsolatban áll a fölötte kialakított kávézóval is, lehetőséget nyújtva ezen funkciók akár önálló, akár a múzeumi rendhez kapcsolt működtetésére. Funkcióval tölti meg az alagsori előcsarnokot, kapcsolatot biztosítva a kiválóan pozícionált konferenciatermekkel.

A javasolt új beépítés az eredeti, Lechner Ödön által is tervezett beépítés vonalát követi, logikusan egészíti ki a meglévő épületet. Az új épület formailag jól értelmezi az illeszkedést, a tetőfelületek geometriai tömegalakításával, „kristálycsiszolással" utal a Lechner-épület térsor tengelyére, pl. megidézi az épület Üllői útra merőleges szerkesztését.

A szabályozási tervnek mindenben megfelelő beépítési javaslat született, amely egy új, önálló bejárat kialakításával felértékeli a Hőgyes Endre utcát. A földszinti térfal jó szögben invitálja a látogatókat a bejárathoz. Az itt kialakítandó étterem, valamint a szintén a Hőgyes-szárnyon nyíló ’konferencia és oktatási’ bejárat (a jelenlegi hivatali bejárat) önálló célpontként is értékelhető elemeket helyez el itt. A tervezett tömegalakítás figyelembe veszi az adott szerkesztési tengelyeket és korszerű, izgalmas geometriai logikát eredményez. A homlokzat visszafogott, semleges felületű, végső kialakításában további csiszolást kíván, az utcaképet nem dominálja.
A párkány- és tetőmagasságokból kiindulva készült a homlokzatot osztó ferde síkok kiosztása. A belső szintmagasságok kialakításakor a régi épület teljes mértékben szervesen, akadálymentesen tud illeszkedni a lechneri épülethez, az új épület mindkét végén. Építészetileg az új épület nem kíván konkurálni Lechner épületével, belső homlokzatain is inkább visszatükrözi azt, ami értékelhető magatartást tükröz. Külső homlokzatán lechneri motívumokat használ fel modern értelmezésben, ízléses dombornyomott kéregbeton felület kialakításával. A homlokzatokon felhasznált anyagok – mintázott felületű látszóbeton, átlátszó vagy fehérré alakított, üvegrétegek közt elsötétíthető, variálható világítással szerelt függönyfal – méltóak a régi épület Zsolnay-burkolatához, de nem kívánják azt utánozni. Az élhetővé tett udvarok üvegfenekű medencéje a konferenciaterem fogadótere felett természetes felülvilágítást ad.

Az építkezés ütemezése jól van végiggondolva, biztosítja a folyamatos működést.

A terv talán a legötletesebb megoldást nyújtja az Iparművészeti Múzeum megközelítésének problémájára: elnyújtott akadálymentes rámpává alakítva az aluljáró lépcsőjét, amely egyenesen a főépület kupolájának nagyszerű látványa felé irányul. A közterület rendezésével, a forgalom korlátozásával ugyanakkor a felértékelődő Hőgyes-szárny megközelítését is rendezi. A javasolt térrendezés a metróaluljáró felől elsősorban az Angyal István parkba tervezett lépcsőzetesen süllyesztett teraszokkal és díszmedencével nyújt többletet a jelenlegi megoldás helyett, amelyben további zöldfelület növelés mellett javasolható a kupoláról eltávolított eredeti lanterna koncentrikus szökőkútként való elhelyezése, de összességében az Üllői úti homlokzat előtti kert rekonstrukciója és a Hőgyes utca új megközelítés is jelentősen növeli a közterületek értékét és általában a múzeum környezetének vizuális színvonalát. Egyben javallott Petz Ármin eredeti előkert-tervének figyelembe vétele.

A terv arányos, hiszen a tervezett bővítés mértéke, alaprajzi mutatói összhangban állnak a megvalósítani kívánt célokkal – nincs sem eltúlzott földalatti beépítés, sem indokolatlan terek, a kertben megőrzi a megtartandó fákat. A közönségforgalom végiggondolásával a felújított, kibővített épület kényelmesen ki tudja szolgálni a jövőben tervezett látogatószámot. A terv logikus célkitűzésekre ad világos válaszokat. Nem számol indokolatlanul drága megoldásokkal, a megadott feladatok adott térben való megvalósítására törekszik, mértéktartó építészeti megoldásokkal és anyaghasználattal.

Az új szárny bejárata önállóan is szolgálja a design múzeumrészt, önállóan üzemeltethető a Hőgyes Endre utcai régi bejárattal a konferenciaterem is, úgyszintén a múzeumtól függetleníthető a könyvtár látogathatósága a Kinizsi utcai régi bejárat felől, itt azonban biztosítandó, hogy a lechneri portásfülke ne essék az akadálymentesítés áldozatául. Az megújított gépészet a jelenleginél gazdaságosabb üzemeltetést tesz lehetővé (árnyékolás, klimatizálás, vízkezelés, stb.), csekély számú teherlifttel oldja meg a műtárgyak függőleges mozgatását. A parkoló jól használható, az épület egészében kellő méretű gépészeti aknák állnak rendelkezésre.

A múzeumi működést teljes körűen megújító, kiválóan végiggondolt szerkezeti rendszer, valamint a látványos tömeget alkotó, mégis visszafogott és Lechnerrel nem konkuráló új beépítésre való tekintettel a Bíráló Bizottság a tervet első díjban részesíti.