Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – Mészáros Erzsébet díjazásban nem részesült terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára és bővítésére kiírt tervpályázatra készített koncepciójában Mészáros Erzsébet egy egyszerű, fehér pirogránit tégla- és kerámia burkolatú tömbbel fejezte be a lechneri együttest, az üvegcsarnok galériaszintjeire transzparens kiállító-dobozok kerültek. A tervben a keskeny belső udvar szabadtéri kiállítóhellyé alakult át, a földalatti terekkel gazdagított nagy udvart pedig raszteres rendszerű zöld- és vendéglátó területek tagolják.

Részletek a műleírásból

Bevezetés

Lechner Ödön a nemzeti szellemű magyar építőművészet megteremtésére törekvő mozgalom úttörője és zászlóvivője volt. A családi tulajdonban lévő téglagyárukban már gyermekkorában közelről figyelhette meg és tanulmányozhatta a tégla, mint építőanyag készítését, ami jelentős tényező volt az életében. A hazai szecesszió megteremtéséhez, az egyedi formavilág és anyaghasználat kiforrásához sokévi külföldi tanulmányút tapasztalatára (Berlin, Itália, Franciaország), Zsolnay Vilmossal és a Zsolnay-gyárral való együttműködésre és több, már akkor jelentős épület megtervezésére volt szükség, míg Pártos Gyulával közösen megnyerték a millenniumra kiírt Iparművészeti Múzeum tervpályázatát. Kettős feladatot kellett megoldaniuk: egy fedél alá került az eddig hozzáférhetetlen iparművészeti muzeális anyag és az iparművészeti iskola. A dolog természetéből fakadt, hogy az iparművészet örökségét bemutató épület maga is művészeti alkotás legyen.

A magyar népművészet tanulmányozása Lechner Ödönt elvezette az ázsiai népek művészetéhez, mert a két művészet közt fennálló letagadhatatlan rokonság szembeötlő. Ez a keleti rokonság, mely főleg a perzsa és indus művészetben válik nyilvánvalóvá, annál is inkább érdekelte, mert ezen népeknél útmutatást vélt felfedezni, hogyan lehet a népies elemeket a monumentális architektúrába átvinni. A 19. század második felében elkezdődött a vasszerkezet és az üveg bevonása az építőművészetbe, amely kifinomult arányaival és szerkezetével a múzeum üvegcsarnokában is megjelenik.

Fittler Kamill, az intézet akkori igazgatója az épület felavatásakor a millenniumi emlékkönyvbe a következőt fogalmazta meg az új stílust képviselő épületről: „Maga a fa idegenszerű előttünk, de ismerős leveleket, hazai ágakat és gallyakat találunk rajta, magját nyugatról hozta a szél, de keleti szemmel lett beoltva és itthon hozta a virágait, … a művész arra törekedett, hogy a színes majolika nagyban való alkalmazásának hazájára – tehát Perzsiára, Indiára – emlékeztető építészeti formáiba az ehhez rokon, de eddig teljesen elhanyagolt magyaros szerkezeti és díszítő momentumokat is bevegye és a kettőnek egyesítéséből esztétikailag helyes alapokon felépülő és sajátos magyaros zamatú architektúrát teremtsen.”

Új beépítés

Az Iparművészeti Múzeum tömbjének - az eredeti tervek szerinti - teljes keretes beépítése nem történt meg. A Hőgyes Endre utcai oldalon a telek hátsó része üresen maradt. A tervpályázat kiemelt feladata ezen foghíj beépítése, méltó módon viszonyulva a múzeum meglévő épületéhez. Az új épület beépítése követi a szabályozási tervet, gyakorlatilag a meglévő épület keretét fejezi be.

Alapvetés, hogy az új épületnek nem szabad semmilyen módon elnyomni, birtokolni a meglévőt és oly módon kell megformálni, hogy tükrözze a mai látásmódot, ezért készült a dobozszerű „semleges” tömeg kialakítás. Az utcai fronton a szomszédos lakóépület ereszéig ér a tetősík, míg a másik oldalon a múzeumépület ereszéig. A nehéznek ígérkező adottságok révén alakult ki az új épület homlokzatát meghatározó osztás - a szomszédos lakóépület ereszmagassága meghatározott egy vonalat -, mely körben végighúzódik az épületen.

A homlokzat anyaghasználata kényes és megfontolandó kérdés: érdemes figyelmen kívül hagyni az olyan rideg anyagot, mint például az üveg és visszatérni a kézműves anyagokhoz. Ha Lajta Béla (Lechner követője) épületének bővítéséről lenne szó, azonnal a míves látszóbeton kerülhetne szóba, mert Lajta épületeinek „keménysége” ezt diktálná. Lechner épületei ennél jóval „finomabbak”. Másrészt célszerű lenne folytatni a világhírű Zsolnay-féle építőanyag-ipari termékek használatát mai megfeleltetésben.

Ebből adódóan a homlokzat alsó része a fehér árnyalataiban játszó pirogránit téglaburkolat, a felső pártázat sávja pedig szintén fehér színű, egyedi mázas kerámia burkolat. Az egyedi burkolati mintához az udvarban lévő saroktornyok rézburkolatának mintázata lett figyelembe véve. A lapostetők anyaga szintén pirogránit burkolat, a rejtett függőeresz csatornát egyedi mázas kerámia elemek alkotják. Az épületegyüttes használata szempontjából a belső oldali nyitottság a fontosabb, ezért az utcai homlokzat zárt tömegű. A bejárati üvegfalon keresztül viszont átlátni a belső kertbe, így ez a lehetőség be tudja vonzani az embereket az utcáról. A belső udvari homlokzatnál megjelenik a „fésűzetes” áttört téglahomlokzat, mögötte belülről nyitható üvegfallal (a kiállító tereknél homokfúvott, a gyűjteményi osztályoknál víztiszta). A „fésű” önmagában is árnyékolja a mögötte lévő teret, de beengedi a természetes fényt. A földszinti publikus tereknél - mint előcsarnok, múzeum shop és étterem - az üvegfal teljes transzparenciát biztosít. Az üvegfal tokszerkezete és a nyitható ajtóelemek tolórúdjai antikolt réz felületűek. A tégla „fésű” elem 25x25 cm alapterületű, belső vasbeton merevítő maggal rendelkezik, amely a födémekhez van rögzítve.

Az udvari tömeg tetején jelenik meg egy visszahúzott, félszinten kiemelkedő sáv, amely gépészeti egységeket tartalmaz. Ennek a tömegnek a burkolata terpesztett lemez, antikolt réz anyagból. Azért alkalmaztunk terpesztett lemezt, mert a gépészeti berendezéseknek így a burkolat mögött bárhol lehet nyíló felületet biztosítani anélkül, hogy az egységes kép megváltozna. A gépészeti tömeg tetősíkja megáll a meglévő épület tetőidom kezdeténél. Az antikolt réz anyag lakkal kezelt felület, sötét árnyalatot biztosít és nem oxidálódik. Összesen három anyag jelenik meg az épület homlokzatán: fehér pirogránit tégla, fehér mázas kerámia és antikolt vörösréz.

Meg kell említeni a talajszint alatt lévő új kiállító teret, amely további összekötő elem a meglévő és új épület között, ami további lehetőségeket biztosít a két épület együttes használatához, kapcsolatához. A födémbe az udvarral azonos szintben járható üveg elemek kerültek, amelyek nappal természetes fénnyel látják el a kiállítóteret, este a kiáramló fény pedig további látványeleme tud lenni a kertnek.

Udvarok

A központi udvar kialakítása során cél volt egy egységes arculat megtervezése. A nagyméretű műkő lapokból álló raszter a járófelületet biztosítja. A négyzet alakú flekkek jelentős része gyepesítést kap, néhány elem pedig - főként az új épület étterem előtti kiülő teraszánál, valamint a bejáratoknál - kisméretű kockakővel lett burkolva. A földalatti összekötő tér miatt az egyik nagyobb méretű fát ki kell vágni, de ez pótlásra kerül a Kinizsi utca felőli kertrészben. Fontos elem a meglévő épület hátsó szárnyának tengelyében elhelyezett, Zsolnay-mázas kerámia anyagból épített szökőkút, ami az étterem teraszáról is látható. A kültéri szobrok részére kiállítóhelyek létesülnek. Cél az udvar publikussá tétele, hogy az embereknek a mindennapokban is természetes legyen megpihenni itt a város forgatagában, enni az étteremben vagy inni egy kávét, beszélgetni.

A meglévő épület alagsori szintjén elhelyezkedő keskeny udvart kültéri szoborpark céljaira hasznosítjuk, ami kapcsolódhatna egy-egy kiállítás anyagához. A padlóburkolata öntött beton lenne, három szintbeli kijárattal akadálymentesítve. Lefedése azért nem javasolt, mert az épületnek önmagában hatalmas gépészeti igényei vannak, azt tovább növelné, valamint kérdéses lenne a lefedés és az épület homlokzati találkozásaink helyzete és módja. A hátsó udvari szárnyban a meglévő és az új épületnek is vannak légudvaraik. Ezek kizárólag a talajszintig épülnek be, felülvilágítókkal és gépészeti felépítménnyel ellátva (üzemi területként).

Meglévő múzeum épület tervezett belső elrendezése

1. Üllői úti főbejárat

Innen közelíthetők meg a publikus zónák és a kiállítóterek.

Publikus zónák:

az üvegcsarnokban múzeum shop és kávézó kap helyet, amely egy újabb kedvelt találkozási pont lehetne a városban. Az üvegcsarnok alatt új szint létesül, amelyben elhelyezésre kerül a 200 fős előadó terem, mert itt biztosítható a kellő gépészeti és informatikai háttér, technika. Ezáltal hasznosítása széleskörű programszervezésre ad lehetőséget. Az üvegcsarnok feletti tetőterasz exkluzív rendezvényeknek adhat helyet, illetve kísérővel a múzeum látogatói is megtekinthetik. A tetőtérben a kis üvegpadlást körbeölelő tetőterasz és kétoldali terem újabb egyedi lehetőség kisebb rendezvények megtartására. Cél, hogy folyamatosan élettel teljen meg az épület és beépüljön a lakosság tudatába a hely. Üzemeltetés szempontjából jelentős bevételi forrást adhatnak.

Kiállítóterek:

a főbejárati előcsarnokba belépve közvetlenül balra és jobbra található a pénztár és az információ. Az alagsorban, az előcsarnoki részben helyeztük el a két ruhatárat, amelyből alapesetben egy üzemel, rendezvény, előadás esetén nyitják meg a másikat. A kiállítási zóna mindig a két mellékutca irányában, L-alakban fut végig, a mellékutcai bejáratoknál véget érve. Az alagsori szinten kaptak helyet az időszaki kiállító terek. A földszinten és az 1. emeleten az állandó kiállítások szerepelnek. A 2. emeleti kupolaterem ad helyet az állandó Lechner-tárlatnak. A 2. emeleten alakítottuk ki a látványraktárakat, amelyek a Hőgyes utcai szárnyban végig húzódnak.

Az üvegcsarnok földszinti és 1. emeleti galériaszintjén kiállító „dobozok” létesülnek szerelt szerkezetből, arányosan eltartva minden irányban, hogy térben álló bútorként jelenjen meg, helyenként ajtónyílás-áttörésekkel. Felfogják a nagyméretű ablakok fényét, kiállítási paraván felületet biztosítanak. A doboz elemek tetején hasíték található, hogy rá lehessen látni a megvilágítható, festett mennyezetre. A szerelt mennyezetbe rejtetten megoldható a nagy tér és a kiállító terek gépészeti és elektromos ellátása a pincén keresztül, elvezetése a tető felé pedig a Hőgyes szárnnyal való kapcsolatnál megoldható. A „dobozok” külső burkolata jégkék színű festett üveg. Az Üllői úti padlástér (a beépített kiszolgáló sáv kivételével) szabadon marad, hogy bemutatható legyen.

2. Kinizsi utcai szárny

Innen közelíthetők meg az igazgatás, a gyűjteményi osztályok (meglévő épület-új épület), a restaurátor műhelyek és az oktatás (hátsó udvari szárny), az informatika (új épület), a diszpécser központ, a biztonsági központ, a fegyveres őrök és a karbantartó műhelyek helyiségei. A bejáratnál a portás új irodát kapott. A lépcső előtt transzparens jellegű, üveg beléptető kapukat helyeztünk el. A portással szemben lévő szintén új helyiségben lenne a főkapcsoló helyiség. Ez az éjjel-nappal üzemelő porta.

3. Hátsó udvari szárny (Kinizsi utcai szárny folytatása)

E szárny nagy részét restauráló műhelyek teszik ki, amelyek az alagsorban, földszinten, 1. emeleten és tetőtérben helyezkednek el. Az alagsorban ezen kívül a műhelyekhez tartozó öltözők, vegyszerraktár, mosó helyiség nagyméretű káddal, tisztaszoba, savazó, kemence, gépműhely. Az 1. emeleten az új épületbe átérve található egymás felett két gyűjteményi osztály és az informatika. A 2. emeleten 2 db 20 fős tanterem kapott helyet, amelyek mobil válaszfallal kettéoszthatók, valamint emellett 2 db tanműhely.

4. Hőgyes Endre utcai szárny

Innen közelíthetők meg a könyvtár és az adattár, az installációs raktár, a teremőrök és takarítók öltözői, valamint az orvosi szoba. A bejáratnál a portás új irodát kapott. A lépcső előtt transzparens jellegű, üveg beléptető kapukat helyeztünk el. Gyakorlatilag ez a könyvtár szárny.

5. Új épületszárny

Gazdasági feltárás:

Fontos szempont, hogy minden üzemi manipulálás rejtve maradjon a látogatók elől és az udvarral se legyen kapcsolata. Az utcai homlokzaton megjelenő második nyílás rejt két redőnykaput (anyaguk antikolt réz). Az egyik mögött található az autólift, a másik mögött a rakodó tér, ahová a max. 7,5 tonnás gépjármű tud beállni. A két garázsszinten elhelyezhető 1-1 kistargonca (lehet kézi működtetésű teherszállító eszköz), amelyek alkalmasak arra, hogy kamion érkezése esetén az Üllői útról behordják a ládákat. Az utcaszint -1,70 m-en van, a meglévő épület hátsó udvari szárnyának földszintje +0,00-n van. A szintbeli összekötést úgy lehet megoldani, hogy rakodó rámpa (szintkülönbség) létesül 90 cm magasságban, a teherautó emelője vagy targonca felemeli a tárgyakat erre a szintre (a fennmaradó szintkülönbség rámpával hidalható át). Itt található a karantén raktár, a láda raktár, az átmeneti tárgyak raktára, beljebb a szemle raktár.

Az új épületszárny bejáratától közelíthető meg az udvar, az étterem (belülről a shop-on keresztül), valamint az új épület kiállító terei.

Funkcionális elrendezés:

A pince-alagsorban 20+20 férőhelyes mélygarázs és dolgozói kerékpár tároló, gyűjteményi raktárak, selejt raktár, csomagolóanyag raktár, kiadvány raktár, irattár, hulladéktároló, gépészeti terek, gyengeáramú központ, valamint összevont közönségforgalmi vizesblokk kap helyet.

A földszinten található a főbejárati előcsarnok, pénztár és információ, mögötte a közönségforgalmi lépcsőház és ruhatár. Az étterem kisebb léptékű, bisztró jellegű. A szomszédos Ráday utca megannyi vendéglátó egységéből a reprezentatív hangulatú környezet kiemeli, egyedivé teszi. További lehetőségeket biztosít az új földalatti összekötő tér, amit innen is lehetne használni egyedi kiállítás, rendezvény esetén (leválasztva a többi kiállító tértől). Az állandó kiállítóterek a földszinten, a 2. szinten, az 1. és a 2.emeleten, valamint a köztes szintek. A 2. emelet kiállítótereinél és a lépcsőháznál tetősíkban elhelyezett felülvilágító sávok biztosítják a természetes fényt. A 3. emeleten a gépészet kap helyet.

Műtárgy szállítási útvonal az épületen belül:

Az új épületszárny földszinti átmeneti tárolóiba érkezett műtárgyak az ott elhelyezett nagyméretű teherlifttel szállíthatók az eltérő szintek között. A meglévő épület minden szintje síkban vagy rámpával összeköttetésben van az új épület csatlakozó szintjeivel. Az Üllői úti bal és jobboldali épületszárnyakban is elhelyezésre került 1-1 nagyméretű teherlift, az alagsori és földszinti szinteltérések miatt. A folyosók szakaszolásánál mérlegelni kell, hogy megtartjuk a műemléki ajtókat és a kiállítási téren keresztül tudjuk a nagyméretű tárgyakat szállítani vagy a folyosón való szállítás marad, akkor át kell gondolni a meglévő egyszárnyú kétoldalt fix nyílászárókat. A tervben megtartásra kerültek a nyílászárók. Az üvegcsarnok alatti alagsori kiállító terekbe az új épületből, az összekötő téren keresztül lehet a műtárgyakat szállítani.

építész tervező: Mészáros Erzsébet
generáltervező: KÁVA Építő Váll. És Szolg. Kft.
látványtervezés: Onodi András, Rohonczi Donát – ZOA Kft.
statika: Kenese István - Kenese Kft.
épületgépészet: Fejes Tamás – Kristályklíma Plusz Kft.
épületvillamosság: Rajkai Ferenc - Hungaroproject Kft.
tervezés éve: 2012
meglévő épület alapterülete: 14.286 m2
bővítmény alapterülete: 4.601 m2

A Bíráló Bizottság értékelése

23. számú pályamű

A meglévő épület értékeit tiszteletben tartó, azt semleges módon kiegészítő pályamű. A pályázó a városi tömb keretét a szabályozási terv által megadott építési helyen zárja be egy egyszerű, derékszögű tömeggel, aminek az utcai homlokzata is szándékoltan visszafogott, dísztelen. Az új funkcióra csak egy egyszerű felirat utal. Az udvari homlokzat is eszköztelen, gépies, ugyanaz a fésűs kialakítás vonul végig a különböző funkciók előtt. Az új épületrész földszintjére sokféle funkció szorul be, és ez kellemetlen arányú, szűk tereket eredményez.

A műemlék épületben tervezett beavatkozások figyelembe veszik a ház értékeit. A tetőtérben visszaállítaná az eredeti üvegfalat a Hőgyes Endre utcai szárnyon. Az alagsorban főbejárat alatti térből nyíló konferenciatermet tervez a csarnok alatti feltöltés kibontásával. Az épületgépészeti aknák és közlekedőmagok elhelyezése átgondolt.

A kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek közepesen megfelel. Az emeleteken nem tervez teljesen körüljárható kiállítóteret a körítő szárnyakban. Az üvegcsarnok tereit dobozok beépítésével próbálja kiállítóterekké alakítani, de ez az igyekezet a csarnoktér térbeliségét szűkíti, és a kialakuló kiállítóterek is csak korlátozottan használhatók. A csarnok feletti tetőteraszt visszaállítja, de annak használata nem illeszkedik szervesen az épület funkcióihoz.

Az udvarokra és az Angyal István térre tett javaslata sematikus.

A tervet a bíráló bizottság díjazásban nem részesítette.