Az ismeretlen viking
Elindulni az ismeretlenbe és ott maradandót alkotni: mélyen emberi vágy. Valóra váltani azt csak a bátrak képesek. E kevesek közé tartozik Jørn Utzon tervezőként és dr. Lukovich Tamás PhD Hild-díjas kutatóként, a nemrég megjelent Utzon-monográfia írójaként. Mindkettejükben tehetség és elhivatottság találkozik némi megszállottsággal és a hittel abban, hogy a lehetetlennek tűnő feladattól sem szabad meghátrálni.
A szerző téren és időn átívelő kalandos kutatása során Jørn Utzon nyomában járva követte végig a dán építészt pályája útján. Vele tartott, amikor jóformán kezdő irodájával, alighanem az esélytelenek nyugalmával mert egy nagyot álmodni és elindult a Sydney-i Operaház tervezésére kiírt pályázaton. Követte, amikor a nem várt győzelem után családjával együtt elhagyta Dániát, hogy a Föld átellenes oldalán jelen lehessen az építkezésen. A könyv lapjain feltárulnak a küzdelmek és sikerek, s olvasás közben mi is részei lehetünk a történetnek, ahogyan a szinte névtelen tervezőből még életében „építész ikon” vált.
A szerző egy darabka szakmatörténetként hivatkozik munkájára – meglehetősen szerényen. Jóval többről van itt szó. Megelevenedik benne a 20. század hidegháborús időszaka, történelmi keretbe foglalva Utzon, az alkotó, a kolléga vagy épp a férj és családapa sorsát. E tágabb kontextus és a személyes részletek párhuzamossága tudatosítja bennünk, hogy a történelem semmi egyéb, mint emberi sorsok összessége - kellő elszántsággal mindannyian formálhatjuk azt. Ezt üzeni nekünk az „ismeretlen viking” története – vagy ahogyan a könyvhöz választott Oscar Wilde – idézet szól: „Az élet nem egy főpróba, az életet élni kell.”
Az elegánsan szerkesztett, megjelenésében is rendkívül szerethető kötetben erre a szellemi kalandra hív meg bennünket Lukovich Tamás. E könyv ablakot nyit a közelmúlt egy szeletére. Feltárja, hogy hétköznapi véletlenek, személyes vagy épp világpolitikai jelentőségű események, sőt, a korabeli bulvársajtó miképpen befolyásolták egy nagyratörő és ikonikussá váló épület születését. Jørn Utzon építész a Sydney-i Operaházzal vonult be a 20. század történelmébe: annak megvalósulása végigkísérte életét és meghatározta e – kezdetben még – fiatal és feltörekvő tervező pályáját. Az ő emberi sorsának bemutatásával, a társadalmi, politikai és építészeti összefüggések panorámaképével egyszerre a történet mélyére hatoló kutatást, filmszalagra kívánkozó kalandregényt, illetve az építész szakmán belül és kívül jelentkező feszültségekről szóló, máig aktuális tanmesét tart kézben az olvasó.
Műfaját tekintve azonban mégiscsak monográfia: Utzon gazdag életművén, konstruktőri, bútortervezői és építészeti munkásságán keresztül egy sokoldalú designer portréja rajzolódik ki a lapokon, finoman árnyalt képet adva az Operaházról és alkotójáról. Személyes hangvétel és tudományos igényesség hozza közel és emeli hiánypótló kötetté a lebilincselő építészettörténeti olvasmányt. Finom humorából, mély humanizmusából és objektivitásából a szerző személyisége, írói-kutatói hozzáállása sugárzik felénk. Fáradhatatlan munkával lebontotta az idő- és tér képezte akadályokat. A könyv olvasása során az én szememben – ha szabad egy ilyen szubjektív ítélettel élnem - Jørn Utzon és Lukovich Tamás neve egymás mellé került és összekapcsolódott: két példamutató, követendő mester. Biztos vagyok benne, hogy ezekben az érzésekben számos olvasótársammal osztozom majd.
Mizsei Anett
