Az ózdi Árpád Vezér Általános Iskola bővítése
Starkbauer Lilla terve az 1950-es, ´60-as évek iskolaépítészetének egy kivételes példáját mentené meg és bővítené, korszerűsíteni Ózdon.
A diplomatervezés az utolsó alkalom az egyetemen, amely során lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban elmélyedjünk egy témában. Számomra fontos volt, hogy diplomamunkám során egy aktuális, és valós problémára világítsak rá. A Vasné Spiró Éva által tervezett ózdi Árpád Vezér Általános Iskola az 1950-es 60-as évek iskolaépítészetének egy kivételes példája, ennek ellenére egyre romló állapotban várta, hogy végre észrevegyék. Egyrészről szubjektív érdeklődésem vonz az elmagányosodó házakhoz, másrészről pedig egyre sürgetőbbé válik, hogy foglalkozzunk az elöregedő, de ma is aktív használatban lévő oktatási épületekkel, különösen akkor ha azok jelentős építészeti értéket képviselnek. A tervezést fél éves közös kutatás alapozta meg, amely során feltérképeztük a háború utáni magyar iskolaépítészet egy jelentős részét.
Ózd – Béke telep
A lakótelep átfogó fejlesztési tervét 1952-ben a LAKÓTERV készítette. A robbanásszerű népességnövekedés és az új beiskolázási törvények következményeként fellépő tanteremhiány szükségessé tette egy komplex iskolaegyüttes építését.
A meglévő épület fő funkciói Z-alakban helyezkednek el: a két tantermi szárny egymással párhuzamosan eltolva, és ezekre merőlegesen, a telek közepén húzódik a tornacsarnok. A műhelyház és pedagóguslakások zárják teljes keretté a beépítést. A tömbök két belső udvart fognak közre, amely a telek lejtéséből adódóan egy alsó és egy felső udvarra tagolódik.
Fénykorában az intézmény egyszerre csaknem 1400 diákot ültetett iskolapad mögé, emiatt három műszakban folyt a tanítás. Ma azonban nehézkes az iskola fenntartása. A környék zömében elmaradott családok által lakott, nagy a munkanélküliség és az aluliskolázottság aránya. Ebben a közegben különösen értékes az igazgatónő hozzáállása, miszerint minden diákot befogad, tanulmányi eredménytől függetlenül. Ebből fakadóan ma is sokrétű fejlesztést, felzárkóztatást nyújtanak a diákoknak az anyagi lehetőségeikhez mérten.
Paritcipáció
Tervezés során többször konzultáltam az iskola dolgozóival, de meg akartam adni annak is a lehetőségét, hogy a diákok is véleményt formálhassanak iskolájukat illetően. Három térérzékelésre irányuló, játékos feladatot készítettem elő a gyerekeknek, amelyek eredményeként arról szerettem volna képet kapni, hogy melyek a legintimebb helyei az iskolának, melyiket szeretik a legjobban, vagy a legkevésbé. Örültem, mert a gyerekek olyan részekre hívták fel a figyelmemet, amit magamtól nem vettem volna észre. Ez jó alapot adott a tervezéshez.
Koncepció
A tervezés során célom volt, hogy a fejlesztés által az épület egyfajta művelődési központ is lehessen a lakótelep számára. Ezzel szervesen bekapcsolva az intézményt a lakótelep életébe. Az épület így túllép az iskolai tevékenységi körökön, és sokkal komplexebb szerepkörben mutatkozik. A bővítéssel egyfajta végcélt kívánok felmutatni. Bár a diplomám nem tér ki a tantermi szárnyak felújítására, én szeretek úgy gondolni a tervre, mint két ütemű fejlesztés, amelynek az első része a tanuló szárnyak átalakítása.
Az általam tervezett új épületrészek adják meg a jelenleg hiányzó közösségi funkciókat. Az egész napos használat miatt minden teret úgy terveztem, hogy szem előtt tartottam az iskolai és a rekreációs használatot. Az épület lehetőséget ad szülő-tanár találkozóra, felnőttképzésre, internethasználatot biztosít a lakótelepen élőknek, illetve bérbeadható sporteseményekre. A többcélú használat egyben az iskola könnyebb fenntarthatóságát is szolgálja.
A régi épülettömbök közül a funkciójukat vesztett részeket: a műhelyházat, és a raktárépületet elbontom, helyére sportközpont kerül. Az új könyvtár és a zsibongó a korábban tornateremként használt épületrészben kapnak helyet. A zsibongó kiegészül egy szabadtéri színpaddal, amely kapcsolatot teremt az alsó és a felső udvar között. Az új épületrészek többek között tágasságot, átláthatóságot, szinteltolásból adódó izgalmas rálátásokat, közvetlen udvarkapcsolatokat nyújtanak. Egy oktatási épület esetében a jövőbeli átépíthetőséget fontosnak tartom, emiatt a kötött szerkezeti rendszert kerülve, pillérvázas bővítés mellett döntöttem.
Belső formálást tekintve nem volt cél, hogy egy befejezett, makulátlan képet adjak. Igyekeztem lehetővé tenni, hogy jól használhatóak legyenek a terek, viszont azt is érzékeltetni akartam, hogy ez nem egy végső állapot, hanem a használók saját maguk formálhatják, alakíthatják az évek során az épületet.
