Bábszínház

Lopakodva becsempészni az első, ”tabutörő” magasépületet Budapest történelmi belvárosába, a kerületi főépítész és a tervtanács készséges közreműködésével, a megbízó fővárosi önkormányzat borítékolható támogatásával, nagyobb kihívás, mint az egész Városháza Fórum?

Erick van Egeraat 2008 októberében megnyerte a Városháza Fórum építésére kiírt tervpályázatot - egy torony nélküli, a barokk Városháza-tömb építménymagasságához illeszkedő, a környező történelmi városszövetbe belesimuló tervvel. Az általa megálmodott épületet számtalan fórumon bemutatták a nyilvánosságnak, látványterveit nézegetjük, ízlelgetjük idestova nyolc hónapja. Nemcsak a szűkebb szakmai közönség ismerhette meg, hanem bloggerek, újságírók, fórumozók közvetítésével mindenki, akit a kortárs építészet ügye, Budapest városképének alakulása érdekel. Ízlésbeli kérdés, hogy kinek tetszik, és kinek nem.

Ennek a háznak a Deák téri evangélikus templom felőli csücskében volt egy kisebb kiemelkedés, egy apróbb üvegtornyocska, inkább csak afféle belvedere, amely hangsúlyt adott a tér felőli saroknak. Most egyszer csak arról értesülhettünk, hogy ez a tornyocska 65 méter magas kilátótoronnyá növekedett, és ez a változás a központi tervtanácson ”csont nélkül” átment. Sőt, túlságosan kicsinek találták.

Több mint tíz éve folyik arról - sokszor rendkívül éles, indulatos - vita, hogy Budapesten építhető-e magasház, és ha igen, akkor hol. Abban többé-kevésbé konszenzus volt, hogy semmiképpen nem a történelmi belváros területén. A világörökségi védelem alatt álló panorámát - a Bazilika házak tengere felett felett lebegő kupolájával, és a sűrű szövetből tűszerűen kiemelkedő keskeny barokk templomtornyokkal - szentnek és sérthetetlennek hittük. Végülis ez Budapest esszenciája, a látvány, ami a Halászbástyáról elénk tárul.

Finta József tíz éve járja a maga kálváriáját az Árpád híd mellé tervezett toronyházával. Eddig hat alkalommal került tervtanács elé a magassági korlátozást feszegető terv. Minden újabb futam után aggódó hangok hallatszottak: még az angyalföldi magasház is belezavarhat a látképbe. Legyünk óvatosak, építsünk inkább Manhattant a Csepel-szigetre, abból nem lehet baj.

És most egyszer csak jön Egeraat, 65 méterrel, a Belváros közepére. És kiderül, hogy jogi akadályok már nincsenek, mert Cselovszki Zoltán V. kerületi főépítész tavaly év végén a kerületi építési szabályzatot kiegészítette egy dodonai félmondattal: „vertikális építészeti hangsúlyképzésre”  van lehetőség az adott telken.

Ma még a torony üres, csak szimbólum, kilátó. Igaz, a tervnek vissza kell még mennie a tervtanács elé egy újabb körre, miután a tervező az elhangzott javaslatokat megfontolta. Borítékolható, hogy ez a torony nőni fog még egy kicsikét. Aztán ugye gazdasági válság is van, nehéz most tető alá hozni egy túl sok közfunkciót tartalmazó PPP-konstrukciót. Minek is építenénk üres tornyokat egy ilyen értékes telekre? Levon bármit a szimbólumértékből, ha megtöltjük a torony belsejét valami hasznos funkcióval? És ha már épült egy 65 méter magas, kis alapterületű irodaház-féleség a Belvárosban, miért ne épülhetne még néhány?

Mindez ma még csak feltételezés, ”rémkép”. Azonban tény, hogy a torony miatt Egeraatnak át kellett dolgoznia a kapcsolódó homlokzatokat is. A bemutatott terv - noha látványaiban még nem ismerjük - már nem teljesen azonos azzal, amit a pályázat bíráló bizottsága annak idején olyan lelkesítőnek, örömszerzőnek és kiválónak talált. És fog még változni, ”gyúródni” tovább. Az elmúlt években végigkísérhettünk egy hasonló történetet. A budai Szent György térre Kis Péter tervezett egy pályázaton nyertes házat, majd különböző kényszerek hatására ez a ház változni kezdett, míg végül olyan tervek láttak napvilágot, amelyek az eredetire nyomokban sem emlékeztettek.